Küldetésünk a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának erősítése, elsősorban a honismeret és a turizmus eszközeivel. A Kárpát-medence tájainak, természeti- és kulturális értékeinek, történelmi emlékeinek megismertetése; a természeti környezet és az épített örökség védelme és átörökítése; a kárpáti természetjárás hagyományainak éltetése. Mindezek révén annak tudatosítása, hogy a sokszínű Kárpát-medence és a benne élő magyarság – a Szent Korona oltalma alatt – egy és oszthatatlan. Az Egylet serkenteni kívánja az elszakított területekre történő kirándulásokat, az ott élő magyarokkal való testvéri, kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítését, az egymásra találást. Az Egylet célja továbbá történelmi hazánk szépségeinek és emberi erényeinek felmutatásával, a test, a szellem és a lélek építésével a hamis illúziók világában élő embereket visszavezetni az alapvető, örök értékekhez, az égi törvényekhez.

Böjte Csaba testvér méltatása a Magyar Örökség-díjas Hazajáró műsornak

Kedves Testvéreim!

Moys Zoltán az ő barátaival készített két filmet is a Szent Ferenc Alapítványról, Csillag Ösvény névvel. A napokban stábjuk, mely készíti a Duna tévében nap mint nap látható, „Hazajáró” magyar turisták honismereti magazinműsora, elnyerte a Magyar Örökség díját. Szeretettel gratulálok nekik az rangos elismeréshez a csatolt kis írással!

Kedves ünneplő testvéreim!!

A mi Urunk Jézus Krisztus sokféle emberrel találkozik, jókkal rosszakkal, minden félével.. Ott van például Zakeus! A Mester jól tudja, hogy ez a kapzsi, korrupt, pénzéhes ember lelkét sok minden terheli és mégis szeretettel elmegy hozzá vacsorázni, együtt örvend ezzel az emberrel, ki jóvá akarja tenni élete minden bűnét, segít neki újjászületni. A garadai ördöngöst is felkeresi szeretettel, megszakítja útját és elmegy hozzá, párbeszédet kezdeményez és örömmel fogadja ennek az embernek a megtérését, gyógyulását! Döbbenetes, még a házasságtörő nő is egy kis ejnye-bejnyével megússza: „Menj és többet ne vétkezz” – mondja Jézus neki szelíden!

Elgondolkodtató, hogy Mesterünk minden bűnnel annyira megértő, türelmes tud lenni, de a lusta, élhetetlen, mulya embert nem tudja elfogadni. A terméketlen fügefához Jézusnak nincsenek szép szavai, megátkozza és az azon nyomban kiszárad! De ugyanilyen kérlelhetetlen a talentumát félszegen elásó emberhez is, akárcsak a tátott szájú, élhetetlen evangéliumi szüzekhez akik tátott szájjal, kialudt lámpával akarnak menyegzőre menni. Nincs irgalom, kidobja a külső sötétségbe, a félénk, talentumaival gazdálkodni nem tudó embert, illetve nem engedi be a lakodalomba az életét megszervezni nem tudó öt evangéliumi balga szüzet, bármennyire is könyörögnek azok!!

A tébláboló, lusta, lelkesedni, dolgozni nem tudó ember iránti gondolataiból Jézus nem csinál titkot. „Legyetek hidegek vagy melegek, de ha langyosak vagytok kiköplek!!” Félelmetes, Saulnak aki túlbuzgóságában ott van Szent István gyilkosai között, van irgalom, vele a mester jóságosan párbeszédet folytat, megtérését elfogadja, sőt az Egyház legnagyobb apostola lesz, de a terméketlen fügefának nincs irgalom!!

A mi Urunk Jézus Krisztus azt szeretné, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt! Arra születtünk, hogy éljünk lendületesen, bátran, Isten adta értékes talentumainkat kamatoztassuk! 5o szeres, 1oo szoros termést hozzunk Teremtőnk dicsőségére, nagycsaládunk javára! Isten azt akarja, hogy a nekünk bérbe adott szőlőt szorgalmasan műveljük és a gyümölcsök alatt roskadozva hálás szívvel köszönetet mondjunk! Arra születtünk, hogy dolgozzunk, alkossunk, társai legyünk a világot továbbteremtő Istennek! Ne legyünk félszegek, tudja Teremtőnk, hogy mi lakik az emberben, ismeri gyengeségeinket és ha kicsinységünkből kifolyólag hibákat is követnénk el munkánk során, azt az Úr jósággal megbocsájtja, de ha semmittevéssel, félszeg tátott szájjal hagyjuk, hogy az élet elmenjen mellettünk, akkor arra már nincs bocsánat! Ha a jó szándék vezet tévedhetünk, de ha terméketlen fügefaként csak létezünk és létünk csak vegetálás, vagy meddő okoskodó beszólás ide oda, akkor nincs kegyelem számunkra.

