A Bucsin­ról a Gör­gé­nyi köz­pon­ti részé­nek főge­rin­cén futó jel­zés kísér be a feny­ves erdő­be, majd hama­ro­san leté­rünk a fő útvo­nal­ról. A turis­ták rit­káb­ban, a vadá­szok annál inkább jár­ják az össze­füg­gő, sűrű fenyő­er­dőt. Nem vélet­le­nül neve­zi Zsig­mond Eni­kő a Gör­gé­nyi-hava­so­kat Erdély vadas­kert­jé­nek. A gaz­dag vad­ál­lo­má­nyá­ra: med­vé­i­re, szar­va­sa­i­ra, far­ka­sa­i­ra, fajd­ka­ka­sa­i­ra már a rég­múlt idők ural­ko­dói is elő­sze­re­tet­tel vadász­tak. Jól kar­ban­tar­tott erdei útjai is első­sor­ban ennek köszön­he­tők. A kal­de­ra első kúját, a Feren­ci láza tisz­tást dél­ről kerül­jük, majd a Gör­gé­nyi-hava­sok leg­ma­ga­sabb ormá­ra, a Nagy-Mező-havas felé vesszük az irányt. Csú­csán az idő­já­rás kiszá­mít­ha­tat­lan, ám ha sike­rül szép idő­ben fel­jut­nunk, cso­dás pano­rá­ma tárul elénk. A Mező-havas régeb­bi elne­ve­zé­se a Szék-havas, mert Maros­szék leg­je­len­tő­sebb hegy­sé­ge volt.

Itt még a házak is a vadá­sza­tot szol­gál­ják, a Cse­re­pes fölött a Dür­gő-ház­ban azért úgy hír­lik nem­csak a fajd­ka­kas-vadá­szok­nak, de szük­ség ese­tén a fáradt ván­dor­nak is jut éjje­li mene­dék.

A Cse­re­pes-kőről remek kilá­tás nyí­lik a Gör­gény vonu­la­ta­i­ra, és a Sóvi­dé­ki domb­ság­ra.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 95. rész: Görgényi-havasok — A Mező-havas rétegei