Torockói-hegység – Az ötödik szék titkai
Hazajáró műsorok

Torockói-hegység – Az ötödik szék titkai

3. rész
„Alig van bérczes kis honunkban helység, mely természetrajzi, történelmi, de főleg népéleti tekintetben annyi érdekeltséget tudna költeni, mint Toroczkó; alig van hely, mely az észleletre hálásabb tért nyujtana, mint a havasoknak ezen rejtett városkája.”
Orbán Balázs: Aranyosszék (1868)

A Hazajáró felkerekedett, hogy gyalogosan, lovaskocsival, drótszamáron és levegőben utánajárjon, vajon ma is érvényesek-e a legnagyobb székely, Orbán Balázs évszázados, markáns megállapításai. Azt tudtuk, hogy az Erdélyi-szigethegység keleti ékessége, a Torockói- havasok természeti értékei: jellegzetes mészkősziklái és szorosai, ámulatba fognak ejteni. De arra is kíváncsiak voltunk, hogy a környék „népéleti tekintetben” megmaradt-e annyira érdekesnek és magyarnak, mint ahogy Erdély nagy leírója annak idején áradozott róla.

Látnivalók / Erdély / Torda-Aranyos

Torockó úgy elbújt a hatalmas mészkőszirtek közé, hogy még az idő sem vette észre, így messze elkerülte. Így történhetett meg, hogy itt nem épültek rózsaszín kockaházak, szocreál lapostetős borzadályok és a piacsoron most is legalább olyan szépen sorakoznak az erdélyi magyar népi építészet remekei, mint újkorukban. A harmonikus képet egyébként – akármilyen furcsa is – egy 1870-es tűzvésznek köszönheti a község, ami után egységes stílusban, kőből építették újjá a központi házakat. Akár egy szabadtéri múzeum, mégis, milyen más a ma is lakott műemlékek között sétálgatni, mint egy üres, mesterséges skanzenben, hisz ide nem a múltat temetni jön a turista, hanem a virágzó nagybetűs életet ünnepelni.

A Székelykő és az Ordaskő közé beékelődött Torockón a főtéren kezdjük kibogozni a múlt szálait és megfejteni az erdélyi magyar népi építészetéről méltán világhíres település titkait. Az egyik titok, amit az ideérkező turistának illik tudni, hogy a község fölé tornyosuló háromtarajú Székelykő formájának köszönhetően itt nyáron kétszer kel fel a Nap. A vajor kőmedencéje a Templom-téren a Tilalmasról lefolyó patak vizét fogja fel. Az évszázados hagyomány szerint a lépcsőzetesen elterülő medencék legfelsőjénél isznak az emberek, a középsőnél az állatok, alul pedig az asszonyok mosnak. Innen indulhatunk a Felső piacsorra, ami oly szép képet mutat, hogy miatta a község nemrégiben Europa Nostra díjat is kapott. Itt van mindjárt a Kis Szent Terézről nevezett gyermekotthon, melynek kapuja nyitva áll minden nehéz sorsú erdélyi gyermek előtt. Érdemes ide betérni és adománnyal is segíteni Böjte Csaba ferences szerzetes alapította Szent Ferenc Alapítvány otthonának lakóit. A Felső piacsor végén áll az impozáns Duna Ház, mely 2014-ben újult meg.

Torockó, zárt elhelyezkedésű természetének köszönhetően egyike azon ritka településeknek, melyek a történelem viharain keresztül is megőrizték évezredes hagyományaikat, sajátos népi kultúrájukat és nem utolsósorban unitárius vallásukat. Az állhatatos állandóság jelképe a központot uraló, erődített unitárius templom is. Mint ahogy Torockó szülötte, a nagy unitárius irodalomtörténész, Borbély István mondta: „A Szekelykő magyar és unitárius népe az idők tomboló árjában is sziklaszilárdan áll és él, s büszke gyönyörüséggel tekint őseire vissza!” És, hogy mi is visszatekinthessünk Torockó őseire, betérünk a helyi Néprajzi Múzeumba, ahol azt is megtudhatjuk, hogy a környék gazdagságát a nagymúltú helyi vasércbányászat alapozta meg.A vasművesség jól jövedelmezett, és hozta magával a többi kisipar fejlődését is. Így alakulhatott ki a rendkívül míves torockói népművészet, a híres varrottasok és az egyedülálló népviselet.

