Több­sé­gé­ben magyar lak­ta falu a Drá­va men­tén fek­vő Árpád-kori Kórógy. Erről tanús­ko­dik a köze­li dom­bon fek­vő vár­rom is, mely­nek első írá­sos emlí­té­se 1290-re tehe­tő. Egé­szen a török idő­kig, ami­ko­ris 1536-ban elfog­lal­ták. Azóta üre­sen áll, és vár­ja sor­sa jobb­ra fordulását.Mint oly sok hor­vát­or­szá­gi tele­pü­lést, Kóró­gyot sem kerül­te el a dél­szláv hábo­rú, így sok magyar kény­te­len volt elhagy­ni szü­lő­föld­jét, aho­vá csak 1998-ban tér­het­tek vissza. A helyi­ek híven őrzik ősi nyelv­já­rá­su­kat és hagyo­má­nya­i­kat. A meg­úju­lás egyik erős bás­tyá­ja lehet a magyar állam segít­sé­gé­vel újjá­épí­tett refor­má­tus temp­lom, ahol vasár­na­pon­ként 14 órá­tól tar­ta­nak Isten­tisz­te­le­tet. A köze­li táj­ház­ban lehe­tő­ség van meg­kós­tol­ni a kör­nyék­re jel­lem­ző íze­ket, mint pél­dá­ul a hal­pap­ri­kást, a töl­tött káposz­tát (szár­mát), vagy a cse­va­pot. A leg­ki­seb­be­ket lovag­lás és sza­ma­ra­go­lás vár­ja. Bőveb­ben →