A Gölnic megirigyelve északi testvére, a Hernád gyönyörű alkotását, szintén szurdokot vájt magának a karsztvidékbe, amelyet a földrajz Sztracenai-sziklaszorosnak nevez. Régebben a völgyön keresztül kanyargott a főút, a gépkocsi forgalom ma már az új alagúton jut át a hegyen. Így a gyalogos turisták zavartalanul sétálhatnak át a piros jelzésen a Gölnic mellett a meredek sziklafalak alatt a Sztracenai-hasadékvölgyön.
A völgyön átvezető aszfaltút kijáratánál a sziklafalban Coburg Ferdinánd herceg emléktáblájára lelünk. A környék birtokosa 1840-ben építtette a több helyen is sziklába vájt utat, amelynek 1867-ben állítottak emléket.
A Sztracenai sziklakapu látványa Tompa Mihályt is verselésre késztette:
A sztraczenai hegyszorosban
Magas, sötét szirtkapu áll,
Tekints fel és kebled megdobban,
Amint az ív alá jutál;
Bõsz órjásokat lát a képzelet,
Kiknek vaskarja szirtet szirtre vet.
Pedig, mikép él a regében,
A Gnómok épiték e szirtfalat,
Kicsiny, arasznyi teremtések,
Kiknek országa van a föld alatt.
Morzsákból épült, s felépült, mivel
Az egyesült erõ csudát mivel…
A piros jelzés elvezet bennünket a névadó településre, a festői Sztracenára, melynek neogótikus temploma felett a Hárs-fennsík sziklabércei virítanak.
Máda fölött a Gyógyi-patak egyik ága pazar hasadékot vájt ki magának. Nyáron, alacsony vízállásnál a patakmederben gázolva lehet végigjárni, egy alig 4,5 km hosszú túra keretében, ahol egy gyönyörű forrást is megcsodálhatunk.
A környék legismertebb látványossága a Tordai-hasadék. Keletkezését a tudomány a Hesdát-patak rovására ír, de mi, magyarok jól tudjuk: itt Szent László hite repesztett hegyet.
3 kilométer hosszan és 300 méter mélyen hasadt meg a föld, olyan varázslatos mikrovilágot teremtve, ahol közel 1000 féle-fajta növény él, olyanok is, amik sehol máshol Európában. Amíg bujdosók menedéke volt, még jól is jött elzártsága, aztán a turistaság megjelenésével ez a szurdok is az EKE nyomán lett átjárhatóvá.
A bércfalakban 32 feltárt barlang van, közülük a legismertebbek az egymással szemben tátongó Kis- és Nagy-Balika.
A Tordai-hasadék első menedékházát az Erdélyi Kárpát Egyesület 1894-ben építette. A hasadék keleti végében a mostani turistaházat 1935-ben avatták fel.
Ezt a hasadékot a Rákos –patak alakította ki. Közel 2 kilométer hosszan tört utat magának a Peterdi-tető, a Kőhegy és a Koppánd-tető között. Az 1905-ben felavatott, a hasadékon átkelő turistaösvényt Czárán Gyulának köszönhetjük, amit az EKE kolozsvári osztálya azóta is gondoz.
Isten tudja, hogy az Olt miért éppen itt, a Kárpátok „legvastagabb”, és a legnagyobb átlagmagasságú hegységei között vágott magának utat, hogy a Fogarasi-havasok és a Lotru-hegység között hagyja el Erdélyt, s fusson tovább délre, Havasalföld irányába. A hadak és kereskedők útja látta a rómaiaktól az erdélyi vajdákon és szebeni szászokon át a törököket és havasalföldi csapatokat, de szerepe volt a Rákóczi, majd az 1849-es szabadságharcban is, és szemtanúja volt annak is, amikor 1916-ban itt vertük vissza a ránk törő román sereget.
A gyepes dombvidéki tájba szervesen illeszkednek a hegyi mócok jellegzetes, szalmafedeles tanyái. Az enyhén hullámzó legelőkön oldalazva egyre jobban kitárulkozik alattunk a Kolostor- és a Remetei-szoros sziklavilága. Észak felé a Bedellő karsztvidéke tárul elénk.
Keletről lassan a szomszédos Érchegység tetői is mellénk szegődnek.
A Torockói-hegység varázsát legfőbb alkotó kőzetének, a mészkőnek köszönheti, ami helyenként akár a 700 méteres vastagságot is elérheti. A látványos szorosok, hasadékok, szakadékok és szirtek a mészkőmasszívumot szétrepesztő kéregmozgások és a víz oldó és koptató munkájának az alkotásai.
A Nika-kő aljába érve meredek emelkedő vár ránk a sziklabérc tetejéig. A lankás dombvidékből hirtelen kibukkanó mészkőszirtek amilyen látványosak, olyan nehéz feljutni a tetejükre.
A hegység egyik legvadregényesebb szurdoka, a Remetei-szoros, ahol vaslétrák és sodronykötelek segítik az előre jutást. A szoros egyik ikonikus pontja a sziklakapu, vagy, ahogy a helyiek hívják, Viadukt rég beomlott barlangfolyosója klasszikus fotó háttér.
A szorosból a Diódi-völgybe érkezünk meg.
A Kis-Békás szurdokán turistaút vezet végig. A patak fölötti függőhídról visszatekintve a Pokol tornáca hegyes sziklája hajol fölénk. A part menti erdei út mentén haladva pazar kép tárul elénk vizesésekkel, zúgókkal, óriás sziklatömbökkel tarkított patakról.
Az Aranyos mellékvölgye csodálatos szurdokvilággal rendelkezik. Az első szoros az Aranyosronk felett nyíló gigászi Ronki-szoros. A nagyszerű látvány az Aklos pataknak köszönhető, amely évmilliók munkájával fűrészelt magának szűk medret az 500 métert is elérő mészkőfalak között.
A Ronki-szoros pereme már egész magashegyi jellegű. Pedig ezek az ormok nem érik el az ezer métert. A merész kúpok és a szurdok mélységének kontrasztja mégis monumentálissá teszi a látványt.
Az Al-Duna leglátványosabb szakasza a 150 méter széles, és több, mint 70 méter mély vizű szurdok, a Nagy-Kazán-szoros. A Kazánok között a Duna egy rövid szakaszon kiszélesedik. Éppen itt, a dunatölgyesi öblözetben van a meder legmélyebb pontja, több mint 80 méterrel a víz alatt.
Aztán újra közelebb hajolnak egymáshoz a sziklafalak: és már hömpölyög is tovább a folyam a következő szűkületen, a nem kevésbé látványos Kis-Kazán-szoroson.
A Vaskapu áttörhetetlen roppant bérctömegén az első rést a rómaiak ütötték. A hajók vontatását is biztosító hadiút építését kiteljesítő Traianus császár művét örökítette meg a Miroc falában egy emléktábla. Ám a munkálatok már Tiberius idején elkezdődtek. Abban az évben, amikor a rómaiak épp a szoros jobb parti sziklafalába vájt út építésével foglalatoskodtak, pár ezer kilométerrel odébb, a jeruzsálemi Golgota hegyen épp egy Jézus nevű férfit feszítettek keresztre.
