Ha végig­pász­táz­zuk a Kár­pá­tok koszo­rú­ját, nem sok hegy­sé­get talá­lunk, amely­nek víz­vá­lasz­tó főge­rin­ce észak-déli irány­ban húzó­dik. Erdély­or­szág dél­ke­le­ti határ­szeg­le­té­be, a Kár­pát-kanyar­ra fókusz­ál­va, ahol a Kele­ti Kár­pá­tok vonu­la­ta délen vissza­for­dul: a Neme­re-hegy­ség és a Bodzai-hava­sok között, a Három­szé­ki-hava­sok hív­ja fel magá­ra a figyel­mün­ket. A Fel­ső-Három­szé­ki meden­cé­nek szép hát­tér­ké­pet nyúj­tó hegy­lánc észa­ki, Berec­ki-hegy­ség­nek is neve­zett tag­ja 1500 méter fölé nyú­ló gerin­ce­it erdők és pusz­ta lege­lők borít­ják; míg olda­lát a szé­kely regék­nek korunk ártal­mai elől mene­dé­ket nyúj­tó, sűrű ren­ge­te­gek takar­ják. Határ­já­ró­vá lesz most a Haza­já­ró, hisz a hazánk ezer­éves hatá­rát képe­ző hava­sok­ból indu­lunk, hogy meg­lá­to­gat­va a népek átjá­ró­já­nak őrhe­lyét, az Ojto­zi-szo­rost, a kéz­di szé­ke­lyek ősi hús­vé­ti nép­szo­ká­sán, a határ­já­rá­son ünne­pel­jük a leg­szen­tebb ünne­pet.