Szebeni-havasok — és a szász sasfészek
Hazajáró műsorok

Szebeni-havasok — és a szász sasfészek

86. rész
"A keskeny csapás végtelen fenyvesek között vezetett, melyek bólogattak, sóhajtoztak és nyögtek az itt uralkodó örökös szél nyomása alatt. Az erdő olyan végtelen, olyan sötét, olyan szomorú volt, a fák úgy jajgattak, úgy hajladoztak, mintha egy soha meg nem szűnő sóhajban, egy névtelen szemrehányásban fordulnának az egek urához, panaszkodva ellenünk, kik évszázados nyugalmukat zavarjuk meg. Nem félelmes volt ez a végtelen erdő, hanem ünnepélyes."
Kós Károly: A Szebeni-havasok közt (1901)

Két világ, Erdély és Havas­al­föld ter­mé­sze­tes hatá­ra, a vad Déli-Kár­pá­tok egy szo­li­dabb, de igen jóvá­gá­sú szé­les hátú hegy­cso­port­ja kerül a Haza­já­ró terí­té­ké­re. A főként kris­tá­lyos palá­ból fel­épü­lő Sze­be­ni-hava­sok Király­föld déli határ­vi­dé­kén, a Pár­ing, a Lot­ru és a Kudzsi­ri-hava­sok között áll­ja az idők viha­ra­it. Több mint 2200 méte­res csú­csa­i­val dél­ről zár­ja a Sze­be­ni-meden­cét, ami elő­ször szé­kely határ­őrök, majd a II. Géza király tele­pí­tet­te szá­szok föld­je volt, míg­nem a Kár­pá­tok túl­ol­da­lá­ról, Havas­al­föld­ről beáram­ló romá­nok vég­leg fel­bo­rí­tot­ták lélek­szám-ará­nya­it. Az erőd­temp­lo­mok, ame­lyek a hit őrzé­se mel­lett a tatár, török és oláh hor­dák ellen is védel­mez­tek, mára a szór­vány­ba szo­rult ősla­kos­ság nem­zet­tu­da­tá­nak a fel­leg­vá­rai let­tek. Hogy meg­erő­sít­sük e véd­bás­tyá­kat, kel­jünk útra, mind töb­ben, fel­fe­dez­ni az egy­ko­ri szász sas­fé­szek, Nagy­sze­ben és vidé­ke kul­tu­rá­lis emlé­ke­it és von­zó ter­mé­sze­ti kör­nye­ze­tét.

Látnivalók / Erdély / Királyföld
Vízakna

Víz­ak­na egy hatal­mas sótöm­zsön ül, mely­nek kiter­me­lé­se — nem kevés viszály­ko­dás kísé­re­té­ben — a római kor­tól a 20. szá­za­dig tar­tott. A bánya­ak­nák beom­lá­sá­val kép­ző­dött helio­ter­mi­kus tavak a 19. szá­zad­ban áll­tak a für­dő­kul­tú­ra szol­gá­la­tá­ba. Így lett Víz­ak­na Erdély első sós vizű für­dő­je.

A 13. szá­zad­ban épült masszív erőd­temp­lom kapu­za­tá­ba fara­gott élet­fát orosz­lá­nok őrzik. Hiá­ba dúl­ták fel a temp­lo­mot a törö­kök, a dom­bor­mű meg­ma­radt, ahogy a szé­kely gyö­ke­rű, kicsi, de erős víz­ak­nai magyar közös­ség is.

Bővebben...
Kereszténysziget

Keresz­tény­szi­get Árpád-kori erő­dí­tett temp­lo­má­nak volt mitől véde­nie az itt élő­ket: Előbb Vitéz Mihály havas­al­föl­di oláh feje­de­lem kato­nái fog­lal­ták el, s gyil­kol­ták meg a temp­lom­ban az evan­gé­li­kus lel­készt. Aztán a török dúl­ta-mészá­rol­ta. 1690-ben a temp­lom­ban tar­tott ország­gyű­lé­sen kiál­tot­ták ki erdé­lyi feje­de­lem­mé a kuruc had­ve­zért, Thö­kö­ly Imrét. A 20. szá­zad ele­jén itt élő több mint két­ezer szász­ból mára alig 250-en marad­tak.

Bővebben...
Nagyszeben

Nem akár­mi­lyen hely Nagy­sze­ben: évszá­za­do­kon át Erdély kul­tu­rá­lis fővá­ro­sa, Sze­ben vár­me­gye egy­ko­ri szék­he­lye, az erdé­lyi szá­szok sas­fész­ke volt. Mára a szá­szok több­sé­ge elme­ne­kült, csak a vas­tag falak védel­mez­te műem­lé­ke­ik marad­tak hát­ra.

