"Tudjuk, ebben a kis völgyölben, nemcsak a lélekszám nem változott az elmúlt 100 esztendő alatt, de akkora itt a mozdulatlanság, hogy az már-már szanatóriumi. A közel félezer éve írásokban is feljegyzett, őseink által lakott, székelyek által megtartott, kicsi öl, makulátlan tiszta, s biztos alap azok számára, akik innen repülnek ki a nagyvilágba. Akik ide születnek, itt teszik meg első lépteiket, s itt gügyögik anyanyelvünk első szavait. Itt teszi őket keresztvíz alá, és itt konfirmálja meg őket református lelkipásztoruk. Aki, szomorú, de itt is többet kísér utolsó útra, mint keresztelőre. De még fordulhat történetünk kereke, ha nem adjuk fel."
Jól belegabalyodtunk a marosszéki kerek erdőbe. Nincs is miért kikeverednünk innen, annyira szívderítő itt a Felső-Nyárád mentén hazát járni. Van itt minden szép és jó: lankás hegyek, völgyeikben csendesen meglapuló, műemlékekben gazdag falvak, szíves vendéglátással és élő székely gyökerekkel. A Kis-Nyárád mentén jöttünk fel a Bekecsre, most a Nagy-Nyárád völgyébe ereszkedünk lefelé, ahova nemhogy a modern kor hátulütői, de még a reformáció sem hatolt be. Ezért is nevezik a katolikus falvak vidékét marosszéki Szentföldnek, ahol maroknyi székely „egy osztovátában szőve” őrzi az anyanyelvet és a hitet.