Kárpát Gyepű Egyesület

Bemutatkozás

A Szé­kely­föl­di Határ­tú­ra Moz­ga­lom, majd az ebből ala­kult Kár­pát Gye­pű Egye­sü­let tag­jai 2003 óta jár­ják a volt Magyar Király­ság kele­ti hatá­ra­it a Kár­pá­tok­ban.

Az egye­sü­let cél­ja a volt Magyar Király­ság kele­ti hatá­rá­nak az 1883–84-es határ­be­já­rás ered­mé­nye­ként 1887-ben meg­szü­le­tett nem­zet­kö­zi egyez­mény alap­ján meg­ál­la­pí­tott volt határ­vo­nal meg­is­me­ré­se, és a meg­ma­radt határ­je­lek alap­ján való beazo­no­sí­tá­sa. A leg­jel­lem­zőbb cél­ja­ink között sze­re­pel az érdek­lő­dés fel­kel­té­se a téma, s ezen keresz­tül pedig azon föld­raj­zi régió iránt, ahol ezek az útvo­na­lak meg­ta­lál­ha­tó­ak. Ezál­tal lehe­tő­ség adó­dik eddig rit­kán láto­ga­tott tele­pü­lé­sek bevo­ná­sá­ra a turisz­ti­ká­ba, ami továb­bi fej­lő­dé­si lehe­tő­sé­ge­ket is hoz­hat az ott lakók szá­má­ra.

Az egye­sü­let által szer­ve­zett „Határ­tú­rák” jel­le­gét tekint­ve tör­té­nel­mi kul­tu­rá­lis emlék­tú­rák, más­képp fogal­maz­va „ván­dor­lás ter­mé­sze­ti és tör­té­nel­mi tar­ta­lom­mal”, leküz­dé­se önma­gunk­nak és az útvo­nal­nak. Ehhez hason­ló nosz­tal­gia­tú­rák, tema­ti­kus utak van­nak a római limes men­tén, a volt Jugo­szlá­vi­á­ban, Kár­pát­al­ján, Német­or­szág­ban, a volt NDK hatá­rán. Az észak-nyu­gat íror­szá­gi Hum­bert Út pél­dá­ul az 1798-as angol-elle­nes ír fel­ke­lés támo­ga­tá­sá­ra érke­zett Hum­bert fran­cia gene­rá­lis vezet­te sere­gek útvo­na­lát köve­ti. Román nyelv­te­rü­le­ten ebben a témá­ban leg­is­mer­tebb mű a Ioan Tur­cu Foga­ras vár­me­gye főjegy­ző­je, határ­bi­zott­sá­gi fel­mé­rő­ként irt túra­köny­ve, ame­lyet 2012-ben Bras­só­ban újra kiad­tak, ezzel meg­tör­ve a kom­mu­niz­mus határ­hoz kap­cso­ló­dó tabu­té­má­ját.

Az elmúlt 14 év alatt fel­gyűlt határ­tú­ra anya­gát sze­ret­nénk egy túra kala­uz soro­zat­ban is meg­örö­kí­te­ni az utó­kor­nak, mely­hez kap­csol­nánk még a jövő­ben is bejá­ran­dó határ­sza­ka­szo­kat.

A „Határ­já­rok a Kár­pá­tok­ban” kala­uz soro­za­tot olyan ter­mé­szet­já­rók­nak ajánl­juk, akik a hegyek feny­ve­se­i­nek suso­gá­sa, a pata­kok cso­bo­gá­sa mel­lett még fűsze­rez­ni akar­ják túrá­ju­kat az adott helyek tör­té­nel­mi szel­le­mé­vel. A soro­za­tot a köz­is­mert és lát­vá­nyos, de egy­ben kihí­vás­ként meg­élt Foga­ras hegy­ség­gel kezd­jük.

A kiad­vány cél­cso­port­ja a ter­mé­szet és a tör­té­ne­le­mi kul­tu­rá­lis örök­ség iránt érdek­lő­dő, sze­mé­lyek, akik már ren­del­kez­nek túra­ta­pasz­ta­la­tok­kal, és kiiga­zod­nak a GPS és a tér­ké­pek vilá­gá­ban, mivel a volt határ­vo­nal men­tén nem min­de­nütt húzó­dott ösvény, túra- vagy jár­őr­út­vo­nal, így sok­szor nin­cse­nek turis­ta­jel­zé­sek.

A Kár­pá­tok gerin­ce – mint volt állam­ha­tár – sok­szí­nű hegy­vi­lá­got, igen vál­to­za­tos túra­te­re­pe­ket fog­lal magá­ban, bősé­ges hegyi kihí­vást és kalan­dot kínál, hiszen a turis­ta gyak­ran az őskor körül­mé­nyei közé érke­zik vissza, ahol a nap végén min­den méter kihí­vás­sá válik, de egy-egy régi terep­tárgy meg­ta­lá­lá­sá­nak siker­él­mé­nye feled­te­ti eze­ket a fára­dal­ma­kat.

Mol­nár Sán­dor
Elnök