Tordai-hasadék

A kör­nyék leg­is­mer­tebb lát­vá­nyos­sá­ga a Tor­dai-hasa­dék. Kelet­ke­zé­sét a tudo­mány a Hes­dát-patak rová­sá­ra ír, de mi, magya­rok jól tud­juk: itt Szent Lász­ló hite repesz­tett hegyet.

3 kilo­mé­ter hosszan és 300 méter mélyen hasadt meg a föld, olyan varázs­la­tos mik­ro­vi­lá­got teremt­ve, ahol közel 1000 féle-faj­ta növény él, olya­nok is, amik sehol más­hol Euró­pá­ban. Amíg buj­do­sók mene­dé­ke volt, még jól is jött elzárt­sá­ga, aztán a turis­ta­ság meg­je­le­né­sé­vel ez a szur­dok is az EKE nyo­mán lett átjár­ha­tó­vá.

A bérc­fa­lak­ban 32 fel­tárt bar­lang van, közü­lük a leg­is­mer­teb­bek az egy­más­sal szem­ben táton­gó Kis- és Nagy-Bali­ka.

A Tor­dai-hasa­dék első mene­dék­há­zát az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let 1894-ben épí­tet­te. A hasa­dék kele­ti végé­ben a mos­ta­ni turis­ta­há­zat 1935-ben avat­ták fel.

Túri-hasadék

Ezt a hasa­dé­kot a Rákos –patak ala­kí­tot­ta ki. Közel 2 kilo­mé­ter hosszan tört utat magá­nak a Pet­er­di-tető, a Kőhegy és a Kop­pánd-tető között. Az 1905-ben fel­ava­tott, a hasa­dé­kon átke­lő turis­ta­ös­vényt Czá­rán Gyu­lá­nak köszön­het­jük, amit az EKE kolozs­vá­ri osz­tá­lya azóta is gon­doz.

Vöröstoronyi-szoros

Isten tud­ja, hogy az Olt miért éppen itt, a Kár­pá­tok „leg­vas­ta­gabb”, és a leg­na­gyobb átlag­ma­gas­sá­gú hegy­sé­gei között vágott magá­nak utat, hogy a Foga­ra­si-hava­sok és a Lot­ru-hegy­ség között hagy­ja el Erdélyt, s fus­son tovább dél­re, Havas­al­föld irá­nyá­ba. A hadak és keres­ke­dők útja lát­ta a róma­i­ak­tól az erdé­lyi vaj­dá­kon és sze­be­ni szá­szo­kon át a törö­kö­ket és havas­al­föl­di csa­pa­to­kat, de sze­re­pe volt a Rákó­czi, majd az 1849-es sza­bad­ság­harc­ban is, és szem­ta­nú­ja volt annak is, ami­kor 1916-ban itt ver­tük vissza a ránk törő román sere­get.

Túra a Kolostor-szorostól Diódig

A gye­pes domb­vi­dé­ki táj­ba szer­ve­sen illesz­ked­nek a hegyi mócok jel­leg­ze­tes, szal­ma­fe­de­les tanyái. Az eny­hén hul­lám­zó lege­lő­kön olda­laz­va egy­re job­ban kitá­rul­ko­zik alat­tunk a Kolos­tor- és a Reme­tei-szo­ros szik­la­vi­lá­ga. Észak felé a Bedel­lő karszt­vi­dé­ke tárul elénk.

Kelet­ről las­san a szom­szé­dos Érc­hegy­ség tetői is mel­lénk sze­gőd­nek.

A Toroc­kói-hegy­ség vará­zsát leg­főbb alko­tó kőze­té­nek, a mész­kő­nek köszön­he­ti, ami helyen­ként akár a 700 méte­res vas­tag­sá­got is elér­he­ti. A lát­vá­nyos szo­ro­sok, hasa­dé­kok, sza­ka­dé­kok és szir­tek a mész­kő­masszí­vu­mot szét­re­pesz­tő kéreg­moz­gá­sok és a víz oldó és kop­ta­tó mun­ká­já­nak az alko­tá­sai.

A Nika-kő aljá­ba érve mere­dek emel­ke­dő vár ránk a szik­la­bérc tete­jé­ig. A lan­kás domb­vi­dék­ből hir­te­len kibuk­ka­nó mész­kő­szir­tek ami­lyen lát­vá­nyo­sak, olyan nehéz fel­jut­ni a tete­jük­re.