Mert, hogy is fogalmaz a néprajzi kincsekről és a torockói lélekről Orbán Balázs? “Toroczkó népe, mint nagyon conservativ természetü, egész körömszakadtáig ragaszkodik ösi szokásaihoz, hagyományaihoz s egyáltalában ujítás az életmód és egyebekben is bajosan tudja köztük magát megfészkelni. E szívós ragaszkodásnak, a külbefolyások elöli e zárkózottságnak tulajdoníthatjuk, hogy ezen alig 3000 lelket számláló népség más elemek közepette fentartá nemzetiségét, öseinek szebb tulajdonait, jó erkölcseit s festőileg szép nemzeti öltözetét.”

A Székelykő felé indulva a falu szélén útba ejthető még a régi vízimalom, amely az 1700-as évektől vasverőként szolgálta a fémművességet. Szebb időkben a hegyről lezúduló patakok vize hajtotta meg a kalapácsokat és a fújtatokat. A hatalmas malomkerék ma már munka nélkül, csendesen és megtörten pihen.

A Torockói Néprajzi Múzeum keddtől vasárnapig tart nyitva 9:00 és 17:00 óra között. A Székelykő megmászásáért járó oklevelet a Forrás Borozóban (Torockó, 20.) vehetjük át, amely 17:00 és 22:00 óra közt várja a vendégeket. A torockói Duna Ház honlapján helyi kulturális rendezvényekről is olvashatunk, többek között a minden év júniusában tartandó Duna Napokról. Meleg szívvel ajánljuk a Gondűző vendéglátóipari egységet is.

Hazajáró pontok Torockón:
Király Panzió
Muskátli Panzió
Panoráma Panzió

Bővebben...

A sziklákkal tarkított gyephavason baktatva balkézre alattunk Aranyosszéket látjuk, de a távoli párában a Kárpátok főgerincének vonulatai is előtűnnek. Ahogy lassan emelkedünk, felvértezzük magunkat Orbán Balázs gondolatával és „leoldjuk a mindennapiság saruit, midőn a Székelykő díszkőzetekkel ékes ormai felé haladunk”. A csúcskő nemzeti színekben pompázik, mint kísérőnktől megtudjuk, azért ilyen vastag a festék a kövön, mert a népek harca itt is dúl, így az épp aktuális színek azt is megmutatják, melyik erdélyi nemzetiség turistái jártak erre utoljára.

De lássuk Orbán Balázzsal „a gyönyörű völgynek részletezett szépségeit. Lenn közvetlenül a talapzatunkúl szolgáló Székelykő alján Toroczkó városának madártávlati képe tünik fel, mely kertek közé fogott sürű házaival s négyszög piaczán kerek kastélyba fogott templomával a legfestőibb képet mutatja”. Odaát az Ordaskő gerince integet nekünk, délre Torockószentgyörgy bújik meg alatta.

De a Torockó felett emelkedő mészkőgerincre, nem csak a legmagasabb orom, az 1128 méteres Székelykő kedvéért érdemes feljönni. Másik kiemelkedő csúcsára, a Vársziklára is Orbán Balázzsal túrázunk át: „Vándoroljunk el oda szent ihlettel, hadd lássuk, mi képviseli ott a multat, hadd tudjuk, mit tartott meg az idő kérlelhetetlensége azon nagy korszakból, midőn vihart e büszke sziklaormon nem a természet, hanem az ember költe; jótékony vihart, mely, miként a természet vihara a légkört, kitisztitá a hont az ártalmas, egészségtelen elemektől.” A tatárjárás idején a vitézek több hónapon keresztül sikerrel verték vissza a kutyafejűeket, sőt, még arra is jutott erejükből, hogy a visszavonuló tatár seregek fogságából kiszabadítsanak hatezer keresztény foglyot. A dicsőséges győzelem hírére a király az egész környéket a székelyeknek adományozta, így jött létre a Székelyföldtől külön álló ötödik székely szék, „Aranyosszék.” Az egykori büszke várnak ma már nyoma sincs, és a hős vitézek helyett manapság siklóernyősök veszik előszeretettel birtokukba a csúcsot, hogy a levegőből is megcsodálhassák a Torockói-medencét.

