Ahol a Béla-patak a Vág­ba tor­kol­lik, ott fek­szik Lip­tó leg­ki­sebb váro­sa, Euró­pa első erdé­sze­ti isko­lá­já­nak hely­szí­ne, Stróbl Ala­jos szob­rász­fe­je­de­lem szü­lő­he­lye, Lip­tó­új­vár. Az Újvár név a Lip­tói-meden­ce túl­só felén maga­so­dó Óvár­tól hiva­tott meg­kü­lön­böz­tet­ni, amely már állt, mikor a Balas­sák őse, a Károly Róbert olda­lán har­co­ló Dancs zólyo­mi ispán, a Csák Máté ellen vívott hábo­rú­ban fel­sza­ba­dí­tot­ta Fel­ső-Magyar­or­szá­got. Hűsé­gé­ért cse­ré­be meg­kap­ta az akkor szin­te lakat­lan, erdős Lip­tót, és fel­épí­tet­te azt a várat, amely később a Balas­si-csa­lá­dé lett. Maga a köl­tő, Balas­si Bálint is több­ször járt a vár­ban, amely a kuruc idők­ben vált rom­má. (A fel­újí­tott vár nyit­va­tar­tá­sa: min­den nap 10:00–16:00)

A mai tele­pü­lést a kuruc idő­ket köve­tő­en, a lip­tó­új­vá­ri ura­da­lom kirá­lyi alkal­ma­zot­tai ala­poz­ták meg az itte­ni só- és réz­le­ra­kat körül. A szá­zad végé­re már réz­há­mor és vas­ol­vasz­tó is állt a tele­pü­lé­sen, amely a vági tuta­jo­zás kiin­du­ló­pont­ja és faipa­ri köz­pont lett.

A vár felett maga­so­dó Szkal­ka szik­la­bér­ce remek kilá­tó­pont, ahon­nan egész szél­té­ben meg­mu­tat­ja magát a Lip­tói-hava­sok hegy­lán­ca a Bara­nec, a Jakub­i­na és a Klin csú­csa­i­val, sőt, ott magas­lik a hát­tér­ben a Magas-Tát­ra is a gör­be Kri­ván­nal és a Ger­lach­fal­vi-csúccsal. A ket­tős kereszt­tel díszí­tett szik­la alatt áll a nem­rég fel­újí­tott vár, illet­ve mel­let­te egy kas­tély, amit a XVII. szá­zad­ban élt Zay Mag­dol­ná­nak köszön­he­tünk. A kép egy apró tóval tel­jes, amely­ből egy szik­la áll ki Nepo­mu­ki Szent János szob­rá­val. A tó part­ján áll a két világ­há­bo­rú áldo­za­ta­i­nak emlék­mű­ve, míg kis­sé bel­jebb a város­ban a tele­pü­lés arbo­ré­tu­ma, amely­nek gyö­ke­rei egé­szen 1777-ig nyúl­nak vissza, ekkor ültet­tek 200 hárs­fát, az USA füg­get­len­sé­gé­nek első évfor­du­ló­ján. De ha már itt járunk, néz­zünk be a Nép­raj­zi- és Juhász­mú­ze­um­ba is, amely szom­bat kivé­te­lé­vel min­den nap 9–16-ig vár­ja láto­ga­tó­it.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Szkal­ka szik­la­bér­ce.)

1709 augusz­tu­sá­ban a Lip­tói-meden­ce nem akár­mi­lyen tör­té­nel­mi ese­mény­nek, a Rákó­czi-sza­bad­ság­harc egyik utol­só csa­tá­já­nak adott föld­raj­zi kere­tet. Bár a sza­bad­ság­harc kiful­la­dó­ban volt, ide­fent Lip­tó­ban kuruc szem­pont­ból ked­ve­ző­nek mutat­ko­zott a kato­nai hely­zet. A jelen­tős kuruc lét­szám­fö­lény­re a csá­szá­ri parancs­no­kok szo­kat­lan módon rea­gál­tak: fasán­cok­kal és faerő­dít­mé­nyek­kel zár­ták le Vav­ri­só kör­nyé­két. A kuru­cok azon­ban ele­ve Vav­ri­só köz­sé­get céloz­ták meg, így a lip­tó­szent­pé­te­ri és per­be­nyei sán­cok nem iga­zán szol­gál­ták a védel­met; az egész ütkö­zet a vav­ri­sói sánc kör­nyé­kén zaj­lott. Ide vetet­ték be magu­kat a laban­cok, ám a kuru­cok nem tud­ták a győ­zel­met kicsi­kar­ni.

