Archives

Borgói-hágó

Árpád népé­nek egy része is itt lát­ta meg elő­ször ősei föld­jét: a Kár­pá­tok­nak ezen a leala­cso­nyo­dó részén, ami később is hazánk egyik fon­tos, élénk for­gal­mú átjá­ró­ja lett, ahol keres­ke­dők vagy éppen ellen­sé­ges hadak is elő­sze­re­tet­tel jár­tak-kel­tek.

Fenyves-hágó

A hágón a ruszi­nok gaz­dag hit­éle­té­nek egy újabb apró jele, egy kápol­nács­ka áll. Érde­mes itt szusszan­ni egyet és kicsit ala­po­sab­ban kör­be­néz­ni. A víz­vá­lasz­tó hágó túl­ol­da­lán már Tala­bor-völ­gye nyúj­tó­zik, ölé­ben a szét­szórt házak alkot­ta Alsó­ka­lo­csá­val. Hát­tér­ben a Szi­ne­vé­ri hegyek és a Feke­te-bérc kere­te­zi a lát­ké­pet.

Duklai-hágó

Duklai-hágó

A Duk­la kör­nyé­ki máso­dik világ­há­bo­rús har­cok inten­zi­tá­sát jel­zi, hogy volt olyan magas­lat, ami több mint hússzor cse­rélt gaz­dát. A magya­rok parancs­no­ka Lász­ló Dezső volt, akit 1949-ben a kom­mu­nis­ták Buda­pes­ten kivé­gez­tek. Az volt a bűne, hogy sike­rült meg­tör­ni a szov­je­tek elő­re­nyo­mu­lá­sát és meg­aka­dá­lyoz­ni, hogy a hágón betör­ve lenyo­mul­ja­nak fővá­ro­sunk felé.

De a vér­áz­tat­ta gerin­cet jár­va emlé­kez­zünk az I. világ­há­bo­rú hőse­i­re is, akik­nek szin­tén a hágón betört oro­szok­kal kel­lett meg­vív­ni­uk és sike­rült is őket kiszo­rí­ta­ni hazánk­ból.

Facskói-hágó, Klak

A Nyit­ra folyó for­rás­vi­dé­ke a Facs­kói-hágó. Innen a Klak csú­csá­ra vezet az út, ahon­nan tisz­ta idő­ben remek kilá­tás fogad­ja a ván­dort a Nagy-Fát­ra, a Sztrá­zsa-hegy­ség és a Kis-Fát­ra észa­ki része felé.

Erdélyi-Vaskapu-hágó

Itt tör­tént, Hunyad és Bánát hatá­rán, az Erdé­lyi-Vas­ka­pu-hágón, hogy 1442-ben a keresz­tény­ség paj­zsa, Hunya­di János alig 15.000 embe­ré­vel nagy dia­dalt ara­tott a Dél-Erdély­re zúdu­ló nyolc­va­nez­res török sereg felett. 1896-ban, a zaj­ká­nyi csa­ta szín­he­lyén Hunyad vár­me­gye emlék­mű­vet állí­tott. Átvé­szel­ve a meg­szál­lás és dik­ta­tú­ra évti­ze­de­it, majd 100 évig hir­det­te a dicső fegy­ver­tényt az érc­bu­zo­gány. Aztán jött ez a fene nagy demok­rá­cia, és 1992-ben „vala­kik” ledön­töt­ték az osz­lo­pot.

Uzsoki-hágó

Uzsoki-hágó

Ahogy a Kár­pá­tok hágó­i­ban len­ni szo­kott, az Ung for­rás­vi­dé­kén, a Kele­ti-Besz­ki­de­ken ülő Uzso­ki-hágót sem kerül­ték el a hon­vé­dő har­cok. Emlék­mű­vük­nél hajt­sunk fejet a Szur­may Sán­dor vezet­te hon­véd had­test kato­nái előtt, akik 1914 kőke­mény telén elke­se­re­dett harc­ban állí­tot­ták meg a ránk zúdu­ló orosz gőz­hen­gert.

Branyiszkói-hágó

„Az ördög vigyen el, ha át nem megyek raj­ta.” – így szólt 1849. feb­ru­ár 5‑én Guyon Richárd ezre­des, ami­kor fel­te­kin­tett a csá­szá­ri erők bito­rol­ta Bra­nyisz­kói-hágó­ra. Mert ha egy­szer a haza, és Gör­gei Artúr, a fel­du­nai had­test tábor­no­ka azt kíván­ja, hogy sza­bad legyen az út Kas­sá­ra, akkor sza­bad is lesz. A sza­bad­ság har­co­sai ren­dü­let­le­nül tör­nek elő­re, élü­kön Guyon ezre­des­sel, fel a gyil­kos mere­dé­lyen, és a csá­szá­ri per­gő­tűz köze­pet­te szu­ronnyal vetik ki az ellen­sé­get állá­sa­i­ból. Éjfél­re jár, mire az utol­só oszt­rák is elta­ka­ro­dik a hegy­ről. Így tet­te a „bra­nyisz­kói hős” sza­bad­dá az utat Kas­sa felé, hogy a Gör­gey-had­test egye­sül­ve a magyar főse­reg­gel, közös erő­vel indul­has­son a dicső­sé­ges tava­szi had­já­rat­ra.

Kopa-hágó

Kopa-hágó

A kris­tály­tisz­tán gyön­gyö­ző Réz­ak­na patak néhol fes­tői szur­do­kot alkot­va tör át a szik­lá­kon. A kró­ni­kák sze­rint az addig csak pász­to­rok láto­gat­ta Hát­só-Réz­ak­nák-völ­gyét a 15. szá­zad­tól kezd­ték jár­ni a Kopa-hágó kör­nyé­ki réz­bá­nyák­ra menet a bányá­szok. Ahogy telt-múlt az idő, helyü­ket a ter­mé­sze­ti kin­csek­re vágyó turis­ták vet­ték át.

A Hát­só-Réz­ak­nák-völ­gye a Kopa-hágó­ban talál­ko­zik az Elül­ső-Réz­ak­nák-völ­gyé­vel. A hágón átve­ze­tő ösvény régen fon­tos keres­ke­del­mi és per­sze csem­pész­út­vo­nal­nak szá­mí­tott a Magyar és a Len­gyel Király­ság között. Ezért is nevez­ték soká­ig a nyu­ga­ti, Hát­só völ­gyet Magyar, míg a kele­ti, Elül­ső völ­gyet Len­gyel Réz­ak­nák­nak.

Érde­mes még fel­jebb kapasz­kod­ni a Fehér-tavi-csúcs alat­ti füves nye­reg­be, az Elül­ső-Kopa-hágó­ba, hisz ezen a pon­ton fog kezet egy­más­sal a Magas-Tát­ra és a Bélai-Tát­ra.

 

Borsai-hágó

Az átjá­ró kanyar­gós útja régeb­bi korok emlé­ke­it is őrzi, hisz, mint vala­mennyi kár­pá­ti hágót, ezt is elő­sze­re­tet­tel hasz­nál­ták a kelet­ről ránk törő hadak. Az ütött-kopott Tatár emlék­mű azo­kat a hősö­ket idé­zi, akik 1717-ben szét­zúz­ták a ránk törő tatár sere­get és több ezer Erdély­ből elhur­colt rabot is kisza­ba­dí­tot­tak.