“Évszázados települések, amelyeknek minden talpalatnyi földjéhez őseink, anyáink és apáink lábnyoma, verejtéke, öröme és bánata tartozik, akiknek szellemiségét, örökségét mindannyian magunkban, génjeinkben hordozzuk. S ezt az örökséget megőrizni és gyarapítani – a legszebb kötelességünk. Ez is feltétele annak, hogy szülőföldünk valóban otthonunk legyen.”

Nagy Erzsébet: Szülőföldünk története (2008)

Így ragaszkodik Csallóköz népe szülőföldjéhez. A földhöz, ami a Dévényi-kapun betörő Duna legterjedelmesebb szigete, s egyben az elszakított részek egyik legnagyobb tömbmagyar területe. Farsang idején telet temetni jöttünk a Nyék és Megyer törzs ősi szállásterületeire. Van mit ünnepelni, hisz a tündérek aranykertje – Csilizköztől Karcsaszélig – a be- és kitelepítések ellenére is magyar maradt.