"S legyen bár hegynyi omladék, mely ránk zuhant: kivájja még győzelmes útját minden águnk, s hajtunk, sarjadunk, kivirágzunk, mert istenáldott dacban égünk és csakazértis: százszor élünk!"
Nemcsak keleti, de nyugati gyepűvidékünknek is rendesen kijárt a történelmi sorsfordulókból. Volt itt dolga határőreinknek, akiket még első szent királyunk, István telepített a Soproni-hegység aljába. Utódaik Árpád-kori templomokat és főúri kastélyokat hagytak maguk után. Aztán jött Trianon, majd a vasfüggöny áthatolhatatlan falat húzott az itt élők közé. Ma már nyitva a határ, de alig maradtak magyarok az Őrvidéken. Vannak viszont apró meglátogatni való jelek: határkövek, keresztek, és emlékművek a határ mentén, a soproni hegyvidéken.