Ki ne ismer­né a jel­leg­ze­tes lát­ké­pet, ahogy a Duna egy merész kanya­ru­lat­tal áttö­ri magát az egy­kor össze­tar­to­zó vul­ká­ni hegy­rend­szer, a Viseg­rá­di-hegy­ség és a Bör­zsöny között. Mind­két oldal­ról iko­ni­kus a lát­vány, amit sok­szor, sokan meg­éne­kel­tek már. A Haza­já­ró most annak jár utá­na, hogy mit rejt a díszes kira­kat. Könnyű a dol­gunk, hisz hazai pályán moz­gunk. Vízen, föl­dön és leve­gő­ben, elő­ször a Duna bal­part­já­nak ismert és isme­ret­len hely­szí­ne­it jár­va keres­sük a választ: hogyan képes meg­ma­rad­ni a Duna­ka­nyar ősi szel­le­me, a tele­pü­lé­sek sajá­tos iden­ti­tá­sa és arcu­la­ta a tömeg­tu­riz­mus, a ter­jesz­ke­dő agg­lo­me­rá­ció és a töme­ges bete­le­pü­lés hatá­sai köze­pet­te. Hogy a Duna eme szép zuga ne hajol­jon meg a lélek­te­len, táj­ide­gen esz­mék előtt, hanem éppen hogy hoz­zá ido­mul­jon az, aki turis­tás­kod­ni vagy élni jön ide.