Megközelítés:
A Torockó központjából induló kék kereszt jelzés toronyirányt „támadja” a Székelykőt. Ez a Nagy-ároknak nevezett szakasz nehézsége ellenére a legnépszerűbb út a Székelykőre, két óra alatt éri el a főgerincet. Az itteni hosszú kőgörgeteget egy közeli forrás kifakadásának köszönhetjük. Kortyolva a gerinc alatt békésen folydogáló csobogóból, nehéz elképzelni, hogy 2005-ben itt hatalmas, sziklákat repesztő robajjal tört fel a víz. A főgerincre érve a nyeregből balra a Vársziklára, jobbra pedig a Székelykő csúcsára juthatunk. Kényelmesebb útvonal a szintén Torockóról induló piros és a Torockószentgyörgy felől érkező kék kereszt jelzés. Keleti oldalról szinte rá sem ismerni a Székelykőre, de innen is érkezik jelzés, mégpedig Várfalváról a piros. A Várfalva-Székelykő távolság 15 km, de a jelzésbe a magasabban fekvő Csegez felől is be lehet csatlakozni. A Székelykő oldalában 850 m magasságban helyezkedik el a Kőlyuk, melynek nyílását egy sziklaív szeli ketté. A barlang 1704-ben és 1848-ban is védelmet nyújtott az ide menekülő helyieknek. A Torockószentgyörgyből induló piros háromszög jelzés vezet ide.

Fotó: Hám Péter

Bővebben...

Az unitáriusok temploma melletti ház falán koszorúkkal övezett emléktábla hirdeti, hogy itt született a XIX. századi Erdély legjelentősebb tudós polihisztora, Brassai Sámuel. Hogy mit tett a nemzet asztalára? Még a felsorolásba is beleborzongunk: ő volt egy személyben az Unitárius Kollégium igazgatója, a legnépszerűbb magyar tankönyvek szerzője, az első magyar nyelvű erdélyi lap szerkesztője, a kolozsvári Kaszinó alapítója, az első erdélyi múzeum igazgatója és nem utolsó sorban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nagy bölcsességét nem vonhatjuk kétségbe, úgyhogy szívleljük meg ma is érvényes gondolatait: „Ragaszkodj ahhoz az igazsághoz, amely egyesít, és tartsd távol magadat attól a szőrszálhasogató okoskodástól, amely eltávolít. Bízzál Isten szeretetében, és támaszkodj az ő egységére, melyet a világmindenségben oly tökéletesen valósít meg. Legyen hited a te meggyőződésed szerint, de szereteted öleljen magához mindenkit.”

Ha már itt vagyunk, vetünk egy pillantást a szentgyörgyi kúriára is, ahol annak idején Jókai Mór is járt és innen vett ihletet „Egy az Isten” című regényéhez.
„Szent-György legérdekesebb része, dicső emlékkoronájaként feltünő ódon vára, mely ott a büszke sziklacsúcson pompálkodik, oly épnek tetszve a távolból, mintha lakói nem rég hagyták volna el. A szentgyörgyi vár bizonynyal egyike hazánk legérdekesebb, legnagyszerűbb s a mellett legépebben fenmaradt épitészeti műemlékeinek, miért figyelmesebb vizsgálatunkat méltán kiérdemli.”

Nincs vitatkoznivalónk Orbán Balázzsal: bizony Torockószentgyörgy vára, úgy ahogy van, romosan, elhagyottan is a legszebbek közé tartozik a Kárpát-medencében. A várat a Thoroczkay-család építtette a XIII. században a Szentgyörgy feletti sziklabércen. Ma már csak falmaradványok és a négyszög alakú csonka Öregtorony állja a vártát. Az elmúlt zivataros évszázadok rendesen megrogyasztották az erődítményt. Előbb a kuruc korban a császári erők, később oláh szabadcsapatok, végül a ’48-as szabadságharc idején Avram Iancu rablóbandája dúlta fel a Thoroczkay család ősi sasfészkét. A romok közül egész alakjában áll előttünk a Székelykő, a másik irányban pedig az Ordaskő tűnik fel.

A várba a Szilas-kanyonba tartó kék jelzésről kiágazó kék háromszögön juthatunk fel. Ez a faluból indulva körülbelül fél órás utat jelent.
Hazajáró kártyaelfogadó hely Torockószentgyörgyön: Székelykő Kúria Panzió

Fotó: Hám Péter

Bővebben...

