“Az a hegy­tö­meg, mely Facs­kó hágó­já­tól dél­re s a Vág bal­part vidé­ke men­tén sok elága­zás­sal elnyú­lik, közön­sé­ge­sen Sztrázsó néven isme­re­tes. Éjszak és dél felé ága­zó cso­port­jai közt tágas és népes völ­gyek húzód­nak. Tetői job­bá­ra kopa­szok, de Szád­ecs­ne mel­lett még úgy szól­va őser­dő borít­ja s kőanya­ga kitű­nő meszet szol­gál­tat.”

Ha a ván­dor a tér­kép fölé hajol­va túra­célt keres, nem biz­tos, hogy első válasz­tá­sa ez a hegy­ség lesz. De ha erre a vidék­re hoz­za a sors, hamar ráéb­red, hogy az Észak­nyu­ga­ti-Kár­pá­tok ala­cso­nyabb, bel­ső, szer­te­ága­zó vonu­la­tá­nak is van­nak remek gyöngy­sze­mei. Az egyik ilyen mél­tat­la­nul járat­lan vonu­lat a Sztrázsó-hegy­ség. Délen az Inó­ci-hegy­ség, kele­ten a Kis-Fát­ra, észa­kon a Szu­lyói hegyek, nyu­ga­ton a Vág folyón túl a Fehér-Kár­pá­tok hatá­rol­ják. És mint­ha min­den szom­széd­já­tól lopott vol­na vala­mi szép­sé­get önma­gá­nak. Éles szik­la­kép­ződ­mé­nyek és göm­böly­ded for­mák, sűrű vegyes­er­dők és gye­pes lege­lők, mély kat­la­nok és mész­kő­szir­tek alkot­ják sok­szí­nű vilá­gát. Meg­ha­tá­ro­zó szik­la­or­mai, a Sztrázsó és a Vápec, melyek között ősi várak, nép­raj­zi érté­kek­ben, ásvány­kin­csek­ben és magyar emlé­kek­ben gaz­dag tele­pü­lé­sek rej­tőz­nek, dacol­va az új idők új viha­ra­i­val.