A Haza­já­ró Egy­let min­den évszak­ban gya­log­tú­rát szer­vez vala­me­lyik hazai hegy­sé­günk­ben. 2015-ben első túránk éppen a Viseg­rá­di-hegy­ség­ben volt, így fel­buz­dul­va annak sike­rén, ismét meg­ren­dez­zük a Pré­di­ká­ló­szé­ket, a Vad­ál­ló-köve­ket és a Rám-sza­ka­dé­kot is érin­tő túrá­in­kat. A részt­ve­vők egy rövid, veze­tett 3 km-es és egy hosszabb, 18 km-es táv közül választ­hat­nak. Mind­két túra Dobo­gó­kő­ről indul és oda is érke­zik. A hosszú túra ellen­őr­ző­pont­ja­in a Haza­já­ró sze­rep­lői adják az iga­zo­ló pecsé­tet, ezen túl külön érde­kes­ség, hogy azt a lát­ni­va­lók­ban gaz­dag útvo­na­lat jár­ja be, ame­lyet 2011 őszén, még a műsor kez­de­te előtt a Haza­já­ró stáb­ja is végig­járt, egy­faj­ta pró­ba­for­ga­tás kere­té­ben. A túra rajt­já­ban és cél­já­ban lehe­tő­ség lesz belép­ni a Haza­já­ró Egy­let­be. A túra neve­zé­si díja a Haza­já­ró Egy­let és a Magyar Turis­ta Egye­sü­let tag­jai szá­má­ra ked­vez­mé­nyes. Ez úton köszön­jük meg a Magyar Turis­ta Egye­sü­let­nek az együtt­mű­kö­dést! Tart­sa­tok velünk, éljük át együtt a Haza­já­ró első útját, a pró­ba­for­ga­tás izgal­ma­it, a Viseg­rá­di-hegy­ség cso­da­vi­lá­gát!

Strahl Zol­tán emlék­tú­ra — 15 km tel­je­sít­mény­tú­ra

Útvo­nal: Dobo­gó­kő — Öreg-vágás-hegy — Király-kút — Akasz­tó-hegy — Pré­di­ká­ló­szék — Vad­ál­ló-kövek — Malom­pa­tak-völgy — Rám-sza­ka­dék — Jász-hegy — Dobo­gó­kő
Rajt, cél: Dobo­gó­kő, Báró Eöt­vös Lóránd Mene­dék­ház
Indí­tás: 7:30–9:00 óra
Neve­zé­si díj: 1000 Ft (Haza­já­ró Egy­let és Magyar Turis­ta Egye­sü­let tagok­nak 500 Ft)
Táv: 15 km
Szint: 804 m
Szint­idő: 6 óra

Őszi Haza­já­ró túra — 1,6 km veze­tett túra

Útvo­nal: Dobo­gó­kő — (Thir­r­ing-kör­út) — Mária-kegy­hely — Thir­r­ing-szik­la — Dobo­gó­kő
Rajt, cél: Dobo­gó­kő, Báró Eöt­vös Lóránd Mene­dék­ház
Indí­tás: 11:00 óra
Neve­zé­si díj: 500 Ft (Haza­já­ró Egy­let és Magyar Turis­ta Egye­sü­let tagok­nak ingye­nes)
Táv: 1,6 km
Szint: 177 m
Szint­idő: 2 óra

A túra egy­ben meg­em­lé­ke­zés Strahl Zol­tán­ról.