A közel ezer méteres magasságban hullámzó karsztfennsíkon kőkeresztek szegélyezik a túrázó útját. Már ez is különös hangulatot kölcsönöz a havasnak, ám a hely szellemét a fennsík nyugati szélének karsztjelenségei teszik teljessé. 1150 méteres magasságban rejtőzködik a Bedellői-cseppkőbarlang, amelynek bejáratánál a Sárkányok kapuja nevű szikla-boltív tárul elénk. A 185 m hosszú barlangba egy szűk és meredek bejáraton jutunk be.  A kitáguló üreg falát itt-ott cseppkőlefolyások és látványos szalmacseppkövek díszítik.

A barlanghoz közel, a piros jelzés mentén a nemrég létesített bedellői kilátó ígér panorámát. Alattunk az Aranyos folyó kanyargó vízében megcsillannak a Nap sugarai, miközben a folyó utat tör magának a Gyalui-havasok és az Erdélyi-érchegység között.

A Bedellői-karsztfennsíkra feljuthatunk:
Torockóról a piros jelzéssel.
Torockószentgyörgyről a kék jelzéssel a Szilas-szurdokon át.
Bedellőről a piros kereszt jelzéssel a Plaiului-szurdokon át.
Alsószolcsváról a sárga és a piros kereszt jelzéssel is.

Bővebben...

A Torockói-havasok karsztvidékének jellegzetessége a három kilométer hosszú Kőközi-sziklaszoros Torockógyertyános és Nyírmező között. Lenyűgöző látvány, ahogy az Enyed-patak jó 250 méter magasságú sziklafalak között tör át a Csitátye sziklaorma tövében. A szoros mindkét oldalán kiváló kilátóhelyekre kapaszkodhatunk fel, ahonnan persze nem csak a Kőköz, hanem a Torockói-hegység északi részének látványa is elénk tárul. S ha a szoros barlangjaiba is bekukkantunk, ne feledjük, 1704-ben még a labancok elől bujdosó nagyenyedieknek nyújtottak menedéket.

Bővebben...

Mesélik, hogy 1981. május 13-án, a környék férfilakossága felvonult egy televízióval az Ordas-kőre, hogy ott szurkolja ki a Magyarország – Románia labdarúgó világbajnoki selejtezőn a magyar győzelmet. Minden bizonnyal Fazekas László is tudja, mennyi erdélyi magyarnak okozott boldogságot a 18. percben szerzett győztes gólja. Ez is eszünkbe jut a hófehér sziklák tarkította mészkőgerincen, amelynek legmagasabb pontja 1250 méterrel van a tenger szintje felett. Ami a kilátást illeti, innen kiválóan mutatja magát a szemközti Székelykő, de a túloldali Vidalykőre és a Kőközi-szorosra is szép a kilátás.

Turistaút nem vezet az Ordaskőre, de a Torockószentgyörgy felől érkező kék keresztről több ösvény is leválik, amely a csúcsra megy.

Bővebben...

A Bedellő-karsztfennsíkról több vízfolyás is indul az Enyed felé, szép szurdokvölgyet kialakítva. A Bedellő, a Sárkány, a Plesi, a Plaiului és a Szilas szurdokai közül az utóbbi a leglátványosabb. A fennsíkon, 1000 méter magasan, karsztforrásból születő Szilas-patak a Ragadozó-tető és a Várkert szirtjei közt fut le kelet felé. Útközben a völgyben egy 8 méteres vízeséssel is találkozhatunk.

A szurdokba a Torockószentgyörgyből induló kék jelzés vezet.

Képek: Hám Péter

Bővebben...

Torockói-hegység

Székelykő, Tordai-hasadék, Kőközi-szoros – az erdélyi úti- és képeskönyvek kihagyhatatlan szereplőiről a laikus utazó sokszor nem is tudja, hogy ugyanannak a hegységnek az ékkövei. Sőt, ha hozzátesszük, hogy a híres Remetei-sziklaszoros vagy a turista köztudatba egyre inkább bekerülő Túri-hasadék is ezt a vidéket gazdagítja, rögtön felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon a Torockói-hegységről miért tudunk ilyen keveset?

