"A Retyezát-hegység egyike hazánk legszebb és legvadabb hegységeinek. A bükkös és magasabban fenyvesekkel borított előhegyek után rendszerint kiterjedt havasi rétek következnek, melyeken átlag 2000 m magasságig legeltetik a juhokat. Ebből a havasi régióból a hegység főgerince, mint körülbelül 500 m magas, éles sziklagerinc emelkedik ki, melyből rövid oldalgerincek ágaznak el. Az ezek között fekvő katlanszerű völgyek lépcsőzetesen emelkednek és felső cirkuszaikban számos kisebb-nagyobb tengerszem van elszórva. Ezek, a hófödte sziklafalakkal és a csipkés gerincekkel, zord, de igéző képet alkotnak."
Amikor nekiindultunk, hogy bebarangoljuk történelmi hazánk bérceit, első útjaink egyike nem véletlenül vezetett ide, a Kárpátok esszenciáját nyújtó Retyezát-hegységbe. Azóta viszont nem jöttünk, pedig a Déli-Kárpátok nyugati végének ékköve jóval többet érdemel. Akkor a Hátszegi-medencéből vettük be, most a Nyugati-Zsil felől, a mészkőből álló Kis-Retyezáton át közelítjük meg a Nagy-Retyezát ormait. De mindenek előtt kezet rázunk azokkal a szórványban élő magyarokkal, akiknek már puszta léte is a becsület és a hűség tanúságtétele.