Zombor

Az Árpád-korban még a Cobor családé volt. Bodrog vármegye főurai időnként Coborszentmihályon ültek össze. Aztán Zombor a török időktől fontos kereskedelmi, katonai és közigazgatási központ, majd 1749-ben szabad királyi város, sőt, később Bács-Bodrog vármegye központja lett.

A megyeháza dísztermét Eisenhut Ferenc gigantikus méretű, a zentai csatát ábrázoló festménye ékesíti.

A hatalmas kéttornyú Karmelita templomot Szent István királynak szentelték. A Városháza egy letűnt kor emlékét őrzi.

Mellette a Szentháromság templomot a ferences szerzetesek emeltették, de II. József rendelete után el kellett hagyniuk a várost. Kolostoruk falán ott hagyták a napórát és a számok alatt a vészjósló feliratot: „Egy ezekből végórád…”

Békebeli életre szánták, de ártatlan zombori magyarok és németek végórájának lett helyszíne a Kronich család százéves palotája, ahová a II. világháború idején a megszálló szerb partizánok összegyűjtötték az őslakosokat. A kényszermunkára hurcolt foglyok nagy részét a közeli Dunába, a Ferenc-csatornába vagy a lóversenytéren előre megásott tömegsírokba lövöldözték. A vak gyűlölet közel 6000 embert, köztük 3000 magyart mészárolt le Zomborban.

A város szülötte, Schweidel József tábornok, aradi vértanú. Egész alakos szobra kiszorult a Megyeháza előtti térről. Ma már egy mellszobor helyettesíti a kaszinó udvarán.

A Magyar Polgári Kaszinó Délvidék egyik legpatinásabb szervezete. Lassan 150 éve áll Zombor és vidéke magyarságának szolgálatában.

Segesvár

A legtöbb Erdélyt járó turista kedvelt úticélja Segesvár, ami talán a legtöbb emléket örökített át a középkorból. Volt rá ideje, hisz a 12. században megérkező szászoknak csakhamar a központi városa lett. Első várukat persze a tatár, majd a török letarolta, de válaszul úgy megerősítették falakkal és tornyokkal, hogy kellett a vér a pucába annak, aki ostromolni merészelte. Persze volt jelentkező bőven: Vitéz Mihály, Basta, Székely Mózes, Bocskai, Kemény János, a kurucok és a ’48-as szabadságharcosok is próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel. A szabad királyi város jelentőségét mutatja, hogy több erdélyi fejedelmet is itt választották meg. 1876-ban aztán a Segesvárszék helyébe lépő Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett.

Az óratorony kapuján át érjük el a várat, ami ma is lakott. A hagyomány szerint a város legrégibb polgári házában született Vlad Țepeș havasalföldi vajda, akit később Dracula grófként próbáltak eladni a nemzetközi Drakula-kultusz híveinek.

A tér szakrális központja a domonkos rend régi kolostor temploma, amit már az evangélikusok használnak.

Vannak itt magyar emlékek bőven. A 130 éves régi megyeháza falán emléktábla hirdeti, hogy itt született boldog Apor Vilmos püspök. A katolikus templom kertjében szobra is van a vértanú győri főpapnak, akit a megszálló szovjet katonák öltek meg, amikor testével védelmezte az erőszak elől a püspökvárban menedékre lelt asszonyokat.

A főtér saroképületén, a Szarvas-házon ma is ott díszeleg a közel 400 éves szarvas ábrázolás.

A várost mindig híres kézműipar jellemezte. A céhes múltban és a város turisztikai népszerűségében rejlő lehetőségeket aknázta ki Máthé Zsolt, aki külföldről jött haza, hogy kézműves boltjával bebizonyítsa: itthon, a szülőföldön is lehet boldogulni.

A város legmagasabb részére, a Várhegyre a 178 fokból álló fedett diáklépcső vezet. A segesvári diákok 1642 óta nap, mint nap itt jártak fel a híres nevezetes evangélikus líceumba.

A várhegyet az eredetileg Szent Miklósnak szentelt Hegyi templom, a Bergkirche impozáns 14. századi épülete koronázza.

2013 óta újra emlékezhetünk költőnkre, Petőfi Sándorra a Petőfi-parkban.

Beszterce

Az Árpád-kori magyar városba a tatár pusztítások után telepítettek királyaink szászokat. Miután szabad királyi város lett, szépen fejlődött és mivel Bukovina és Erdély határán fekszik, a kereskedelemből alaposan meggazdagodott. Még a 20. század elején is a szászok adták a többségét, ám miután elűzték őket, ma a nyolcvanezressé duzzasztott városnak már 90%-a román és alig 7%-a magyar, míg a németeknek már csak hamvai és épített örökségei maradtak.

Beszterce nevezetességei között találjuk az úgynevezett lábasházakat, vagyis a lábakon álló házakat, ahol annak idején a leggazdagabb szász kereskedők éltek.

Ha nyitott szemmel járunk, sok apró régi magyar jelenlétre utaló jelképet fedezhetünk fel a városban. Több épületen is ott vannak még a magassági pontot jelölő magyar nyelvű vastáblák.

Beszterce Mátyás kori címere is ott ékeskedik egy homlokzaton.

A város nemzetiségeit a templomok is meghatározzák. Míg a szászok főként evangélikusok voltak, a magyarok a római-katolikus templomba jártak.