A „Hazajáró” műsor stábjait jól ismerem, tisztelem és becsülöm őket! Ki tudná megmondani, hogy ezek a fiatalok hány millió és millió kilométer filmet forgattak, mennyit utaztak, leveleztek, hogy gyümölcsöt teremjenek, maradandó gyümölcsöt mindazoknak akik nap mind nap leülnek a televízió képernyője elé, hogy legalább lélekbe bebarangolják ezt a csodaszép Kárpát-medencét. Ki tudná megmondani, hogy munkájuk gyümölcseként hányan és hányan kelnek útra egy – egy film után, hogy ők maguk is a saját szemükkel megnézzék azt amit ezek a fiatal emberek oly szépen és vonzóan elénk tárnak alkotásaikban!

Igen, a „Hazajáró” megérdemli, hogy bekerüljön a nemzet nagyjainak a tárházába, azok közé akik népünknek életet, fényt, reményt kölcsönöznek munkájukkal, tudásukkal, sok – sok szeretetükkel!! Remélem, hogy elismerésünk, maga a díj újabb lendületet ad e fáradhatatlan munkának, hisz még oly sok árva táj, vidék, érték van itt a Kárpát-medencében, melyet fel kellene fedezni, szeretettel ölbe kellene venni, gondoskodó szeretettel meg kellene fürdetni és tisztába tenni, valahogy úgy ahogyan a kedves kollégáim is teszik az árva senkinek nem kellő gyerekekkel. Sok – sok elfelejtett csodánk, kincsünk várja a „Hazajáró” munkatársait, hogy e nagyszerű fiatalok szülőföldjüket szépnek látó tekintetekben megfürödve, megszépülve, mindannyiunk számára láthatóvá, vonzóvá, számunkra is szárnyakat adó csodává váljanak.

Hálás szeretettel, Csaba t.

Für Lajos ajánlása a Magyar Örökség Díjra

Dr. Hámori József Elnök Úrnak
Magyar Örökség Díj Bizottsága

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kuratórium!

Egy különleges TV-sorozatra, a „Hazajáró” című honismereti magazinra szeretném felhívni a tisztelt Elnök úr és a Kuratórium figyelmét, amit a Magyar Örökség Díj odaítélésére érdemesnek találván, tisztelettel tenném meg az erre vonatkozó javaslatomat.

Az egyenként 26 perces, hetente a Duna-TV-n futó sorozatból eddig 36 részlet került adásba. Ez a rendkívül vonzó turisztikai-honismeretinek mondott műsor egyben jellegzetes filmszociográfia is. De a vállalkozás leginkább az oly annyira szükséges nemzeti összetartozást ébreszti, itthon és az elszakított magyarok között és azok köreiben egyaránt. A maga eszközeivel hatásosan táplálja a megmaradásunkhoz nélkülözhetetlen öntudatot.

A sorozatban két fiatal turista elindul, hogy bebarangolják a Kárpát-medencét. Gyalog, stoppal, vonattal, szekéren, kerékpáron, vagy éppen lóháton. És mint a mesékben, mennek, mendegélnek a Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Dél- és Muravidék, Őrvidék varázslatos tájain. A turisztikai lehetőségek bemutatása, bejárása mellett azonban rendre számba veszik az elcsatolt területeken mindenfelé fellelhető történelmi emlékeink sokaságát. Mindazt, ami a népközösségünkben mára már hovatovább a teljes feledékenységbe veszik el. Felderítik, és sallangmentes természetességgel tárják elénk a tőlünk elszakított, és tudatosan elfelejtetett múltunkat. Szó szerint: a magyar örökség megannyi kincsét, emlékét mutatják fel; ássák elő a hótakarók alól, a szívet és szemet gyönyörködtető vadregényes tájak bozótosából; falvak, városok templomai, házai, várromok és emléktáblák között barangolva-kutakodva mondják el a nagyszellemű magyarok tetteit. Beszélnek az ott lezajlott történelmi eseményekről, véres csatákról, a színes mondák és legendák világáról. Miközben megismertetik az emberek mindennapjait, az erőt sugárzó vagy éppen a hulló-töredező magyarság mai helyzetét. Megszólaltatják a szívós értékőrzőket.

A rendkívül dinamikus rendezés, a lélegzetelállítóan lenyűgöző képek – segítenek, tájékoztatnak és mozgósítanak. Segítenek megismerni a nálunk soha sehol be nem mutatott tájakat. De mozgósítanak is. Ma már utazási irodák építik be programjaik közé a turisztikai utakat. A film nyomán valóságos mozgalom kezd kibontakozni: felvidéki magyarok indulnak Erdélybe, székelyek csodálkoznak rá a Délvidékre, kárpátaljai csoportok látogatják meg muravidéki testvéreiket. Szinte fölmérhetetlen, mit indít meg ezer éves hazánk zsibbadozó tagjai közt, bent, a lelkek legmélyén.

