"A régi, bánatos, ködös hegyek, A régi, magányos, rögös utak, A bús Máramaros Már elfeledte a dalos utast? Nekem szívemben él e méla táj, Nekem lelkemben sír ez őszi szél, A bús Máramaros, A múlt, a bánatos, Régi borúja síromig kísér."
Itt az ideje, hogy az Északkeleti-Kárpátok egyik kevésbé ismert, mégis magával ragadó bérce, a Fagyalos felé forduljon a Hazajáró tekintete. A hegység a Máramarosi-havasok egyik kisebb, a Tarac és Fekete-Tisza völgyei között emelkedő mutatós vonulata. A Tisza szülőföldje nemcsak a forrás fölé magasodó meredek hegyoldalak és a tetejükön hullámzó csodás gyephavas gerincek miatt érdekes számunkra. A völgyekben itt is – ott is a történelem egy-egy vérrel és verejtékkel öntözött földdarabkája köszönt ránk. Az évszázadok alatt a népek országútjává szélesedett Tisza völgyében háborús emlékhelyek, régi határkövek, véráztatta harcmezők, és magyar dalokat visszhangzó domboldalak emlékeztetnek és figyelmeztetnek: minden körülményben magyarnak lenni és megmaradni, a legnehezebb, mégis talán a legszebb hivatás, bárhol éljünk is a Kárpát-medencében. Az évtizedes szovjet rombolás után újraéledő vidéket egyre többen kezdik felfedezni. De még mindig nem elegen…