A csa­tá­ban elpusz­tult falu hama­ro­san újjá­épült, ám neo­ro­mán evan­gé­li­kus temp­lo­ma csak 1884-re készült el, tor­nyot pedig csak 1928-ban kapott. A kőfa­ra­gás­sal fog­lal­ko­zó vav­ri­só­i­ak gya­kor­ta tűn­tek fel a dua­liz­mus­ko­ri Buda­pest épít­ke­zé­se­in, de sokan fog­lal­koz­tak mező­gaz­da­ság­gal és fafel­dol­go­zás­sal is. Vav­ri­só lakói ma már a lip­tói turiz­mus­ból is gya­ra­pod­nak, autós­kem­ping, pan­zi­ók vár­ják a turis­tá­kat, sőt a falu szé­lén 2010 októ­be­re óta már múze­u­ma is van a híres kuruc-labanc csa­tá­nak. A múze­um­ban az ütkö­zet dom­bor­za­ti tér­ké­pe idé­zi elénk az 1709-es ese­mé­nye­ket, erő­vi­szo­nyo­kat, de kuruc és labanc kato­ná­nak öltöz­te­tett bábuk­kal is talál­koz­ha­tunk.

A múze­um felet­ti kilá­tó­to­rony­ból elénk tárul maga a táj is a Kri­ván­nal és a Lip­tói-hava­sok orma­i­val. A múze­um júli­us 1. és augusz­tus 31. között, hét­fő kivé­te­lé­vel min­den nap 13:00 és 16:00 óra között vár­ja a láto­ga­tó­kat. Szep­tem­ber 1. és júni­us 30. között már be kell jelent­kez­ni a +421904633244-es tele­fon­szá­mon; ebben az idő­szak­ban hét­fő­től pén­te­kig, reg­gel 8‑tól dél­után 1‑ig néz­het­jük meg a múze­u­mot, amely­nek itt a hon­lap­ja.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vav­ri­sói múze­um.)

Pom­pás ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­ben, a Racs­kó-patak tor­ko­la­tá­nál fek­szik a Pong­rá­czok ősi bir­to­ka, a közép­ko­ri Per­be­nye, ame­lyet az újabb korok­ban inkább már Pri­bi­li­ná­nak nevez­tek. A kis falu mel­lett idé­zi fel Lip­tó vidé­ké­nek rég letűnt népi épí­té­sze­ti kul­tú­rá­ját a Lip­tói Falu­mú­ze­um. Hogy az élő falu­kö­zös­sé­gek helyett ma már miért csak skan­zen­ben ismer­ked­he­tünk Lip­tó népi kul­tú­rá­já­val? Erről a kom­mu­nis­ta Cseh­szlo­vá­kia mega­lo­mán veze­tő­it kéne meg­kér­de­ni. A Vág folyó fel­duz­zasz­tá­sá­val kiala­kí­tott Lip­tó­szent­má­ri­ai-víz­tá­ro­zó tizen­egy archa­i­kus falut teme­tett maga alá. Az 1970-es évek­ben, mielőtt elárasz­tot­ták a köz­sé­ge­ket, a leg­ér­té­ke­sebb épí­té­sze­ti emlé­ke­i­ket részek­re szed­ték és ide helyez­ték át. Így vál­tak a fel­vi­dé­ki paraszt­ság éle­té­nek ott­hont adó szer­ves épü­le­tek egy csa­pás­ra egy skan­zen üres dísz­le­te­i­vé.

