A Gács­ka folyó alig­hogy fel­buk­kan a hegy­láb­nál, vize hamar el is tűnik a pol­jén. Ami­lyen rövid fel­szí­ni pálya­fu­tá­sa, annyi­ra külön­le­ges. Elő­tö­rő for­rá­sai szé­les és mély szik­la­me­den­cé­ket váj­tak ki maguk­nak. Az ember meg jött, és a pol­jé­re zuha­nó víz sod­ró ere­jét a maga hasz­ná­ra for­dí­tot­ta. A Gács­ka-víz­ke­le­te­i­nél mal­mok őröl­ték haj­dan a gabo­nát és fűré­szek szel­ték a fát. A régi épü­le­tek mun­ka híján ma már a turiz­must szol­gál­ják.