„Az Ilos­vai hegy­ség, a Kele­ti-Kár­pá­tok erdé­lyi határ­lán­co­la­tá­nak tag­ja, mely a Cib­les csú­csá­ból dél­nyu­gat, majd nyu­gat felé ága­zik ki, s a Lápos és Nagy-Sza­mos folyók köze­it töl­ti ki. Magas­sá­ga az 1000 métert nem halad­ja meg. Észak felé a Lápos-folyó vidé­ké­re, csak rövi­debb oldal­ága­kat ereszt, dél­re a Sza­mos vidé­ké­re nyú­lók hosszab­bak.” Ennyit, s nem sok­kal töb­bet jegyez a szak­iro­da­lom az Erdély észak­nyu­ga­ti szeg­le­té­ben búj­ká­ló Ilos­vai-hegy­ség­ről. Nem tapos­sák le egy­más sar­kát a turis­ták a hegy­ség és a Csi­csói-domb­ság szé­les turis­ta­út­ja­in – vagy­is szűk pász­tor­ös­vé­nye­in. De a Haza­já­ró épp arra hiva­tott, hogy eze­ket a rej­tett kin­cse­ket fel­fe­dez­ze. S miu­tán bejár­ja a Sza­mos­tól észak­ra fek­vő, fatemp­lo­mok­ban és magyar ura­dal­mi emlé­kek­ben gaz­dag vidé­ket, meg­lá­to­gat­ja a nagy múl­tú Dést és kör­nyé­két is.