A XII. szá­za­di, román és góti­kus jegye­ket is őrző Lip­tó­szent­má­ria temp­lo­mát 1974-ben bon­tot­ták le, majd 25 év után, úgy ahogy volt, ebben a falu­mú­ze­um­ban rekonst­ru­ál­ták. Bel­ső beren­de­zé­se, fres­kói, oltá­ra szé­pen vissza­ke­rül­tek, ám hívei helyett ma már turis­ták láto­gat­ják Isten házát. Kert­jé­ben régi sír­fel­ira­tok emlé­kez­tet­nek: volt idő, ami­kor magya­rok és néme­tek is éltek a vidé­ken. Hason­ló sors­ra jutott Lip­tó egyik leg­ré­geb­bi neme­si épü­le­te, a közép­ko­ri ere­de­tű párizs­há­zi kas­tély, illet­ve a nagy­pa­lu­gyai neme­si kúria is. Az ere­de­ti hasz­ná­la­ti tár­gyak­kal és búto­rok­kal beren­de­zett falu­si isko­la és taní­tó­lak mel­lett a skan­zen hát­só felé­ben az egy­ko­ri erdei vas­út gőz­moz­do­nyá­val és vas­úti kocsi­ja­i­val is talál­koz­ha­tunk. Ez a sza­bad­té­ri múze­um annyi­ra auten­ti­kus, hogy még műkö­dő kocs­má­ját is egy fa harang­láb­ban ren­dez­ték be. A skan­zen tele­pü­lés­szer­ke­ze­te a XIX. szá­za­di Lip­tó köz­sé­ge­it idé­zi, köze­pén vásá­rok tar­tá­sá­ra szol­gá­ló ter­je­del­mes tér van, amely jelen­leg is szá­mos ren­dez­vény hely­szí­ne: ápri­lis­ban tavasz­kö­szön­tőt tar­ta­nak, nyá­ron több alka­lom­mal is meg­ren­de­zik a népi mes­ter­sé­gek és a hagyo­má­nyos lip­tói kony­ha nap­ját, augusz­tus­ban ara­tá­si ünnep­sé­get lehet itt meg­néz­ni, de ter­mé­sze­te­sen itt tart­ják meg az elárasz­tott köz­sé­gek egy­ko­ri lakó­i­nak talál­ko­zó­ját is.

Az 1991-ben ala­pí­tott falu­mú­ze­um hon­lap­ján min­dent meg­tud­ha­tunk a skan­zen nyit­va­tar­tá­sá­ról, ára­i­ról, ren­dez­vé­nye­i­ről.

Ilyen ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­ben azért nem olyan szé­gyen a máso­dik hely­re kerül­ni… A Jakub­i­na sem nagyon szé­gyen­ke­zik: a Lip­tói-hava­sok máso­dik leg­ma­ga­sabb orma büsz­kén őrkö­dik a maga 2194 méte­res magas­sá­gá­val a Racs­kó- és a Jam­ni­ki-völgy felett, miköz­ben hátát az ezer­éves határ­nak támaszt­ja. Igen, a hátát, mert a Jakub­i­na a Lip­tói-hava­sok főge­rin­cé­től dél­re lefu­tó mel­lék­ge­rin­cen maga­so­dik. A főge­rinc és a mel­lék­ge­rinc talál­ko­zá­sá­nál emel­ke­dik a Vas­tag-hegy (Hruby vrch) 2137 méte­res csú­csa, ame­lyet min­den gerinc­tú­rá­zó fel­ke­res, míg a Jaku­bi­nát inkább csak a cél­irá­nyo­san ide indu­lók mász­nak meg. A Vas­tag-hegy három völgy, a Jarząbek‑, a Racs­kó- és a Jam­ni­ki-völgy talál­ko­zá­si pont­ján maga­so­dik. Len­gyel nevét (Jarząb­cek-csúcs) egy gorál csa­lád­ról kap­ta.

A „cél­irá­nyo­san” indu­lók az autós­kem­ping­gel is ellá­tott Racs­kó-völ­gyi par­ko­ló­tól (12 óra par­ko­lás 2022-ben 4 euro) rugasz­kod­nak neki a com­bos Jakub­i­na gerinc­tú­rá­nak: a Szűk-völgy­ben meg­tett 1,8 kilo­mé­te­res séta után a sár­ga jel­zés­ről fel­vág­nak a gerinc­re, ame­lyen már a zöld jel­zés vezet fel a csúcs­ra. Ezen a 7,7 kilo­mé­te­res úton 1296 méte­res szint­emel­ke­dés vár ránk, miköz­ben meg­másszuk az Ala­csony-Mag­ura (1920 m), a Közép­ső-Mag­ura (2050 m) és a Magas-Mag­ura (2095 m) jel­leg­ze­tes orma­it is. Erről az útvo­nal­ról itt lát­hat­tok egy rövid vide­ót.