Strahl Zol­tán Buda­pes­ten szü­le­tett 1975-ben. Jogi dip­lo­mát szer­zett, a köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zott – lel­ki­is­me­re­te­sen, pon­to­san, elkö­te­le­zet­ten. Ugyan­ez jel­le­mez­te köz­éle­ti mun­kás­sá­gát, mely a szó való­di, nemes értel­mé­ben vett civil önszer­ve­ző­dés leg­jobb hagyo­má­nya­it követ­te. A haza és a nem­zet ügye iránt elkö­te­le­zett ember­ként rövid ide­ig a Hat­van­négy Vár­me­gye Ifjú­sá­gi Moz­ga­lom, később az Egye­sült Magyar Ifjú­ság egyik veze­tő­je­ként, majd elnö­ke­ként a magyar nem­ze­ti érdek, a nem­ze­ti öncé­lú­ság volt vezér­lő csil­la­ga. Tán­to­rít­ha­tat­lan elkö­te­le­zett­sé­gé­vel páro­su­ló hig­gadt raci­o­na­li­tá­sa, párat­lan lényeg­lá­tó képes­sé­ge meg­óv­ta őt a fan­tasz­ták­ra jel­lem­ző álmo­do­zás­tól és így a lélek­gyöt­rő csa­ló­dá­sok­tól is, derűs sze­mé­lyi­sé­ge a 2004. decem­ber 5‑ébe sűrít­he­tő leg­sö­té­tebb idő­kön is átlen­dí­tet­te, magá­val ragad­va, lel­ke­sít­ve bará­ta­it, baj­tár­sa­it is. Soha­sem vágyott rival­da­fény­re, az öntöm­jé­ne­zés, a nyil­vá­nos­ság­ban való für­dő­zés kife­je­zet­ten távol állt tőle. Inkább a tet­tek embe­re volt. Strahl Zol­tán Az Egye­sült Magyar Ifjú­ság köte­lé­ké­ben az elmúlt bő más­fél évti­zed­ben meg­ha­tá­ro­zó­an for­mál­ta a civil nem­ze­ti oldalt a mára hagyo­mánnyá lett Wass Albert-fel­ol­va­só­ma­ra­ton­tól a szá­mos tekin­tet­ben víz­vá­lasz­tó­nak tekint­he­tő 2004-es nép­sza­va­zá­si kam­pá­nyon át a dél­vi­dé­ki magyar civil nem­ze­ti kez­de­mé­nye­zé­sek­nek éve­ken át fóru­mot terem­tő pali­csi, adai, zenta­gu­na­ra­si, magyar­ka­ni­zsai EMI-tábo­ro­kig. S a 2005-ben a dél­vi­dé­ki Kis­pi­a­con a dél­szláv hábo­rúk magyar áldo­za­ta­i­nak tisz­te­le­té­re állí­tott kop­ja­fa most már rá, alko­tó, közös­ség­épí­tő mun­kás­sá­gá­ra is emlé­kez­te­ti baj­tár­sa­it.  Strahl Zol­tán­nak fősze­re­pe volt az EMI test­vér­szer­ve­ze­té­vel, az Erdé­lyi Magyar Ifjak­kal közö­sen elő­ször 2005-ben meg­szer­ve­zett gyer­gyó­szent­mik­ló­si EMI-tábor elin­dí­tá­sá­ban is, mely mára meg­ke­rül­he­tet­len nem­zet­po­li­ti­kai műhellyé vált. A buda­pes­ti EMI-klub is hosszú éve­ken át szol­gál­ta vál­to­za­tos, de min­dig nem­ze­ti elkö­te­le­zett­sé­gű és érték­el­vű prog­ram­já­val a magyar újjá­szü­le­tés ügyét. Strahl Zol­tán a csa­lád­ala­pí­tás mel­lett is tele volt  ötle­tek­kel, ter­vek­kel, ám véd­he­tet­len kór gyűr­te le. Hosszan tar­tó beteg­sé­gét illú­zi­ók nél­kül, de mind­vé­gig emelt fővel, mél­tó­ság­gal visel­te. Hűsé­ges nem­zet­szol­gá­la­ta mara­dan­dó hagyo­má­nyok­ban, intéz­mé­nyek­ben tes­te­sült meg, ezek­ben tovább él úgy, ahogy az EMI álta­la válasz­tott, Wass Albert­től vett jel­mon­da­ta hir­de­ti: „Töret­len hit­tel ember és magyar!” Emlé­két, szel­le­mi-lel­ki örök­sé­gét soha nem feled­jük, ahhoz hűek mara­dunk.