Körmöci-hegység – A magyar sísport aranybányája
Hazajáró műsorok

Körmöci-hegység – A magyar sísport aranybányája

22. rész
"Körmöcz, ez őstörténeti múltú bányaváros felett, mely gazdag aranybányáival magában véve is a legérdekesebb turista vidék, mindez annyira meglepő, oly lebilincselő látvány, hogy fáj tőle megválni. E magaslathoz hasonlót külföldön alig találunk. Ezen átutazva, szívünk büszkén dobogja: édes szép hazánk; lelkünk mohón vési emlékébe e tájképet, hogy magunk előtt lássuk, valahányszor szépről, felségesről fogalmat akarunk alkotni!"
Hoffmann Géza: A turistaság mint a jóízlés terjesztője (1897)

A Felvidék szívében van egy hegység, ami önmagában erdőkkel sűrűn benőtt, szépségesen hullámzó hegyvonulat képét mutatja, mégis, magasabb és sziklás csúcsokkal ékes északi szomszédai árnyékában manapság kevesebb figyelmet kapott turista körökben. Pedig belsejében rejlő kincsei miatt Európa-szerte nagy hírnevet szerzett magának. Gyomrából évezredeken át bányászták az aranyat; vegyes erdőkkel borított hegyei katlanában pedig valódi ékszerdobozként csillan meg a napfényben a Felvidék leghíresebb bányavárosa, Körmöcbánya, ahol a világ legrégebbi pénzverdéje működik. Ide, az Északnyugati-Kárpátok déli nyúlványába, az egykori Bars vármegye északi csücskébe látogat most a Hazajáró. Felvidék legfiatalabb vulkáni hegysége kiváló túraterepekkel rendelkezik, mégis, talán télen vonzza a leginkább a turistákat. A körmöci vonulat ugyanis a sífutók paradicsoma, s egyben, amiért szívünknek még oly kedves, a magyar sísport szülőföldje.

Látnivalók / Felvidék / Bars

A szlovák geográfusok ide helyezik Európa Közepét. A hegyen már nyolc évszázada áll a Szent János templom.

Bővebben...
Bővebben...

A Körmöci-hegység koszorúzta völgyben elterülő, alig 7000 lakosú, magas falakkal védett patinás városka Körmöcbánya. Virágkora a 14. századra tehető, amikor Károly Róbert szabad királyi város rangra emelte. Ekkor érkeztek ide az első németek, akik nyomban pénzverdét is alapítottak, amely a legújabb korig meghatározta a város történetét. A körmöci ugyanis a történelmi Magyarország legjelentősebb pénzverdéje volt. Itt verték a királyi ezüstgarast és az aranyforintot, a híres aranydukátot, ami évszázadokon át a legjobb fizetőeszköz volt Európában. Az egykori aranykor emlékét a régi patríciusházak őrzik.

Bővebben...
Bővebben...

Amikor 1898-ban egy olasz anarchista meggyilkolta Erzsébet királynét, Kárpát-medence szerte több mint 3 millió emlékfát, cserjét ültettek a magyarok hőn szeretett Sissi emlékére. A földművelésügyi miniszter felhívására belőlük ide, a körmöci erdőbe is jutott néhány példány.

Bővebben...

Körmöcbányától északkeletre a Körmöci-hegység főgerince alatt terül el Szkalka, ahol hazánk egyik legrégebbi síközpontja található. Első menedékházát Körmöcbánya városa építette 1913-ban a magyar sísport támogatására. És azt is illik észben tartani, hogy 1914 januárjában a Magyar Sí Szövetség itt tartotta első országos síversenyét.

Bővebben...

