Mielőtt a magyar turis­ta dél­nek indul, nem árt elis­mé­tel­ni a tör­té­ne­lem lec­két: miu­tán Szent Lász­ló kirá­lyunk meg­hó­dí­tot­ta, majd Köny­ves Kál­má­nunk tör­vé­nyes kirá­lya lett, Hor­vát­or­szág több mint nyolc évszá­za­dos reál­uni­ó­ba került Magyar­or­szág­gal. A Zág­ráb­tól dél­re eső Túr­me­ző aztán IV. Béla kirá­lyunk­tól külön­le­ges kivált­sá­go­kat kapott. A török elle­ni har­cok­ban fon­tos sze­rep hárult a túr­me­zei sza­bad neme­sek­re épp­úgy, mint a Frange­pá­nok és Zrí­nyi­ek vég­vá­ri vité­ze­i­re. A Szá­va és a Diná­ri-hegy­ség közöt­ti kato­nai határ­őr­vi­dé­ket már a Habs­bur­gok szer­vez­ték újjá, akik per­sze arról is gon­dos­kod­tak, hogy a Zrí­nyi­ek utol­só sar­ja is eltűn­jön szü­lő­föld­jé­ről. Aztán vége lett a kivált­sá­gok­nak, a Kul­pa folyó mel­lé­ke ráadá­sul a dél­szláv hábo­rút is meg­síny­let­te. Jus­sa­nak eszünk­be az elmúlt ziva­ta­ros évszá­za­dok, miköz­ben turis­ta szem­mel jár­juk a vidé­ket, Túr­me­ző­től a Vuko­me­rići-domb­sá­gon át a Zsum­ber­ki-hegy­sé­gig.