Komó­to­san kanya­rog a Drá­va kelet felé. Mint­ha pró­bál­ná elodáz­ni az elke­rül­he­tet­len véget. Bal part­ján Somogy és Bara­nya kísé­ri utol­só útjá­ra, a Duná­ig. Sor­sa min­dig is össze­fo­nó­dott lapá­lya népé­nek éle­té­vel. Ter­mé­sze­ti javak­ban gaz­dag árte­rei és holt­ágai hiá­ba véd­ték és táp­lál­ták Árpád népét, a török idők­ben meg­fo­gyat­koz­tunk. A hor­vát bete­le­pü­lők vér­fris­sí­té­se is kevés volt. Perem­hely­ze­te, elszi­ge­telt­sé­ge máig nem enge­di kilép­ni a Drá­va­mel­lé­két az elfe­le­dett­ség árnyé­ká­ból. Ám elha­gya­tott­sá­gá­ból faka­dó csen­des­sé­ge és hábo­rí­tat­lan érté­kei akár elő­nyé­re is vál­hat­nak. Somo­gyi kin­csei és az Ormán­ság népi hagyo­má­nyai, fes­tett kazet­tás refor­má­tus temp­lo­mai és ter­mé­sze­ti adott­sá­gai révén a turiz­mus lehet a Drá­va­men­te egyik kitö­ré­si pont­ja.