Borsabánya

Ahol a Csiszla-patak a Visóba talál, lassan éledezik romjaiból Borsabánya. Madártávlatból csodás havasi környezetben, a Toronyága és a Sárkány tömbjeinek ölelésében próbálja kiheverni az elmúlt évtizedek túlhajszolt bányászatát. Lassan gyógyulnak a tájsebek, s tisztul patakjaiból a cián.

Nemesérceit, aranyát már évszázadok óta bányászták, a 18. században cipszerek és tótok is érkeztek bányái művelésére, de népessége sűrűn váltakozott: amikor hanyatlott a bányászat, sokan elmentek, amikor újra felvirágozott, megint visszajöttek. Legutóbb a román kommunizmus hozta magával a tömegeket és a tömbházakat a máramarosi Eldorádóba, de az elmúlt évtizedekben lehanyatlott, majd 2006-ban meg is szűnt a bányászat Borsabányán.

Azóta se találja önmagát, de a természeti környezet és a turizmus hozhat még szebb jövőt a településnek.

Zára

1918-ig Dalmácia fővárosa a közel 3000 éves múltra visszatekintő Zára volt. A város bővelkedik magyar emlékekben. A Szűz Mária templom harangtornyán latin felirat is megörökíti Kálmán királyunk dicsőségét.

Dalmácia egyik legszebb középkori építménye, a Szent Anasztázia-katedrális. Harangtornya Zára egyik jelképe.

Könyves Kálmán halála után folytatódott a versengés a városért a magyarok és velenceiek között. II. István, III., majd IV. Béla is a magyar korona alá hajtotta, de a legemlékezetesebb hadjárat Nagy Lajos királyunk nevéhez fűződik, aki 1357-ben, miután Zára és a dalmát városok fellázadtak Velence ellen, bevonult a városba. A Szent Ferenc kolostorban maga a király diktálta a zárai béke feltételeit, amelyben a Dalmácia székhelyévé tett város számára jogokat adományozott.

1797-től az első világháború végéig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, majd rövid olasz fennhatóság után előbb Jugoszlávia, majd Horvátország része lett.

Zárában a legújabb kor is tartogat érdekességeket. A tengerparti sétányon különleges dallamú hangokat hallhatunk. Egy világon egyedülálló hangszer, a tengeri orgona a víz és a szél összjátékával játssza random a kis harmóniákat.

Nin

A Horvát Királyság első fővárosa és szakrális központja Nin volt, egészen addig, amíg 1105-ben Könyves Kálmán királyunk a Szent Korona fennhatósága alá rendelte Horvátországot.

A Szent Kereszt templomot méltán nevezik a világ legkisebb katedrálisának. A 9. században épült, és sokáig a horvát királyok udvari kápolnájaként szolgált.

Az óvárosban még korábbi emlékek is felfedezhetők. Az egykori római fórumon dacolnak az új időkkel a Vespasianus császár idejéből, az 1. századból származó templom maradványai.

Körösbánya

Aranyérceit már a rómaiak bányászták, de a magyar királyok is szorgoskodtak ásványkincsei kiaknázásában. A Hunyadi család birtokán maga Mátyás király is járt, aztán elajándékozta a Báthoryaknak. 1746-tól 130 évig Zaránd vármegye székhelye volt. Mert bizony a tatárok és törökök is dúlták rendesen Körösbányát, de magyar népe a legnagyobb vérveszteségeket az 1784-es és 1848-as mócvidéki felkelések alatt szenvedte el.

A magyarság egykor virágzó, pezsgő szellemi központja, a ferences kolostor is mintha nyugdíjba vonult volna. A középkorban letelepedő ferencesek a mai templomot és kolostort a régi helyén a 18. században építették.

A mócdúlás után újjáépített egyházat az 1950-es években újabb traumák érték: ide internálták a ferences rendtartomány több tucat testvérét.

Lesz még jövője a kolostornak, hála Böjte Csaba testvérnek, aki gondozásába vette. Lehet még lelki központ, de egyben az érchegységi túrák bázisa is.

Otocsán

Otocsán városa sokat szenvedett egykor a török támadásoktól, de a Frangepánok úgy megerősítették a falait, hogy bármennyi is jött, egy ellenségnek sem sikerült elfoglalnia. Aztán a Frangepán korszak letűnése után 1746-tól már a katonai határőrvidék központja lett, Mária Terézia rendelkezésére.

De Jugoszlávia sem tudta végleg eltörölni a határokat ezen a vidéken. Felbomlása után, 1991-ben a Horvátországhoz került városkát már a szerbek támadták. A 4 évig tartó ostromnak nemcsak épületek, de sok horvát katona és civil esett áldozatául. A harcos idők sok emlékünket elsodorták, de az otocsáni harangon a koronás címer még a királyságot idézi.

Árvanádasd

Ma ismertebb nevén Trsztenát még Nagy Lajos királyunk áldásával alapították német bányászok. Nyomban neki is fogtak Szűz Mária tiszteletére templomot építeni. Azóta sokat változott a később búcsújáró hellyé lett templom, de védőfala és díszes kapuja még ma is áll.

A ferencesek Szent György templomában és kolostorában korábban pálosok szolgáltak.

Árvanádasd már alapításakor mezővárosi jogokkal bírt, aztán főleg kézműiparának köszönhetően a 16. századra már Árva megye legnagyobb, központi települése lett.