"Fent a gerincen két külön világ találkozik: Máramaros és Erdély. A két különböző jelleg összeütközését nemcsak az emberek, de a növények, állatok, szelek és hegyek is megérzik. A nagybányai hegyek a kétféle világnak örökös elválasztói. Azoknak pedig, akiknek titkos útjai akadtak, a múltban is, ma is összekötői. Ezek az erdők termelték és rejtegették a szabadságért harcolókat, szegénylegényeket, menekülő kurucokat, ezek a szeszélyes sziklákkal díszített hegyek őrizték meg azoknak legendás emlékét is. Itt minden forrás, barlang, szikla regényes emlékekről suttog."
Hajoljunk csak ide, a Keleti-Kárpátok belső, vulkáni karéjához, hogy a Gutin-hegycsoport nyugati tagján, a Rozsályon lelhessünk regényes emlékekre. Hallgassuk csak, miről is suttognak a nagy költőink és festőink által is megörökített gyephavas fennsík csodái. Máramaros és a Nagybányai-medence peremterülete az évmilliós vulkáni tevékenységnek hála, a szó szoros értelmében valóságos kincsesbánya. A Rozsály tövében fekvő Nagybánya pedig nemcsak a föld mélyén rejlő színesfémércek fellegvára, de Koltóval egyetemben a bányavidéki magyarság szellemi központja is. És hogy van‑e jövője a szórványba került Nagybánya környéki magyarságnak? Erre felelnek nap mint nap igent a turista elődök, a festőiskola és Petőfi szellemének továbbéltetői.
