Már meg­ta­nul­tuk, hogy nem árt néha kife­lé is tekin­te­ni a Kár­pá­tok főge­rin­cé­ről. Túl a Déli-Kár­pá­tok víz­vá­lasz­tó­ján, a Foga­ra­si-hava­sok dél­ke­le­ti elő­he­gye­ként őrkö­dik Havas­al­föld felett pél­dá­nak oká­ért a Jézer vonu­la­ta. Rival­da­fény­ben für­dő­ző híres szom­széd­jai, a Foga­ra­si-hava­sok, a Király­kő és a Bucsecs árnyé­ká­ban keve­sebb fény vetül háta­i­ra, pedig ha köze­lebb­ről meg­is­mer­jük, egy varázs­la­tos, sok­szí­nű hegy­vi­lág rej­tő­zik a Dem­bo­vi­ca for­rás­vi­dé­kén. A fél­kör ala­kú, gyep­ha­vas hátak­ban, s a 2000 m fölé nyú­ló tömb­je­in szik­la­or­mok­ban tető­ző Jézer-hegy­sé­get dél­ről már a Havas­al­föld sík­já­ba vesző Elő­kár­pá­tok hatá­rol­ja. Ennyi elég is ahhoz, hogy bejár­juk az egy­be­füg­gő hegy­vo­nu­lat két fő tömb­je, a Jézer és a Papu­sa gerin­ce­it.