A Jam­ni­ki-völgy­ben veze­tő kék jel­zé­sen is fel­jut­ha­tunk a Jaku­bi­ná­ra, sőt, ezt akár egy 2 napos túra kere­té­ben is meg­te­het­jük, ha útköz­ben meg­al­szunk az 1195 méte­ren fek­vő Pusz­tim koli­bá­ban. (Ez éjjel-nap­pal nyit­va van, de hagy­junk magunk után ren­det.) A völgy­fő alatt itt a kék­ről a zöld jel­zés­re kell vál­ta­nunk, amely fel­visz a főge­rinc­re, majd a Vas­tag-hegy­re, végül a Jaku­bi­ná­ra. Ez az 5–6 órás út pont 10 km 1269 méter szint­tel.

Végül a Racs­kó-patak völ­gyét is választ­hat­juk: ez eset­ben a Szűk-völgy­ben a kék­ről jobb­ra kell kanya­rod­nunk a sár­ga jel­zés­re. Itt is van egy éjsza­ká­zás­ra alkal­mas koli­ba, a Klin alat­ti kuny­hó 1427 méte­ren. Mint­egy 8 kilo­mé­ter után érke­zünk a Racs­kói-tavak­hoz, majd onnan a Kon­csisz­ta 2002 méte­res csú­csá­ra. Ez már a Lip­tói főge­rin­ce, ahol a piros­sal bal­ra for­du­lunk, meg­másszuk a Vas­tag-hegyet, és végül észak felől a zöld jel­zés­sel meg­ér­ke­zünk a Jaku­bi­ná­ra. (Ezen az útvo­na­lon 6–7 óra alatt érünk fel, miköz­ben emel­ke­dünk 1336 métert és gya­log­lunk 11,3 kilo­mé­tert.)

Figye­lem: novem­ber 1‑től júni­us 15-ig a Lip­tói-hava­sok turis­ta­út­ja­in téli zár­lat lép élet­be: a hegy­ség völ­gye­i­ben a turis­ták csak a mene­dék­há­za­kig köz­le­ked­het­nek!

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Jakub­i­na csú­csa.)

A Lip­tói-hava­sok len­gyel részé­nek leg­ma­ga­sabb csú­csa, a 2176 méte­res Ék-hegy mesés kör­pa­no­rá­má­já­ról neve­ze­tes. (A hegy­ség maga­sabb csú­csai a fel­vi­dé­ki oldal mel­lék­ge­rin­ce­in ülnek.) Tete­jé­ről kinyí­lik a lát­ha­tár, nyu­gat­ra a Lip­tói-hava­sok csú­csai pom­pás össz­ké­pet adnak. Kele­ti irány­ban a Sebes-pata­ki-hegy hát­te­ré­ben a Magas-Tát­ra grá­nit és Len­gyel-Tát­ra mész­kő­csú­csai ural­ják a látó­ha­tárt.

A hegy leg­in­kább a nyu­ga­ti olda­lán elhe­lyez­ke­dő Racs­kói-hágó­ból mutat jól.

Itt egy jel­leg­ze­tes tek­to­ni­kus árok men­tén, a sok turis­ta elle­né­re zavar­ta­la­nul kószál­ga­tó zer­gék­kel is gyak­ran talál­koz­ha­tunk.

Mivel az Ék-hegy a Lip­tói-hava­sok főge­rin­cén fek­szik, a hosszú távú gerinc­tú­rák érin­tik a csú­csot. Len­gyel oldal­ról a Cho­cho­lows­ka-völgy felől több útvo­na­lon is fel­jut­ha­tunk a Klin alat­ti nyer­gek­be. Fel­vi­dé­ki oldal­ról két útvo­na­lon is meg­hó­dít­hat­juk a Klint: a Szűk-völgy­ben a Racs­kó-patak­kal és a sár­ga jel­zés­sel jobb­ra for­du­lunk, majd a Klin mene­dé­ket és a Racs­kói-tava­kat érint­ve a Racs­kói-hágó­ba jutunk. Innen a piros jel­zé­sen már csak 900 méter a csúcs. Ezt a 10,4 kilo­mé­te­res útvo­na­lat 5–6 óra alatt tud­juk meg­ten­ni a Racs­kó-völ­gyi par­ko­ló­ból (12 óra par­ko­lás 2022-ben 4 euro) indul­va, miköz­ben 1254 méter szin­tet emel­ke­dünk. Amennyi­ben a Klin kuny­hó­nál jobb­ra for­du­lunk, és a Gábor-völ­gyön futó kék, majd zöld jel­zést választ­juk, akkor az Ék-hegy kele­ti olda­lá­ba, a Gábor-hágó­ba jutunk. Innen a piro­son érjük el az Ék-hegyet, de a táv, a szint és az idő nagy­já­ból ugyan­annyi lesz. Ha eze­ket a Lip­tói-meden­cé­ből érke­ző útvo­na­la­kat választ­juk, a leg­jobb egy kör­tú­ra kere­té­ben meg­mász­ni a hegyet, aho­gyan ebben a vide­ó­ban is lát­hat­juk.