Egy­kor a Magyar Király­ság hatá­ra volt a Vörös­to­rony-szo­ros­nál.

Ren­ge­teg lát­ni­va­ló­val vár­ja az ide­lá­to­ga­tót Nagy­sze­ben. A közép­ko­ri han­gu­la­tú, szűk utcács­kák után egy alag­út a tör­té­nel­mi köz­pont­ba, a fel­ső­vá­ro­si nagy­pi­ac­ra vezet. Itt, e nagy­sza­bá­sú épü­le­tek által keret­elt téren, ahol egy­kor gabo­na­vá­sá­rok, köz­gyű­lé­sek és nyil­vá­nos kivég­zé­sek is zaj­lot­tak, már bele­kós­to­lunk a nagy­vá­ro­si for­ga­tag­ba is. A főté­ren lát­ha­tó a neo­ba­rokk stí­lus­ban épült Bruc­kent­hal-palo­ta, a rene­szánsz hom­lok­za­tú Hal­ler-ház, vala­mint a kato­li­kus temp­lom.

Nagy­sze­ben egyik jel­ké­pe a Tanács­to­rony. A 13. szá­zad­ban a taná­cso­sok házá­ra ráhú­zott torony tete­jé­ről madár­táv­lat­ból is meg­cso­dál­hat­juk a várost.

A Kis­pi­ac­tér felé halad­va érjük el a Hazu­gok Híd­ját. A legen­da sze­rint azon sze­rel­mes­pá­rok alatt, akik hamis sze­rel­mi val­lo­mást tesz­nek a hídon, lesza­kad a híd.

A Huet téren nyú­lik az ég felé Sze­ben ékes­sé­ge, a gran­di­ó­zus, XIV. szá­za­di góti­kus evan­gé­li­kus püs­pö­ki szé­kes­egy­ház.

A város híres szü­löt­te Kós Károly, az egyik leg­na­gyobb erdé­lyi épí­tész és író, vala­mint Bor­sos Mik­lós fes­tő­mű­vész, aki­nek a csa­lád­ja 1916-ban a román betö­rés elől mene­kült el a cson­ka­or­szág­ba.

Bővebben...
Nagydisznód és Kisdisznód

Régi szász város­ka Nagy­disz­nód. 1510 körül itt szü­le­tett a nagy pré­di­ká­tor, Hel­tai Gás­pár lel­kész, nyom­dász, a magyar korai szép­pró­za egyik kiemel­ke­dő alak­ja. A szá­szok és magya­rok már csak néhány szá­zan marad­tak itt. Örök­sé­gük, a sze­ben­re jel­lem­ző tor­nyos, három­ha­jós evan­gé­li­kus erőd­temp­lom a 13. szá­zad­ból szár­ma­zik. Úgy hír­lik, óra­tor­nya az első volt egész Erdély­ben.

Nagy­disz­nód kis­test­vé­re Kis­disz­nód. A falu fölöt­ti mere­dek hegy­kú­pon, a Mihály-hegy tete­jén erőd­fal­lal kerí­tett hegyi temp­lom áll­ja a sze­be­ni sze­le­ket. Udva­rán a gömb­kö­vek régi regé­ről mesél­nek: egy­kor eskü­vő­je előtt min­den legény­nek egy ilyen követ kel­lett fel­gör­get­nie a temp­lom­ba, hogy ellen­sé­ges táma­dás ese­tén legyen mivel véde­kez­ni. A három­ha­jós, román stí­lu­sú temp­lom a 12.–13. szá­zad for­du­ló­ján épült. Bél­le­tes kapu­ja már rit­kán nyí­lik ki. Miu­tán a köz­ség a XV. szá­zad­ban új temp­lo­mot kapott, a hegyi temp­lom már csak hábo­rúk ments­vá­ra­ként szol­gál­ta Kis­disz­nód népét. Falán emlék­táb­lák őrzik német, oszt­rák és magyar kato­nák neve­it, akik az 1916-os román betö­rés­kor adták éle­tü­ket a hazá­ért.

Bővebben...
Csindrel-csúcs és környéke

A Csind­rel-csúcs­ról a kilá­tás mámo­ros: közel, s távol ott virí­ta­nak a Déli-Kár­pá­tok tag­jai: előt­tünk, a Lot­ru, távo­labb a Pár­ing, mögöt­te a Kapa­ci­na, a Kudzsi­ri-hava­sok, és még a Retyez­át és a Vul­kán is fel­vil­lant­ja bája­it. Nem is beszél­ve a másik irány­ban a Foga­ra­si-hava­sok­ról. Észak felé halad­va a Cin­drel hir­te­len lesza­kad, és hagy hatal­mas völgy tárul elénk, mélyén a Nagy-Jézer tóval.

Bővebben...