A tör­té­nel­mi Bács-Bod­rog vár­me­gyé­ben, a Duna bal part­ján fek­szik Újvi­dék. A legen­da sze­rint a várost a török kiűzé­se után a folyó túl­part­ján fek­vő Péter­vá­rad­ról átte­le­pült kato­nák ala­pí­tot­ták. 1748-ban kapott váro­si jogo­kat Mária Teré­zi­á­tól. Újvi­dék ugrás­sze­rű fej­lő­dé­sen ment keresz­tül a Monar­chia ide­jén, ekkor épült a köz­pont leg­több, ma is régi fényé­ben ragyo­gó épü­le­te.

A Duna jobb part­ján fek­vő kiter­je­dé­sű, több­szö­rö­sen erő­dí­tett vár. Épí­té­se 1698-ban kez­dő­dött, és 88 éven át tar­tott. A Hódolt­ság ide­jén a törö­kök kezén volt, majd vissza­szer­zé­se után a magyar csa­pa­tok jelen­tő­sen meg­erő­sí­tet­ték.

Péter­vá­rad szom­széd­já­ban van a Bát­ho­ri­ak ősi bir­to­ka, a 170 éven át török ura­lom alatt álló Kar­ló­ca. 1699-ben itt köt­te­tett a béke a törö­kök és a Habs­bur­gok között. Ennek emlé­két a Béke­ho­zó Miasszo­nyunk Kápona őrzi.

A Tar­cal leg­ma­ga­sabb pont­ja, az anten­na tor­nyá­ról fel­is­mer­he­tő a sze­rény, 539 méte­res Vörös-bérc.

Van egy apró, sajá­tos han­gu­la­tú falu a Tar­cal-hegy­ség dél­ke­le­ti csücs­ké­ben, ami­nek neve egy szó­ban min­dent elmond a sze­rém­sé­gi szór­vány hely­ze­té­ről: Mara­dék. Így hív­ják a tele­pü­lést, ahol mára 500-an marad­tak magya­rok.

A hely­bé­li ere­det­le­gen­da sze­rint a tele­pü­lés helyén vala­mi­kor réges-régen véres csa­ta dúlt, mely­nek követ­kez­té­ben kő kövön nem maradt – csak egy ház, és annak a tor­ná­ca. Ez a ház lett aztán az újjá­épí­tés alap­ja, köré épült fel a jelen­le­gi falu.

A török hódolt­ság ide­jén szin­te elnép­te­le­ne­dett Sze­rém­sé­get szerb és hor­vát tele­pe­sek lak­ták be.  Aztán  a 19. szá­zad­ban dunán­tú­li és bács­kai magya­rok érkez­tek, így hama­ro­san ők vál­tak Mara­dék leg­né­pe­sebb nem­ze­ti­sé­gé­vé.