1849 januárjában a téli hadjárat idején, Görgey Artúr tábornok itt tört alagutat és vezette át seregét Besztercebányára, jócskán lerövidítve az amúgy a hegyet megkerülve 55 kilométeres távolságot Körmöc és Beszterce között.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

Amikor először sítúráztunk

Körmöcbányáról egészen mást képzelne az ember. Már csak a megszokás miatt is. Aztán belépsz a főtérre, végigsétálsz a Ringbürgerek patinás épületei előtt, és belebotlasz Károly Róbert királyunk szobrába. Nem szokás errefelé a Szvatopluk és Benes közt eltelt ezer évre emlékezni, de azt itt is belátják, hogy Körmöcbánya Anjou királyunk nélkül nem lehetne az, ami. Károly Róbert ugyanis 1328-ban szabad királyi bányavárosi jogokkal látta el a várost, és megalapította pénzverdéjét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt, amely a város felvirágzásához vezetett. A pénzverde még ma is működik (eurot vernek benne), ám az aranybányászat már a múlté. Múzeumában mi is kipróbálhattuk a pénzverést, sőt az egyik pénzverő munkás kék köpenyét elkérve, sofőrünk is bekerült a filmbe.
Figyelmes és szemfüles nézőink ezt már korábban is felfedezhették, hisz Kiss Attila barátunk volt már gereblyézgető kertész a Pieninekben fekvő nedeci várnál, asztalos a Retyezát alatti Nagypestényben, egyszerű sétáló járókelő jó néhány epizódban, majd később halász a Krka Nemzeti Parkban, traktoros az aracsi pusztatemplomnál, hogy csak a legklasszikusabb felvillanásait említsük. A legvadabb szerepe az volt, amikor a marosvécsi kastélykertben üldögélt egy padon, ami önmagában nem nagy dolog, ám tudni kell, hogy mikor mindez történt, a marosvécsi kastély elmegyógyintézet volt. Attila tehát több tucat epizódban tűnt fel így, vagy úgy, és valljuk be volt tehetsége ezekhez a szerepekhez.
Visszatérve Körmöcbányához és környékéhez: a vidék nem csak az aranybányákról szólt, hanem arról is, hogy itt született a magyar sísport. A film túrázós felében ezért nem gyalogszerrel hódítottuk meg a Körmöci-hegységet, hanem sífutóléccel. Ebből persze kialakult néhány bakiparádéba kívánkozó malőr is, hisz Oszi lábán például életében először volt léc. Mindenesetre velünk voltak a Magyarországi Kárpát Egyesület kiváló túrasízői, akik beavattak bennünket a túrasízés vagy éppen a sífutás rejtelmeibe.
A Körmöci főgerincén nem is kell sokat menni, hogy a Kissziklás-csúcsra érjünk, ahol a 20. század elején az első magyar síbajnokságot rendezték. Innen csak egy ugrás egy újabb magyar emlék, a Görgey-alagút. A besztercebányai és a körmöcbányai oldal közti ércszállítást úgy könnyítették meg, hogy a főgerincet átfúrták egy körülbelül 20 méteres szakaszon. Ezt az átkelőt használta 1849 januárjában Görgey Artúr is, hogy Körmöcbányáról a Garam völgye felé áttörve, az őt üldöző osztrákok elől egérutat nyerjen. Innen még odébb volt a Flochova, a hegység főcsúcsa, amit naplementére értünk el. Ám az igazi feketeleves csak ez után jött: a hegység nyugati oldalára ereszkedő zöld jelzésen keresztbe-kasul ki voltak dőlve a fák a méteres hóban, így a léceket a hátunkon kellett lecipelni. Körülbelül este 8-ra értünk le, éhesen, átfagyva, fáradtan. Étterem és bolt Körmöcbányán persze ilyenkor már nem volt nyitva, de elcsíptünk záróra előtt egy garamszentkereszti áruházat, ahol még annak is tanúi lehettünk, ahogy a biztonsági őr összeverekszik egy tőlünk kolduló hajléktalannal.
Minden jó, ha jó a vége, másnap délelőtt kiváló időben még felvettük a híres Erzsébet-fákat, és már indulhattunk is haza, tarsolyunkban egy újabb remek filmmel.

A forgatás időpontja: 2012. február 25-27.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplő: Doricsák Györgyi, Stauróczky Tamás, Szőcs Ernő
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágók: Czakó Adorján, Kiss Gyula
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Csáky Károly, Erika Grniakova, Jakab Sándor, Körmöcbányai Pénzverde, Magyarországi Kárpát Egyesület
Írta és rendezte: Moys Zoltán