Pozsonyligetfalu vidékén a honfoglalás után a magyar határvédelmi rendszert őrző népek települtek meg. A Duna itteni két nagyobb szigetét 1225-ben „Mogorsciget” (Magyarsziget) és „Beseneusciget” (Besenyősziget) néven említik. Ekkor, II. András király idejében besenyő település és urasági major volt a helyén. A tatárjárás során az ősi település valószínűleg elpusztult és a környéket németekkel telepítették be, ekkor már „Ungerau” néven emlegették. A 17. században már a Pálffyak birtoka, majd a dualizmus idején a pozsonyiak kedvelt kirándulóhelye lett. Kávézók épültek, és színház is működött bécsi és pesti színészekkel. 1890-ben állandó vashíd – a Ferenc József híd – épült a Dunán és ezzel a falu fokozatosan Pozsony elővárosává lett. A háború után lakosságának számát a cseh és szlovák munkások tömeges beköltözése többszörösére duzzasztotta. Pozsonyligetfalu 1938. november 20-tól az első bécsi döntés értelmében a Harmadik Birodalom Reichsgau Niederdonau kerületének része lett és felvette német nevét: „Engerau (an der Donau)”. Hitler 1938 novemberében látogatást tett a pozsonyi hídfőnél. Ott látta a túlparton álló Stefanik emlékművet, amelynek oszlopán Csehszlovákia jelképe, az oroszlán állt. Miután elmagyarázták a pajzs jelképét Hitler csak annyit mondott: „Die Katz muss runter!” (A macskának lent a helye!) Az itteni Král parkban állt 1956 és 2002 között Radnai Béla Petőfi-szobra, melyet rendszeresen megrongáltak, azóta áthelyezték a pozsonyi belvárosba, a Medikus parkba. Pozsonyligetfalu ma már egy százezres sivár panelrengeteg. Történelmi emlékeinek nagy részét lebontották, csak a régi gótikus ferences templom árva tornya emlékeztet ezeréves múltunkra a Král parkban. Ez a jelvényszerző mozgalom igazolópontja.
Amúgy a Kral park túlsó végén van a pozsonyi UFO kilátója, ahonnan kiváló kilátás nyílik a városra.