A régebben Marosmenti-hegyeknek vagy Torockói-havasoknak is nevezett, 70 km hosszú, 20-25 km széles, északkelet-délnyugat irányú hegyvonulat az Erdélyi-szigethegység keleti peremén helyezkedik el. Északkeleti vége szinte belesimul a Mezőségbe, keleti irányba az Erdélyi-Hegyaljával ereszkedik le a Marosra, míg délen az Ompoly völgye jelzi határát. Északon a Gyalui-havasokhoz kapcsolódik, nyugaton az Erdélyi-érchegységhez. Utóbbival nincs éles földrajzi határa, inkább kőzettani, hisz bár a Torockói-hegységben is találunk vulkanikus kőzeteket, a táj arculatát a jura korú, korallzátony eredetű mészkő formálta. Ily módon a Torockói-hegység akár tükörképe is lehetne a Szigethegység ellentétes oldalán fekvő Bihar-hegységnek, ám amíg a Biharra inkább az endo, vagyis belső karsztjelenségek jellemzőek, addig a Torockói-hegységre az exo, vagyis külső karsztjelenségek. Ennek oka, hogy az itteni mészkőrétegek vékonyabbak, ez miatt nem tudnak nagyobb mennyiségű vizet magukba fogadni, ez által barlangok nehezebben alakulnak ki. Persze karsztvidék lévén akadnak kivételek: a Szolcsvai-búvópatak vize például a Vanatarile-mező víznyelőjében tűnik el a Bedellői-karsztfennsík déli végén, hogy aztán odalent előkerüljön, de a Remetei-szoros sziklaíve is hajdanán egy barlang része volt.
A Torockói-havasok fő jellegzetességét tehát így az exokarsztjelenségek adják, melyek közül a vadregényes szorosok szinte sorozatot alkotnak. Ezek a mélyen bevágódott vízfolyások merőlegesek a hegység hosszanti vonulatára, szinte felszabdalták azt. Neves geográfusunk, Cholnoky Jenő itt ismerte fel az úgynevezett epigenetikus (átöröklött) völgyek kialakulásának folyamatát; a nagyenyedi Kőközt az ő munkái tették közismertté. A hegységben található 25 szoros közül a Túri-hasadék, a Tordai-hasadék az egyszerűek közé sorolható, míg a Kőközi-szoros, a Remetei-szoros, a Havasgáldi-köz, a komplexek közé. A tájképi elemeket gazdagítják a karsztfennsíkok (Csumerna, Bedellő), a hegyközi medence Torockónál és a környezetük fölé magasodó magányos szirtek (Kecskekő, Bulz-kő, Csáklyakő) is.

A szorosokból kiszabaduló vizek mind a Marosba kerülnek, csak valamelyik közvetlenül, valamelyik az Ompoly vagy az Aranyos közvetítésével. A hegység legmagasabb térszínei sem érik el az 1400 métert így növényvilágára a tölgyesek, gyertyánosok, bükkösök jellemzőek, a legmagasabb hegyeken a havasi legelőket borókások, fenyvesek szakítják meg. Üde színfoltnak számít a Vidalykő oldalában virító lombhullató vörösfenyő, amely jégkorszaki reliktum. Külön érdekesség, hogy a havasi gyopár itt 600 méterig is leereszkedik, ami Erdélyben rekordnak számít. Májusban az illatos nárcisz is tömegesen virágzik, leginkább a Negrileasa nárciszmezőn.
A hegységet több részre szokás bontani. Északi végén találhatjuk a Peterd-Szind-gerincet, amely egy 15 km hosszú karrmezőkkel tarkított fennsík Borrév és Dobogó között, amelyet három helyen is hasadék tör át. Tőle délnyugatra emelkedik a Bedellői-havasok, mely meredeken szakad le az Aranyos völgyére. Tőle keletre van az Ordas-kő és a Székelykő közti Torockói-medence, amely a Borrévi-szorostól a Kőközi völgykapuig tart. Innen délre a Remetei-sziklaszoros vidéke, majd Intregáld és a Csáklyakő vidéke, míg legdélebbre az Ompoly felett Magyarigen vidéke a Kecskekővel és a Csumerna-platóval.
Érdemes tehát elmélyülni a Torockói-hegység természeti csodáinak megismerésében, amely valóban nem csak a Székelykőből, a Tordai-hasadékból és a Kőközi-szorosból áll. És akkor még nem is említettük a vidék jelentős kulturális és néprajzi értékeit, mert ne feledjük: a történelmi Aranyosszéken járunk.