A hegy­ség egyik leg­vad­re­gé­nye­sebb szur­do­ka, a Reme­tei-szo­ros, ahol vas­lét­rák és sod­rony­kö­te­lek segí­tik az elő­re jutást. A szo­ros egyik iko­ni­kus pont­ja a szik­la­ka­pu, vagy, ahogy a helyi­ek hív­ják, Via­dukt rég beom­lott bar­lang­fo­lyo­só­ja klasszi­kus fotó hát­tér.

A szo­ros­ból a Dió­di-völgy­be érke­zünk meg.

Kis-Békás-szoros

A Kis-Békás szur­do­kán turis­ta­út vezet végig. A patak fölöt­ti füg­gő­híd­ról vissza­te­kint­ve a Pokol tor­ná­ca hegyes szik­lá­ja hajol fölénk. A part men­ti erdei út men­tén halad­va pazar kép tárul elénk viz­esé­sek­kel, zúgók­kal, óri­ás szik­la­töm­bök­kel tar­kí­tott patak­ról.

Ronki-szoros

Az Ara­nyos mel­lék­völ­gye cso­dá­la­tos szur­dok­vi­lág­gal ren­del­ke­zik. Az első szo­ros az Ara­nyos­ronk felett nyí­ló gigá­szi Ron­ki-szo­ros. A nagy­sze­rű lát­vány az Aklos patak­nak köszön­he­tő, amely évmil­li­ók mun­ká­já­val fűré­szelt magá­nak szűk med­ret az 500 métert is elérő mész­kő­fa­lak között.

A Ron­ki-szo­ros pere­me már egész magas­he­gyi jel­le­gű. Pedig ezek az ormok nem érik el az ezer métert. A merész kúpok és a szur­dok mély­sé­gé­nek kont­raszt­ja még­is monu­men­tá­lis­sá teszi a lát­ványt.

Kazán-szorosok

Az Al-Duna leg­lát­vá­nyo­sabb sza­ka­sza a 150 méter szé­les, és több, mint 70 méter mély vizű szur­dok, a Nagy-Kazán-szo­ros. A Kazá­nok között a Duna egy rövid sza­ka­szon kiszé­le­se­dik. Éppen itt, a duna­töl­gye­si öblö­zet­ben van a meder leg­mé­lyebb pont­ja, több mint 80 méter­rel a víz alatt.

Aztán újra köze­lebb hajol­nak egy­más­hoz a szik­la­fa­lak: és már höm­pö­lyög is tovább a folyam a követ­ke­ző szű­kü­le­ten, a nem kevés­bé lát­vá­nyos Kis-Kazán-szo­ro­son.

A Vas­ka­pu áttör­he­tet­len rop­pant bérc­tö­me­gén az első rést a róma­i­ak ütöt­ték.  A hajók von­ta­tá­sát is biz­to­sí­tó hadi­út épí­té­sét kitel­je­sí­tő Tra­i­a­nus csá­szár művét örö­kí­tet­te meg a Miroc falá­ban egy emlék­táb­la. Ám a mun­ká­la­tok már Tibe­ri­us ide­jén elkez­dőd­tek. Abban az évben, ami­kor a róma­i­ak épp a szo­ros jobb par­ti szik­la­fa­lá­ba vájt út épí­té­sé­vel fog­la­la­tos­kod­tak, pár ezer kilo­mé­ter­rel odébb, a jeru­zsá­le­mi Gol­go­ta hegyen épp egy Jézus nevű fér­fit feszí­tet­tek kereszt­re.

Omis és a Cetina-szoros

Ki tud­ja, Béla király talán ezt a cso­dát is lát­ta, ahogy Omis­nál a Cet­ina folyó rést üt a hatal­mas mész­kő­töm­bön és szűk szik­la­szo­ro­son tör át a szir­te­ken, hogy bele­ol­vad­jon a vég­te­len adri­ai ten­ger­be. Micso­da lát­vány ez. Ha tud­ná­nak mesél­ni a szik­la­óri­á­sok és az omi­si kaló­zok közép­ko­ri fel­leg­vá­rá­nak rom­jai, talán elmon­da­nák, mit érez­he­tett az üldö­zött ural­ko­dó.

Ördöngős-szoros

Az Ördön­gős-szo­ros­ban elő­for­dul, hogy a mész­kő­fa­lak között a patak a tel­jes völ­gyet elfog­lal­ja, így az út hidak­ra kény­sze­rül. A szur­dok leg­va­dabb részén alig 2–3 méter szé­les. Mész­kő­szik­lá­i­ban több mint 70 kisebb-nagyobb bar­lang rej­tő­zik.