Hazánk egyik leg­szebb vul­ka­ni­kus tája, a Med­ves-vidék egy­re több láto­ga­tót vonz. A bazalt­vul­ka­niz­mus azon­ban nem áll meg a tri­a­no­ni hatá­ron, sőt, a Med­ves-fenn­sí­kon túl, a ma Cse­res­nek neve­zett hegy­ség­ben talán még lát­vá­nyo­sabb geo­ló­gi­ai kép­ződ­mé­nyek, vulká­ni kúpok, kipre­pa­rált kür­tők, láva­ta­ka­rók és vad erdők vár­ják a turis­tá­kat. A lát­vá­nyos vul­ká­ni for­má­kat őrző közép­hegy­ség vidé­kén 1845-ben még más idők jár­tak: a Fel­ső-magyar­or­szá­gi uta­zá­sán lévő Pető­fit is soká­ig itt marasz­tal­ta a Nóg­rád és Gömör hatá­rán húzó­dó bazalt­vi­dék. Palóc­föld­nek ez az egye­di arcu­la­tú szeg­le­te máig meg­őriz­te magyar­sá­gát és nép­raj­zi érté­ke­it.