"Vannak született határvidékek, amelyek a kezdetektől azért formálódtak, hogy tájalakzatokat, civilizációs lehetőségeket, stratégiákat válasszanak el, s még inkább, hogy az átmenet ütközőzónáját biztosítsák."
Ne keresd már vándor a nyugati gyepűőröket. Dél-Őrvidék apró települései már csak nevükben őrzik a magyar évszázadokat. Már csak egy-egy itt felejtett régi, kopott határkő jelzi a Lappincs mentén a Stájer-dombvidék és Vas vármegye nyugati peremén megállapodott ezeréves határt. A dombhátakra nőtt kastélyok egykori lakói is rég leköltöztek családi kriptájukba. Pedig mennyit küzdöttek itt törökkel és labanccal, és mennyit álmodoztak magyar szabadságról. Aztán majdnem minden elveszett. De csak majdnem. Mert jött a Rongyos Gárda és fityiszt mutatott Trianonnak, több falut is megmentve az ezeréves hazának. Előttük is leróhatja kegyeletét korunk vándora, ha meglátogatja valamelyik vasi Mária-kegyhelyet. Aztán kiülhet a Stájer-dombok egyik-másik kilátójába, hogy végigpásztázzon ezen a mégis mosolytermő tájon, kelet és nyugat, múlt és jelen mezsgyéjén.