Archives

Ciglédi kápolna

Ciglédi kápolna

Sző­gyén hatá­rá­ban az erdő alatt ősi búcsú­já­ró­hely bújik meg, ami Cig­léd kiépí­tett Szent­kút-for­rá­sá­nál talál­ha­tó. Az ősi szent hely­re 1933-ban Kál­vá­ria is épült. A Szűz Mária hét fáj­dal­má­val kez­dő­dő sajá­tos kereszt­út a nagy kápol­ná­hoz vezet.

Dérföld

Dér­föld mel­lett az erdő­ben kis kápol­na tart­ja a ván­dor­ban a lel­ket. 1720-ban épít­tet­te Ester­há­zy Gábor, a Magya­rok Nagy­asszo­nya tisz­te­le­té­re. Ez is egy a sok búcsú­já­ró helye­ink közül, hiszen az itt faka­dó for­rás­nál is cso­dás gyó­gyu­lá­sok men­tek vég­be.

Frivaldnádas

Raj­ecen túl egy lakat­lan és hasz­no­sí­tat­lan „sza­bad erdő” ter­jedt, az ide tele­pe­dett néme­tek el is nevez­ték Fre­i­wald-nak.

A régi búcsú­já­ró­hely közép­ko­ri temp­lo­má­nak már csak a szen­té­lye áll. 1865-ben mel­lé épí­tet­ték az új temp­lo­mot, Szűz Mária szü­le­té­se tisz­te­le­té­re. Ide hoz­ták át ékes­sé­gét, a 16. szá­zad­ban fara­gott kegy­szob­rot is.

A kegy­temp­lom mel­lett a fát­ra­vi­dék fafa­ra­gó hagyo­má­nya­i­nak egy egé­szen lenyű­gö­ző pél­dá­ját talál­juk. Egy helyi szlo­vák fafa­ra­gó évti­ze­des mun­ká­já­nak gyü­möl­cse a Szlo­vák Bet­le­hem­nek keresz­telt mes­ter­mű.

Fri­vald­ná­das­nak cso­dás vizű szent­kút­ja is van, aho­vá évszá­za­dok óta zarán­do­kol­nak a tes­ti-lel­ki gyó­gyu­lás­ra vágyók.

Szentjobb

Szent Ist­ván kul­tu­sza máig élő hagyo­mány Biha­r­or­szág­ban. Szent­job­bot közel ezer évvel ezelőtt még Bere­kis­nek hív­ták. Aztán 1061-ben, mikor Szent Ist­ván kirá­lyunk sír­ját fel­bon­tot­ták a Merc­u­ri­us neve­ze­tű szé­kes­fe­hér­vá­ri apát álmá­ban uta­sí­tást kapott egy angyal­tól, hogy Szent Ist­ván király­nak a jobb kar­ját el kell onnan mene­kí­te­ni. Úgy érke­zett ő ide erre a vidék­re, és itt tele­pe­dett le, tár­sá­val együtt. Egy famo­nos­tort épí­tett, és őriz­ték Szent Ist­ván jobb kar­ját mint­egy húsz éven keresz­tül. 1081-ben Szent Lász­ló érte­sül arról, hogy meg­van az elve­szett­nek hitt kar, eljön erre a tele­pü­lés­re, és Ő neve­zi át a falut Szent­jobb­nak. Egy kőmo­nos­tort épí­tett, és onnan­tól kezd­ve majd­nem 400 éven keresz­tül, fel­vált­va, ben­cés és pálos szer­ze­te­sek őrzik itt Szent Ist­ván király­nak a jobb kar­ját.

A falu lakos­sá­ga ma is magyar. A Szent Jobb tisz­te­le­te napig meg­ma­radt, de hoz­zá tar­to­zik a Mária kul­tusz is. Szent­jobb ma a Nagy­vá­ra­di Egy­ház­me­gye Mária kegy­he­lye.

