"Nem azért megyünk a természetbe, hogy lábizmaink erősebbek legyenek valamivel. Keressük a természettel való egyesülést, hogy egyek legyünk mindazokkal, akiket az Isten alkotott és mikor saját magunkban érezzük a természet nagyságának visszhangját, akkor van meg a kielégülés, ami célja a turistaságnak."
Ki ne ismerné a jellegzetes látképet, ahogy a Duna egy merész kanyarulattal áttöri magát az egykor összetartozó vulkáni hegyrendszer, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny között. Mindkét oldalról ikonikus a látvány, amit sokszor, sokan megénekeltek már. A Hazajáró most annak jár utána, hogy mit rejt a díszes kirakat. Könnyű a dolgunk, hisz hazai pályán mozgunk. Vízen, földön és levegőben, először a Duna balpartjának ismert és ismeretlen helyszíneit járva keressük a választ: hogyan képes megmaradni a Dunakanyar ősi szelleme, a települések sajátos identitása és arculata a tömegturizmus, a terjeszkedő agglomeráció és a tömeges betelepülés hatásai közepette. Hogy a Duna eme szép zuga ne hajoljon meg a lélektelen, tájidegen eszmék előtt, hanem éppen hogy hozzá idomuljon az, aki turistáskodni vagy élni jön ide.