Máriacsalád

A pálosok messze híres máriacsaládi kegyhelye az évszázadok során magára maradt. A pálosok 1512-ben építettek az Alföld és a Felföld összeölelkezésénél a Boldogságos Szűz tiszteletére templomot és kolostort. A szerzetesrendek feloszlatása után menniük kellett, de pusztulását egy 1863-as villámcsapás okozta. Amikor Felvidék déli része 1938-ban visszatért, még voltak lelkes kezdeményezések az újjáépítésére, de az újabb elcsatolás megpecsételte sorsát, így lassan az enyészeté lesz.

Pozba

Erre vezetett a zarándokok útja is a pálosok máriacsaládi kegyhelye felé. Úgy tartja az emlékezet, hogy Pozba mellett az erdőben rendre megpihentek. Egyik alkalommal forrásra bukkantak, melynek vizétől csodálatos gyógyulások történtek. A csodák híre messze terjedt, így lett a korábbi pihenőhely, Pozba maga is a búcsúsok új úticélja. 1841-ben kis kápolna is épült a csodakút közelében, ami később összedőlt, de Harris József esperes-plébános buzgólkodására 1914-ben újraépült a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére. Sőt, Harris József 12 esztendő múlva egy másik kápolnát is emeltetett, Szűz Mária szent neve tiszteletére.

Töröktopolya

Töröktopolyán 1854. december 14-én csodás dolog történt, ugyanis néhány iskolás gyereknek megjelent Szűz Mária, bal karján a kisded Jézust, jobb kezében pedig egy liliomot tartva. A csodás eseménynek hamar híre szaladt. Miután a jelenések többször megismétlődtek és a kegyhelyen sok csodás gyógyulást is feljegyeztek, sokan zarándokoltak és jönnek a mai napig Topolyára, hogy az Égi Édesanya segítségét kérjék mindennapi keresztjük hordozásához.

Hébec

Itt Hontban elég felkapaszkodni a hébeci búcsújáró templomhoz, amely Szent István akaratából, 1023-ban éppen azért épült dombtetőre, hogy a völgyekben elvadult lelkeket magához hívja.

Jöttek is a jó palócok minden felől, a hébeci templom körül meg egész kis falu kerekedett, míg a tatár fel nem dúlta.

1778-ban történt, hogy egy juhásznak megjelent álmában Ilona császárné, és arra kérte, ne hagyják pusztulni templomát. Így lett újra búcsújáró hely a kápolna, s a vidék népe innentől mindig Szent Ilona napján sereglett a templomhoz.

Később villám sújtott le a templomra, de a Simonyi család megint helyrehozta. Közelében még remetelakot is építettek, ahol a II. világháborúig lakott a templom őre.

Aztán változtak az idők, és egyre kevesebben jöttek. Pedig már se tatár, se mennydörgés nem fenyegetett, csak az a láthatatlan, de mindenhova behatoló fránya közöny. S ahogy a hit lassan elhalványul, úgy fogynak el a jó palócok is a környékről. A Grassalkovich család síremlékén sem magyar már a felirat.

Máriabeszterce

A hagyomány szerint 1545-ben a törökök közeledtére a Varasd megyéből származó 15. századi Mária szobrot Besztercére hozták és a templom alatt elásták. 40 év után előkerült, ám 1654-ben újra baljós idők jártak, ezért újból elrejtették a templom falában. Végre 1684-ben a zágrábi püspök végleg visszahelyezte a szobrot a helyére. Azóta tömegek zarándokolnak a csodák forrásához, a Szűzanyához. A magyarok is mindig szívesen jöttek, erről tanúskodik egy 18. századi búcsús ének is:

 

Te is szegény Bűnös ember, kit Isten ostora ver,

Tovább gonoszban ne hevergy, hanem buzgó szívvel jer,

Bisztricei Máriához Oltalom Városához,

Hogy az ördög meg ne tsallon, lölköd vigasságához.