Elszánt turis­tá­nak kell len­ni ahhoz, hogy vala­ki épp ide, az Ani­nai-hegy­ség­be indul­jon. Aztán, ha ide­ért, már csak azt nem érti, miért nem járt itt eddig. A Haza­já­ró sem elő­ször hatol be a Bán­sá­gi-hegy­vi­dék rej­tőz­kö­dő karszt­vi­lá­gá­ba. A sűrű vado­nok­kal borí­tott Ani­nai-hegy­ség vará­zsát a víz­fo­lyá­sok szab­dal­ta mész­kő­fenn­sík­ja­i­nak és mély szur­dok­völ­gye­i­nek köszön­he­ti. Ami­lyen vadul vál­to­za­tos a hegy­vi­dék, olyan gaz­dag a bányá­szat­ra épü­lő tör­té­nel­me is. A Monar­chia virág­zó bánya­vá­ro­sai per­sze ma már csak ten­gőd­nek. Épí­tett örök­sé­ge­ik vég­órá­i­kat élik. De van­nak még itt emlék­da­ra­bok, ame­lyek­be képes meg­ka­pasz­kod­ni a hely szel­le­me.