Fotó: Hám Péter

Gigi szerint nem elég erős a feláramlás a völgy felől, így nehezen fogunk felszállni. Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy legalább próbáljuk meg, ha már Kolozsvárról ideautóztak és a Székelykő tetejére felhozták a siklóernyős felszerelést. Felvesszük a beülőt, felkerül a bukósisak, rám erősítünk egy gopro kamerát, egy másikat egy rúdra teszünk, így legalább több kameraállásból is megvan, ahogyan egy pillanatra felemeli tandemünket a völgyi szél, majd visszaesünk a földre és nagyot bukfencezünk a hegyoldalon.

A Székelykő Torockó felett – ki ne ismerné az erdélyi útikönyvek gyakran visszatérő fotóját, amely mágnesként vonzza Aranyosszék nyugati szegletébe honfitársainkat. A többség csak a faluból csodálja meg, de van, aki fel is mászik az 1129 méter magas csúcsra, hogy lenézzen a makettszerűen alattunk terpeszkedő falura, amelyet még az odaerőszakolt hagymakupolák sem tudnak elcsúfítani. És ki ne ismerné a csúcskő történetét, amely gyakran változtatja színét: hol a magyar, hol a román trikolórt ölti magára. Ott jártunkkor éppen piros-fehér-zöldben pompázott, bár, ha jobban belegondolunk, nekünk eddig csak ehhez a színösszeállításhoz volt szerencsénk. Ebből ki is derül, hogy jártunk már itt ez előtt is, de akkor vajon ki gondolta volna, hogy egyszer majd kameraállvánnyal másszuk ki a hírhedt Nagy-Árkot, hogy a közmédia számára készítsünk filmet a Torockói-hegységről.

Itt mesélnénk el, hogy mi nem Duna tévések vagyunk, ahogyan azt sokan hiszik, hanem egy külsős beszállító cég, a Dextramedia Kft., amely már a Hazajáró előtt is gyártott műsorokat több országos közszolgálati és kereskedelmi csatornának. A céget Moys Zoltán, Schödl Dávid és Vándor Attila alapították 2004-ben. A cégalapítást megelőző években országos televízióknál és a média különböző területein szereztek szakmai tapasztalatot. Önálló útra lépve bátran álmodták meg és lépésről-lépésre építették fel a megfelelő színvonalú technikával és kapacitással bíró, elsősorban televíziós produkciókat és filmeket gyártó stúdiójukat, melynek palettáján a televíziós műsorszámok komplett gyártásán kívül többek között dokumentumfilmek, játékfilmek, reklámszpotok, videoklipek készítése is szerepelt. A „Dextra” fő profilja hamar a határon túli magyarság mindennapjainak bemutatása lett. Ők készítettek először filmet a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkásságáról „Csillagösvény” címen, amely sokakkal ismertette meg Böjte Csaba ferences szerzetes gyermekmentő misszióját. A Dextra műhelyéből került ki a „Bús düledékeiden” című film, amely Kárpátalja legendás várait mutatja be, és közreműködtek a balassagyarmati csehkiverést bemutató dokumentumfilm, „A Legbátrabb város” készítésében is. Szintén a céghez kapcsolódik a „Hősök aranygárdája” és a „Kárpátok bércei” című filmek, illetve a „Hagyaték” című magazinműsor, vagy a napjainkban is futó „Kárpát-medence” magazinműsor. A Hazajáró szinopszisa 2011-ben került a Duna Televízió asztalára, a többi pedig már történelem, no de ideje visszatérnünk Torockóra.

Kissé fáradtan érkeztünk meg az Ágota Vendégházba, hisz előtte a Retyezátban forgattunk egy filmet, ahol volt mit mászni az előző napokban. Az első torockói napunkon elkészültek a klasszikus faluképek, betértünk a Múzeumba és a Gyermekotthonba, majd a tordai EKE túravezetőjével, Pálfy Zoltán Miklóssal nekiveselkedtünk a Székelykőnek, ahol a fent említett kalandokba csöppentünk. Az este még beköszöntünk Torockószentgyörgyre is, majd a torockói Gondűző kocsmában zártuk a napot, ahol mélyebb barátságot kötöttünk a helyiekkel és a Magyarországról érkezett quad-os csapatokkal.

