„Az Érmellék, ez a mintegy száz kilométer hosszú és 5-25 kilométer közötti, váltakozó szélességű földdarab – Illyés Gyula szép és szemléletes képével – Bihar északi és Szatmár déli részén úgy simul a trianoni határra és így a csonka országtestre, akár kenyérre a héja. Érmellék ugyanakkor a Partium eszmei-kulturális vezérhajója: joggal írhatja róla a helytörténész-kutató Szilágyi Ferenc Hubart, hogy itt ring a Partium magyar szellemiségének bölcsője, ezen a lankás dombok közé zárt mocsaras területen, „amelyet a boldogabb vidékek lakói Isten háta mögötti helyként emlegetnek”.”
Bizony, jól az Isten háta mögé, és szigorú medrek közé szorították az egykori mocsárvilágon gondtalanul kanyargó Ért és mellékét. S próbálták gúzsba kötni az őshonos érmelléki magyarság szabadon szárnyaló szellemét is. De nem sikerült. Kevés vidéke van hazánknak, amely ilyen kis területen ennyi nagyságot adott a nemzetnek. Az Alsó-Érmelléken eredünk partiumi hőseink nyomába, akik, Bocskaitól Kazinczy-ig, az 1956-os mártíroktól korunk szellemi harcosaiig, egy ügyért, a magyar szabadságért harcoltak. És harcolnak ma is.