Őszinte tisztelettel és teljes meggyőződésemmel ajánlom a magyar örökségről szóló, valóban lenyűgöző filmsorozatot és annak mindösszesen 10 főnyi „legénységét”, készítőit a Magyar Örökség Díjra.

Nagymaros, 2012. augusztus 22.

Dr. Für Lajos
történész

Fráter Olivér méltatása az Urmánczy Nándor Díj átadása alkalmából

„Akik már ismerik Erdélyt és benne [a] Székelyföldet, [és] élvezik annak szépségeit, ne elégedjenek meg a külsőségek látásával, az onnan magukba elhozott emlékekkel, hanem […] ismerjék meg Erdély és Székelyföld nagy problémáit is.[…] Lássák meg belül is a székelyt, a maga végzetesen nagy sorsproblémáival, amelyek történelmi jelentőségű erőként és valóságként hatnak ki az egész nemzet sorsára és magyar hazánk fennmaradására.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az idézett szövegrész szerzője nem más, mint a XX. század egyik legnagyobb hatású írója és gondolkodója Nyirő József, a Székely Apostol. A röpiratnak is beillő köszöntő, valamikor Észak-Erdély visszatérésének mámorító pillanatában figyelmeztet bennünket arra a feladatra, hogy nemcsak ismerni, hanem megismerni is kell Erdélyt és benne a Székelyföldet és – tehetjük hozzá – az egész Kárpát-hazát, amely a magyarság ősi szállásterülete. Ennél méltóbb felütéssel nem is köszönthetném ma a Hazajárókat, akik ma sem csak ünnepelni, hanem feladataikat teljesíteni jöttek el közénk.
A mai napon egy nagyon is valós teljesítményt ismerünk el azzal a díjjal, amely dr. Urmánczy Nándor nevét viseli. Ez a kitüntető cím azokat illeti, akik – a hétköznapok malmaiban is – tettekre váltják a nemzet újraegyesítésének és felemelkedésének áldozatos munkáját. A Hazajáró stábja éppen ilyen. A mai napon díjjal kitüntetettek fáradhatatlan tevékenységük révén, a történelmi Erdélyben, a Partiumban, a Felvidéken, Kárpátalján és a Délvidéken, és a Kárpát-medence valamennyi zegében-zugában, egyaránt ezzel a hűséggel forgolódnak, hogy tevékenységük révén hidakat építsenek a szétszakított nemzetrészek között.
Kedves Barátaim!
A Hazajáró 2011-óta teljesíti küldetését. Azóta végtelen vándorútra kelt a két műsorvezető – egyikük az anyaországból, másikuk a Felvidékről –, hogy minden irányban átlépve a trianoni határokat, keresztül-kasul bebarangolják a Kárpát-medence varázslatos tájait. Hétről hétre bakancsot húznak, és hol gyalog, hol szekéren, vagy éppen kerékpáron, kenun, netán lóháton indulnak útnak, hogy felfűzzék egyetlen térképre közös hazánk kincseit. Barangolásaik során, nemcsak páratlan természeti szépségeket, porladó vagy újjászülető műemlékeket keresnek fel, hanem megismerkednek az elszakított területeken élő magyarság mindennapjaival, örömeikkel és gondjaikkal is. Ezek az egymásra találások életre szóló barátságokat szültek magyar és magyar között. Így válik a Hazajáró felbecsülhetetlen értékű kordokumentummá és egyedülálló földrajzi kinccsé, hiszen a stáb az elmúlt évek folyamán számtalan olyan helyre jutott el, ahol korábban soha, vagy tán azóta sem járt kamera. Az eddigi megállíthatatlan gyaloglás és forgatás alatt százával mutattak be településeket, tájakat, szokásokat és érdekes embereket mindazzal a céllal, hogy kedvet ébresszenek a nézőkben a határon túli túrázás iránt, és segítsék történelmi hazánk mélyebb megismerését. A műsor mára mozgalommá terebélyesedett. 2015-ben megalakult a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet azzal a céllal, hogy a túratársak közössége együtt fedezhesse fel a Kárpát-haza csodáit.
A műsor készítői – Moys Zoltán rendező, Schödl Dávid operatőr, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor műsorvezetők, valamint az egész háttércsapat – hittek egy álomban, és kitartó munkával valóra is váltották azt. A Hazajáró ma már nem csupán televíziós műsor, hanem fogalom: a nemzeti összetartozás szimbóluma. A kamerájuk előtt feltáruló hegygerincek, várromok, fatemplomok és véráztatta harcmezők mind arról mesélnek, hogy e táj minden szeglete magyar emlékeket őriz. S, még ha időnként rozsdába hull is a harang és elnémul a magyar szó, a Hazajáró újra és újra felcsendíti azt, mert amíg emlékezünk és zarándokolunk, addig él a haza.
