Cso­dás erdei kör­nye­zet­ben fek­szik Szo­vá­ta. A régi kicsiny falu alig 150 év alatt lett nagy­hí­rű üdü­lő­köz­pont­tá, Sóvi­dék egyet­len váro­sá­vá, ter­mé­sze­tes sós tava­i­nak köszön­he­tő­en. Közü­lük a leg­na­gyobb és leg­is­mer­tebb a völgy­kat­lan­ban fek­vő Med­ve-tó. A kite­rí­tett med­ve­bőr­re emlé­kez­te­tő for­má­jú tó az 1870-es évek­ben kelet­ke­zett, egy víz­nye­lő elzá­ró­dá­sá­val. Hír­ne­vét annak is köszön­he­ti, hogy a világ leg­na­gyobb és Euró­pa egyet­len helio­ter­mi­kus – azaz nap­tól mele­ge­dő – sós tava­ként tart­ják szá­mon. A néhol 18 méte­res mély­sé­get is elérő, rend­kí­vül sós tó ugyan­is a fel­szí­nén kép­ző­dött vékony édes­víz­ré­teg hatá­sá­ra a nap­sü­tés­től foko­za­to­san fel­me­leg­szik. A szó­ra­koz­ni és a gyó­gyul­ni vágyó turis­tá­kat szol­gál­ja a Med­ve-tó körü­li für­dő­te­lep, ami a szá­zad­for­du­lón kez­dett kiépül­ni. A monar­chi­át idé­ző fara­gott fator­ná­cos vil­lá­kat ma már egy­re inkább kiszo­rít­ják a modern hote­lek.

Az erdé­lyi só fővá­ro­sa Parajd, de Euró­pa egyik leg­gaz­da­gabb sóle­lő­he­lye is. A bányát nem­csak turis­ták láto­gat­ják, de a lég­úti meg­be­te­ge­dés­ben szen­ve­dő­nek is kivá­ló terá­pi­ás lehe­tő­sé­get nyújt a föld alat­ti hatal­mas csar­no­kok szá­raz, sópo­ros leve­gő­je. Parajd kör­nyé­kén már évez­re­dek óta folyik a só kiter­me­lé­se, de az itt fel­lel­he­tő tar­ta­lék még min­dig több mint száz évig biz­to­sít­hat­ná Euró­pa tel­jes szük­ség­le­tét. A föld alá elő­ször a 18. szá­zad­ban eresz­ked­tek a bányá­szok, addig csu­pán fel­szí­ni fej­tés­sel fog­lal­koz­tak. A bányá­ban öku­me­ni­kus sótemp­lom, vala­mint egye­dül­ál­ló módon bor­pin­ce is talál­ha­tó.

Ter­mé­szet­vé­del­mi terü­let a Sószo­ros. Több tíz­mil­lió évvel ezelőtt a Kár­pá­tok fel­gyű­rő­dé­sé­vel az Erdé­lyi-meden­ce süllyed­ni kez­dett, s a mélye­dé­sé­ben szá­raz­föl­di sós bel­ten­ger ala­kult ki, ami úgy 20 mil­lió évvel ezelőtt kiszá­radt. A kiüle­pe­dett sóré­teg pedig meg­gyű­rő­dött, és muta­tós sóhegy­ként tört a fel­szín­re, ami­ket ma is meg­cso­dál­hat az erre­já­ró.

A tele­pü­lés temp­lo­má­nak tor­nyán a vidék­re jel­lem­ző nap-és szél­ka­kas lát­ha­tó.

Az ásvány­vi­zes tan­ös­vé­nyen fek­szik Cse­re­domb, ahol bor­víz­for­rás talál­ha­tó. Évszá­za­dok óta jár­nak ide a kör­nyék­ből, s aki­nek nincs nya­va­lyá­ja, asz­ta­li víz­ként is nyu­god­tan fogyaszt­hat­ja ezt a rend­kí­vül jó ízű for­rás­vi­zet. A Csi­ga-dom­bot Erdély leg­na­gyobb ara­go­nit-elő­for­du­lá­sá­val ren­del­ke­ző domb­ját a ma is aktív sós-meszes ásvány­víz­for­rás épí­tet­te, évez­re­dek alatt.

Koron­dot faze­kas­sá­ga tet­te világ­hí­rű­vé, mivel alap­anya­ga maga a föld, és Sóvi­dék egy­ben az agyag orszá­ga is. Főut­cá­ja men­tén állan­dó kira­ko­dó­vá­sár jel­zi a helyi hagyo­má­nyok és nép­mű­vé­szet tovább­élé­sét. A koron­di­ak évszá­za­dok óta fog­lal­koz­nak agyag­mű­ves­ség­gel, de hírük csak a 20. szá­zad ele­jén ter­jedt el a nagy­vi­lág­ban. A míves kerá­mi­ák mel­lett Koron­don érté­ke­sí­tik a kör­nyék fűz­fa­vessző­ből készült esz­kö­ze­it és farag­vá­nya­it is. Ma a tele­pü­lé­sen közel ötez­ren élnek faze­kas­ság­ból.