Figye­lem: novem­ber 1‑től júni­us 15-ig a Lip­tói-hava­sok turis­ta­út­ja­in téli zár­lat lép élet­be: a hegy­ség völ­gye­i­ben a turis­ták csak a mene­dék­há­za­kig köz­le­ked­het­nek!

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja az Ék-hegy csú­csa.)

A 2248 méter magas Bystra, — vagy aho­gyan magya­rul neve­zik, Sebes-pata­ki-hegy – a Lip­tói-hava­sok leg­ma­ga­sabb pont­ja. Ez az infor­má­ció már éppen elég ahhoz, hogy fon­tos úti cél­ja legyen a Nyu­ga­ti-Tát­rát járó bakan­csos turis­tá­nak. A hegy­csúcs — hason­ló­an a Lip­tói-hava­sok leg­ma­ga­sabb orma­i­hoz – nem a hegy­ség főge­rin­cén fek­szik, hanem attól dél­re, egy mel­lék­ge­rin­cen. Ráadá­sul hiá­ba a hegy­ség főcsú­csa, nem annak köz­pon­ti részén ter­pesz­ke­dik, hanem annak kele­ti pere­mén – de leg­alább így közel van a Magas-Tát­ra, amely­re kivá­ló kilá­tás nyí­lik a csúcs­ról. A csúcs alat­ti kat­lan­ban fek­vő kis tavak is meg­ér­nek pár fotót, aho­gyan a Bystra elő­csú­csa, a Blyst (2159 m) is.

A csú­csot több irány­ból is meg­kö­ze­lít­het­jük. A leg­rö­vi­debb úton a sár­ga jel­zé­sen jutunk fel a Bystrá­ra, amely a Pri­bi­li­na felet­ti Hrdo­vo busz­meg­ál­ló­tól indul neki a hegy­nek. Ez az út a Sebes-patak völ­gyét követ­ve keresz­te­zi a tát­rai Fel­ső-turis­ta­út piros jel­zé­sét, az első ten­ger­szem­nél fel­vág jobb­ra a gerinc­re, és ezen éri el a csú­csot (9 km, 1373 m szint, 5 óra).

Ennél talán kényel­me­sebb, ha a Racs­kó-völ­gyi par­ko­ló­ból a Szűk- a Racs­kó- és a Gábor-völ­gyön keresz­tül a kék, a sár­ga, majd újra a kék jel­zés­sel érünk fel a Sebes-nye­reg­be (Bystra sed­lo), ahon­nan már csak 900 m a csúcs (10 km, 1320 m szint, 4 óra 30 perc).

Pod­bansz­kó­ról a kék jel­zés a Köves-patak völ­gyé­ben megy fel a Köves-nye­reg­be (1791 m). Hiva­ta­lo­san itt ér véget a Lip­tói-hava­sok főge­rin­cén futó piros jel­zés, mert bár a gerinc foly­ta­tó­dik, a piros kelet felé már nincs tovább jelez­ve. A Köves-nye­reg­ből ezzel a piros­sal megyünk a Blyst alá, ahol bal­ra for­du­lunk a kék­kel, amely olda­laz­va éri el a Bystra gerin­cét (10,8 km, 1425 m szint, 5 óra). Per­sze ha a főge­rin­cet jár­juk, akkor a piros­ról is letér­he­tünk dél­re a főcsú­csért, illet­ve ha kör­tú­rát aka­runk ten­ni, a fen­ti útvo­na­la­kat kom­bi­nál­hat­juk.

Figye­lem: novem­ber 1‑től júni­us 15-ig a Lip­tói-hava­sok turis­ta­út­ja­in téli zár­lat lép élet­be: a hegy­ség völ­gye­i­ben a turis­ták csak a mene­dék­há­za­kig köz­le­ked­het­nek!

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Bystra csú­csa.)