Tisztelt Hölgyei és Uraim!
Nincs is méltóbb helyszín és alkalom e laudáció elhangzására, mint Maroshévíz, hiszen innen indult útjára Urmánczy Nándor – a város szülötte, akinek nevét a ma átadandó díj is viseli. Urmánczy Nándor életét és munkásságát áthatotta a hazaszeretet, a hagyományápolás és a magyarság iránti töretlen hűség. Urmánczy Nándor szellemi öröksége ma a Hazajáró küldetésében él tovább. A Hazajáró stábja ugyanazt a tüzet viszi tovább, amit Urmánczy fellobbantott: összekötni a nemzet szétszakított részeit, tudatosítani közös gyökereinket, és ráébreszteni minden magyart arra, milyen ősi, féltett kincs számunkra a Kárpát-medence. Urmánczy hitt abban, hogy „Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse”. A Hazajárók minden egyes lépése, minden epizódja erről a szeretetről tesz tanúbizonyságot. Ők nem csupán tájakat mutatnak be, hanem a lélek térképét rajzolják fel: azt, hogy meddig terjed a magyar haza ott legbelül a szívünkben. Tamási Áron közismert szavaival élve: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Nos, a Hazajáró expedíciói megmutatták, hogy nekünk, magyaroknak, ez a valahol a teljes Kárpát-medence. Otthon vagyunk benne Gyimestől az Alpokaljáig, a Csallóköztől a Székelyföldig, a Drávaköztől a Máramarosi-havasokig, mert ez a mi közös örökségünk, amelyet féltve kell megőriznünk.
A Hazajáró arra tanít, hogy a haza nem pusztán földrajzi fogalom, hanem életünk része, lelki kötelék. Minden lépés, amellyel a Hazajáró csapata felkapaszkodik egy ismeretlen bércre vagy betér egy távoli faluszéli portára, azt üzeni: összetartozunk. Ma, amikor átadjuk nekik az Urmánczy Díjat, nem pusztán egy műsor alkotóit tüntetjük ki, hanem azt a szellemiséget ünnepeljük, amelyet képviselnek. A Hazajárók bizonyították, hogy a nemzeti összetartozás eszméje élő valóság: bakancsnyomok a Hargita hómezőin, baráti ölelések a Felvidék erdeiben, magyar szó a Vereckei-hágó szelében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A Hazajáró csapata mindvégig különös odafigyeléssel fordult a határon túlinak nevezett, elszakított magyar világhoz. Számos megvalósított tervük és valósággá vált álmuk tanúsítja nemzeti összetartozásunk melletti sziklaszilárd kiállásukat és rendíthetetlen elkötelezettségüket. Ha körünkben most itt állna „a legnagyobb székely”, bizonyára bajtársaként üdvözölné a harcokban edzett, hitük és meggyőződésük szerinti igazságérzetükben rendíthetetlen, nemzetükhöz minden bizonnyal holtig hűséges barátainkat – a Hazajárókat.
Végezetül, szívből gratulálok a Hazajáró egész csapatának ehhez a megérdemelt elismeréshez. Adja Isten, hogy még sokáig járják hazánk tájait, és munkásságukkal erősítsék nemzetünk lelki és szellemi egyesítését! Kívánom, hogy útjukat kísérje a mottójukhoz illő hitvallás: Hiszünk egy hazában, hiszünk a magyar nemzet örök összetartozásában!
Legyen ez a díj ezért egyszerre köszönet és bíztatás! Köszönet mindazért a hatalmas munkáért, amellyel a Hazajáró felderítette és a szívünkbe égette a Kárpát-haza kincseit. És bíztatás, hogy folytassák útjukat, hiszen még oly sok titok, oly sok találkozás vár rájuk és ránk. Hiszem, hogy Urmánczy Nándor, ez a „megalkuvás nélküli magyar”, ma büszkén tekint le ránk az égi gerincekről, és velünk együtt mond áldást a Hazajárókra.
Becsüljük meg tehát, amit a Hazajárók adtak nekünk és kövessük őket. Járjunk haza mi magunk is a Kárpát-medencében, újra és újra, mert mi itthon vagyunk.

Maroshévíz, 2025. 09. 13. Fráter Olivér, történész, Nemzetstratégiai Kutatóintézet