Másnap reggel felvettük a híres torockói napfelkeltét, amely nyáron kétszer kel, hisz első megjelenése után bebújik a Székelykő mögé, majd újra megmutatja magát. Így október táján nekünk csak egyszer volt hozzá szerencsénk, így hamar tovább álltunk egy másik torockói unikumba, az állatvásárba. Itt egy gazdával megbeszéltük, hogy ha már Nagyenyed felé tart, a Kőközi-szorosban felvesszük a film záróképét, amely szerint bivalyok vezette szekerén hagyjuk el a vidéket. A szorosba érve a bivalyok nem igazán akartak engedelmeskedni, így kénytelenek voltunk beérni egy lovaskocsival, amelyet spontán stoppoltunk le. Ezzel pont annyi idő ment el, hogy a torockószentgyörgyi várba már csúszással érkezzünk. Az előző este megismert quad-os barátaink azonban itt segítségünkre siettek, és felvittek bennünket előbb az Ordas-kő alá, majd a Bedellői-karsztfennsíkra, ez által rögvest a film szereplőivé avanzsálódtak. Hozzá kell tennünk, hogy ha a Bedellői-karsztfennsík valahol odahaza az Északi-középhegységben terpeszkedne, minden bizonnyal fokozott természetvédelmi oltalom alatt állna, és aligha lehetne behajtani oda quaddal vagy terepmotorral. A Bedellői-cseppkőbarlang és az Aranyos völgyére néző kilátó után még adtunk egy esélyt a Szolcsvai búvópatak barlangjának, de sajnos mire odaértünk, besötétedett. Így nem maradt más hátra, mint a torockói Forrás-borozóban átvenni a Székelykő megmászásáért járó oklevelet, és hazaindulni. Ahogyan a forgatásba is vegyültek extrém kalandok, úgy a hazaút is hasonló volt: a zuhogó esőben Tordától Nagyváradig felváltva helyettesítettük az elromlott ablaktörlőt.

Másnap hajnalra értünk csak haza egy amúgy sikeres forgatásról, hisz sikerült bemutatni a Székelykőt, Torockót és a szentgyörgyi várat is. Ám a Torockói-hegység északi része nem csak ezekből a fantasztikus helyekből áll, igyekeztünk kicsit tágítani a kört a Bedellői-plató felé, tippet adva azoknak, akik több napot szeretnének eltölteni az „ötödik szék” vidékén. Közben már előre is tekintettünk, hisz csak egyet kellett aludni ahhoz, hogy október 9-én adásba kerüljön a Hazajáró első része a Duna Televízióban. Nagy nap volt ez a Dextramedia életében!

A forgatás időpontja: 2011. október 5-7.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplők: Ágota János, Gigi, Lassel Ágnes, Pálfi Zoltán Miklós, Polaris Quad Klub
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila, Szabó András
Vágó: Vándor Attila
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Írta és rendezte: Moys Zoltán

Térkép: a népszerű telefonos applikációk és túratervező oldalak mellett a Dimap hagyományos papírtérképét szoktuk használni. A Torockói-hegységről hossza miatt két térkép készült, egy északi és egy déli részét bemutató. Az Erdély hegyei sorozatban 1999-ben kiadott, Jancsik Péter által írt Torockói-hegység túrakalauz is hasznos olvasmány ha a hegységbe indulunk.
Programajánló:
Júniusban két fontos esemény miatt is érdemes a térségbe látogatni: ekkor rendezik Magyarlapádon, Tompaházán és Nagyenyeden a Fehér Megyei Magyar Napokat illetve Torockón a Duna Napot.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület kolozsvári osztálya minden év májusában rendezi a Jókai Mór teljesítménytúrákat, amelynek van 55, 30 és 10 kilométeres gyalogos távja is, de az utóbbi években a kerékpárosok és az ultramaratonisták is kipróbálhatják magukat a hegység északi részén, a Tordai-hasadék környékén. A Szent Jakab Zarándok Egyesület hagyományosan a Jókai másnapján rendezi Szolcsva és Torockó között 35 és 50 kilométeres résztávokkal a Torockó teljesítménytúrát.
A Torockót és környékét bemutató honlapon is sok érdekességet olvashatunk az ötödik székről.
Hazajáró pontok Torockón:
Király Panzió
Muskátli Panzió
Panoráma Panzió
Hazajáró kártyaelfogadóhely Torockószentgyörgyön: Székelykő Kúria Panzió
Hazajáró ispán Torda-Aranyosban: Albert Ferenc, a Tordai EKE tagja; telefonszáma 0040756514688.