A Korponai-erdő déli nyúlványaiban rejtőzik Ipolyfödémes. De annyira mégsem tudott elbújni, hogy a török meg ne találja és a palásti csata után el ne pusztítsa. A Kotyinka-völgyben már csak egy emlékkereszt, a régi templom faldarabja és egy kis kápolna emlékeztet a régi Födémesre.
Födémes népe sokat szenvedett, de mindig hű maradt ősi földjéhez, és képes volt új életet kezdeni, mert volt hite, amiből megtartó erőt merített. Ezzel a hittel felvértezve küzdöttek a keresztény hazára törő ellenséggel.
A Korpona és a Litava patakok összefolyásánál települt Árpád-kori Palást évszázadokon át őrhelye volt a magyarságnak. 1552-ben a keresztény seregek itt ütköztek meg az oszmán hadakkal.
A hagyomány szerint a falu ősi birtokosa a Palásthy család őse, Bors volt, aki II. Endre királlyal együtt harcolt a Szentföldön és 1217-ben királyi adományként kapta a birtokot, ami később a honti uradalom része lett.
A Palásthy-kastélyban szebb időkben még vármegyegyűlést is tartottak, de ma is méltó szerepe van a magyar ügy szolgálatában. Egyházi iskola működik benne. Az iskola névadója, Palásthy Pál esztergomi püspök építette – a 13. századi ősi, de erősen megrongálódott templom helyett – a szecesszió gyöngyszemét, a Szent György plébániatemplomot is, 1898-ban.
És Palásthy püspöknek köszönheti a falu a templom alatti régi nyeregtetős iskolát is, amelyben néprajzi és egyháztörténeti gyűjteményt rendeztek be. A községnek ugyanis rendkívül gazdag néphagyománya van.
Az Ivánka család 19. századi kúriája ma már a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség nevelési központjának ad otthont. Udvarán a fakereszt Hont vármegye utolsó főispánjának, Ivánka Istvánnak állít emléket, akinek hazáért áldozott élete drámaian zárult le itt. A trianoni országvesztés előestéjén, 1919-ben a vörös terroristák letartóztatták a hazafit, de mielőtt elhurcolhatták volna, öngyilkos lett.
Az ősi királyi birtok Szent Imre tiszteletére szentelt katolikus temploma 1768-ban épült.
A falu közepén egy húsz évvel korábban épült kegykápolna is áll, Rózsafüzér Királynője tiszteletére.
Szénavár 1779-ben egy hatalmas tűzvész áldozata lett, de az élet nem állt meg, s a kicsi falu a mai napig a felvidéki csipkeverés és hímzés egyik virágzó fellegvára.
Határában két forrás is ered. A Královka és a Belovka. Neveik egy régi legendára emlékeztetnek. A máig élő hagyomány szerint IV. Béla király a tatárok elől menekülvén, partjukon pihent meg és vizükből oltotta szomját.
Dámos azért érdekes hely, mert a második bécsi döntés utáni magyar–román határ pont kettévágta a települést. Északi határában van a Királyerdő egyik legjellemzőbb karsztvidéke, a patakvölgyek által közrezárt Dámosi-fennsík. Az ördögszántásokkal és töbrökkel tagolt plató számos karsztjelenséggel büszkélkedhet.
A Királyerdő mészkőtömbjének lábánál fekvő Árpád-kori Réven ma is hallhat magyar szót az erre járó. Igaz, a 18. században még túlsúlyban voltunk itt, míg napjainkban a magyarok aránya alig 20%. Partium végvárában a magyar élet főleg a református templom környékére összpontosul.
Rév környékén gazdag agyagtelepek vannak. A jellegzetes fehér agyag állítólag Európában csak itt található meg. Ennek is köszönhető, hogy a település egykor híres fazekas központ volt.
Rév talán ma se lenne méltó helyen a turista köztudatban, ha nem él itt a vasúti felügyelő, Handl Károly, akinek a környék természeti értékeinek felfedezését köszönhetjük. Mert Rév ma már főleg a Sebes-Körös áttöréséről nevezetes.
Még a Monarchia idejében települtek ide főleg Székelyföldről szénégető erdőmunkások. A múlt század közepéig Gereblye önálló település volt, magyar nyelvű iskolával. Ám az iskolát bezárták és Gereblyét Tőkéshez csatolták. A templom viszont áll még, Szent Vér oltalma alatt. Gereblye magyar népe hűséges maradt római katolikus vallásához.
A Széples alatt Tőkés az utolsó lakott település.
A világörökségek közül a legrégebbi, több mint 400 éves, de Sajómező jó állapotban fennmaradt fatemploma Szent Piroska tiszteletére épült, 1604-ben.
A középkori eredetű kisnemesi falut évszázadokig elkerülték a világhódító eszmék, sokáig tartották magukat a hagyományok és a tájegység leggazdagabb falvai közé tartozott. Aztán az 1950-es évek szövetkezeti rendszere lassan bontani kezdte a rendet a Jód pataka völgyében. De az állattenyésztés, a kézművesség és a népzenei kultúra még életben van errefelé. A hitet sem sikerült kiölni a néplélekből, a helyiek becsben tartják sajátos havasi építészeti örökségüket, fából faragott fohászaikat. Görög katolikus fatemplomaikból a faluban mindjárt három is van. Az alsó fatemplom 1717-ből való.
A felső, Istenszülő születése templom egy korábbi helyén épült az 1620-as években.
Ezek a templomok sajátos szintézist képviselnek a keleti bizánci és a nyugati gótikus formák között. És bár szerényen bújnak meg a máramarosi völgyekben, különleges értékükre messze földön felfigyeltek. Olyannyira, hogy nyolc máramarosi fatemplom is a Világörökség részét képezi.
A faúsztatók régi központja a több száz éves Feketevág. A festői kis községet 1804-ben József nádor is meglátogatta. Ennek emlékére Wiesner Ferenc emlékkövet állítatott, ami még ma is áll a kincstári erdészlak közelében. Feketevág ma már nem a nádori látogatásokról, hanem Felvidék legnagyobb szivattyús vízerőműjéről híres.