Füzesmikola

A dom­bok között bújik meg Erdély egyik leg­je­len­tő­sebb búcsú­já­ró helye, Füze­smi­ko­la. Ez is csak egy eldu­gott kis falu volt a sok közül, apró fatemp­lom­mal, ám 1699-ben min­den meg­vál­to­zott, ami­kor a Szűz­anya ikon­ja könnyez­ni kez­dett. A cso­da híre végig­fu­tott Erdé­lyen, azóta hívek töme­gei jön­nek töret­le­nül a miko­lai könnye­ző Mári­á­hoz. A kegy­hely­re bazi­li­ta kolos­tor is épült, amit a görög­ka­to­li­kus egy­ház 1948-as föl­szá­mo­lá­sa után az orto­do­xok vet­tek át és saj­nos ki is sajá­tí­tot­ták a kegy­he­lyet.

Mária-kút

A Bás­ti-hegy búcsú­já­ró helye már las­san egy évszá­za­da a Mária-kút. Vize gyó­gyí­tó erő­vel bír, így min­den évben ren­ge­teg magyar zarán­dok láto­gat­ja meg a cso­da­té­vő for­rást.

Máriavölgy

Máriavölgy

Az egyik leg­ré­geb­bi búcsú­já­ró helyünk Mária­völgy, tör­té­ne­te a 14. szá­zad­ra nyú­lik vissza. Nagy Lajos is ellá­to­ga­tott ide és 1377-ben az egyet­len magyar ala­pí­tá­sú szer­ze­tes­rend­nek, a pálo­sok­nak ado­má­nyoz­ta a kegy­he­lyet, s annak rend­je és mód­ja sze­rint kolos­tort és temp­lo­mot is épí­tett szá­muk­ra. Magyar­or­szág Pat­ró­ná­ja máig ott dísze­leg a temp­lom főol­tá­rán, s a hagyo­mány sze­rint, ami­kor a nem­ze­tet veszély fenye­get­te, a kegy­szo­bor verej­té­kez­ni lát­szott. A pálo­sok több mint négy­száz évig tevé­keny­ked­tek itt, sőt, a török idők­ben ide helyez­ték át köz­pont­ju­kat. Elza­rán­do­kolt ide Mátyás király és I. Lipót király is, aki a törö­kök­től való sza­ba­du­lás után itt aján­lot­ta fel újra Magyar­or­szá­got Szűz Mári­á­nak. 1786-ban aztán II. József fel­osz­lat­ta a szer­ze­tes­ren­de­ket, így a pálo­sok­nak el kel­lett hagy­ni­uk Mária­völ­gyet.

A kegy­hely azon­ban máig a magya­rok egyik leg­ked­vel­tebb búcsú­já­ró helye maradt. Több mint 900 éve zarán­do­kol­nak ide a hívek, messze vidé­kek­ről, de főleg a Fel­vi­dék­ről, Szűz Mári­á­nál keres­ni eny­hü­lést tes­ti és lel­ki baja­ik­ra.

Radamos

A falu neve­ze­tes erde­jé­ben talál­ha­tó a Mária fa ahol 65 évvel ezelőtt a fehér­be öltö­zött Bol­dog­asszony meg­je­lent egy falu­si ember­nek. a Feke­te-erdő fája azóta zarán­dok­hely lett: köze­li s távo­li vidé­kek­ről ezrek jár­nak ide, lel­ki meg­bé­ké­lést, vigasz­ta­lást és cso­dát keres­ni.

Boldogasszony

A tele­pü­lé­sen hatal­mas, két­tor­nyú bazi­li­ka áll. A temp­lo­mot a török több­ször is elpusz­tí­tot­ta, így lett a Kár­pát-meden­ce leg­mu­ta­tó­sabb barokk temp­lo­ma. A hagyo­mány sze­rint II. And­rás király ural­ko­dá­sa alatt a kiáradt Fer­tő-tó több falut is elön­tött. Ezek helyett ala­pí­tot­ták a 13. szá­zad­ban a Bol­dog­asszonyt, ami búcsú­já­ró hely is.