Régi magyar tele­pü­lés a Dél-Bán­ság­ban. A 18. szá­zad­tól a Teme­si bán­ság egyik terü­le­ti szék­he­lye, a dua­liz­mus korá­ban a Monar­chia egyik leg­hí­re­sebb bor­vi­dé­ke lett. A főtér­hez közel maga­so­dik a város leg­ne­ve­ze­te­sebb épü­le­te, a Szent Gel­lért­ről elne­ve­zett neo­gó­ti­kus kated­rá­lis, ami kísér­te­ti­e­sen hason­lít a buda­vá­ri Mátyás temp­lom­hoz. A temp­lom 1914-ben épült külön­le­ges orgo­ná­já­ról is neve­ze­tes. De az ide­lá­to­ga­tók nem mulaszt­hat­ják el a város szü­lött­je, a két hábo­rú köz­ti kor­szak egyik leg­na­gyobb író­ja, Herczeg Ferenc szü­lő­há­zá­nak meg­lá­to­ga­tá­sát sem.

https://www.google.hu/maps/place/Versec,+Szerbia/@45.1239386,21.3236266,3a,75y,337.76h,81.91t/data=!3m8!1e1!3m6!1s-v7ih3HO6KPM%2FU23C_48A3tI%2FAAAAAAAAAc8%2FT23WW0sa9-gk7DFldQE37frMIvi2k36ZgCJkC!2e4!3e11!6s%2F%2Flh5.googleusercontent.com%2F-v7ih3HO6KPM%2FU23C_48A3tI%2FAAAAAAAAAc8%2FT23WW0sa9-gk7DFldQE37frMIvi2k36ZgCJkC%2Fw234-h106-k-no-pi-2.9999962-ya1.5000076-ro-0-fo100%2F!7i2508!8i1254!4m5!3m4!1s0x475014c5c5a2f53d:0x1a10369c2cb8e43a!8m2!3d45.1181926!4d21.2944883!6m1!1e1?hl=hu Bővebben...

A koráb­bi nevén Érsom­lyó várát fel­té­te­lez­he­tő­en a török betö­ré­sek elle­ni dél­ma­gyar­or­szá­gi vár­rend­szer része­ként emel­ték még Zsig­mond király ide­jé­ben, a 14. szá­zad­ban. Az egy­ko­ri kirá­lyi vár később Peré­nyi Mik­lós szö­ré­nyi báné, majd szerb des­po­tá­ké lett, míg 1444-ben Hunya­di János sze­rez­te meg. A soká­ig az erdé­lyi feje­de­lem­ség vég­vá­ra­ként szol­gá­ló erő­döt a törö­kök több­ször is elfog­lal­ták.

Bővebben...

A messzi kör­nyé­ket ura­ló csú­cson faki­lá­tó áll, innen tekint­he­tünk kör­be a Dél­vi­dék vég­vi­dé­ké­re.

Bővebben...

A Ver­se­ci-hegy­ség­től dél­nyu­gat­ra elte­rü­lő hát­sá­got soká­ig „euró­pai Sza­ha­rá­nak” is nevez­ték. Pedig a Delib­lá­ti-homok­pusz­ta az öreg kon­ti­nens leg­na­gyobb homok­si­va­ta­ga­ként volt ismert. Ma már a pusz­ta nagy részét begye­pe­se­dett lege­lők és erdős terü­le­tek borít­ják, mivel a 19. szá­za­di erdő­te­le­pí­té­sek­kel meg­álljt paran­csol­tak az addig sza­ba­don fut­ká­ro­zó és a kör­nye­ző tele­pü­lé­se­ket veszé­lyez­te­tő homok­nak.

Bővebben...

A dél-bán­sá­gi szór­vány­ság leg­dé­leb­bi tele­pü­lé­se. Az isko­lá­ban van magyar tago­zat.

Bővebben...

Hazánk leg­dé­leb­bi és leg­kü­lön­le­ge­sebb magyar szi­ge­te Szé­kely­ke­ve. A falut a buko­vi­nai szé­ke­lyek ala­pí­tot­ták 1886-ban. A falu 1886-ban épült táj­há­zá­ban meg­te­kint­he­tő a nép­raj­zi örök­ség. 1892-re készült el Szent Ist­ván temp­lo­muk, mely­nek oltár­ké­pe a Kár­pát-meden­ce leg­dé­leb­bi Szent Ist­ván ábrá­zo­lá­sa.

Bővebben...

Keve­pal­ló­son a Mária Teré­zia korá­ban épült neve­ze­tes tég­la­híd marad­vá­nyai emlé­kez­tet­nek: egy­kor itt, Ószer­bia hatá­rá­hoz közel folyt a Duna egyik mel­lék­ága, a Panyó­ca folyó.

Bővebben...

Az ősi Keve­vá­ra egy Duna-par­ti dom­bon fek­szik, rom­ja­i­ból szin­te sem­mi nem maradt, pedig a kró­ni­kák sze­rint már az Árpád-kor előtt is erős­ség állt itt, majd a Szen­ti Ist­ván ala­pí­tot­ta vár évszá­za­do­kon át őríz­te az ezer­éves határt.

Bővebben...

A hatal­mas kiter­je­dé­sű, még rom­ja­i­ban is impo­záns várat Bran­ko­vics György szerb des­po­ta épí­tet­te a 13. szá­zad­ban. 1448-ban Hunya­di János az albán Szkan­der bég­gel szö­vet­kez­ve támadt a Bal­ká­non a török­re, ám miu­tán Bran­ko­vics György elárul­ta Hunya­di ter­vét, a török­ve­rő ezút­tal vere­sé­get szen­ve­dett a II. Rigó­me­zei csa­tá­ban. És bizony, az Úr 1492. esz­ten­de­jé­ben éppen e vár ost­ro­má­nál halt hősi halált nagy had­ve­zé­rünk, Kini­zsi Pál is. Később Szend­rő évszá­za­do­kon át a habs­burg-osz­mán határ­vo­na­lat képez­te, gyak­ran cse­rél­ve gaz­dát, míg végül 1867-ben szul­tá­ni ren­de­let­tel került újra szerb kéz­re. A vár a modern kor hábo­rú­i­ban is sze­re­pet kapott. Az I. világ­há­bo­rú­ban az Oszt­rák-Magyar Monar­chia csa­pa­tai szál­lá­sol­ták itt el magu­kat, és talán a leg­na­gyobb csa­pás a II. világ­há­bo­rú­ban, 1941-ben érte, ami­kor a vár­ban tárolt lőszer fel­rob­bant, nem keve­sebb, mint 2500 ember halá­lát okoz­va. Így múlt el a vár dicső­sé­ge.

Bővebben...