A Kis-Kükül­lő men­tén fek­szik Kibéd, amely hagy­má­já­ról híres. Fon­tos tud­ni­va­ló az ide­lá­to­ga­tó szá­má­ra, hogy amit a cson­ka hon­ban lila­hagy­má­nak hívunk, az Szé­kely­föl­dön bizony vörös­hagy­má­nak nevez­te­tik.

Kibéd szom­széd­sá­gá­ban emel­ke­dett egy­kor Maka vezér vára. Ma már nyo­ma sincs az erős­ség­nek, de nevét még őrzi a völgy­ben ülő falucs­ka, Mak­fal­va. És őrzi a vár köve­it a temp­lom és az isko­la. Igaz, ahogy a vár elsor­vadt, úgy dúvadt le aztán a köve­i­ből épült temp­lom is, egy­szer föld­csu­szam­lás­ban, más­kor föld­ren­gés­ben. A mos­ta­ni refor­má­tus isten­há­za 1928-ban épült.

Nem akár­hogy lett isko­lá­ja sem Mak­fal­vá­nak. Tör­tént, még a reform­kor­ban, 1834-ben, hogy az ország­já­ró Wes­se­lé­nyi Mik­lós­ba egy maros­szé­ki köz­gyű­lé­sen a kor­mány­biz­tos bele­foj­tot­ta a szót, mond­ván, nincs is bir­to­ka Maros­szé­ken, így nincs joga fel­szó­lal­ni. Mit tesz erre a szé­kely Dósa Elek? Nyom­ban föl­det ado­má­nyoz Mak­fal­ván Wes­se­lé­nyi báró­nak, aki vég­re szó­hoz jut­va be is jelen­ti: a kapott tel­ken hálá­ból isko­lát épít­tet. Így szol­gál­ta „Erdély Szé­che­nyi­je” segít­sé­gé­vel a régi isko­la több mint 100 éven át a Kükül­lő men­ti ifjú­sá­got.

Mak­fal­va hűsé­ge­sen ápol­ja egy másik tör­té­nel­mi csa­lád, a Dósák emlé­két is. A falu­be­li­ek a láza­dó Dósa Györ­gyöt is a mak­fal­vi ágból szár­maz­tat­ják. Dósa Dáni­el kirá­lyi aljegy­ző udvar­há­za ma kicsi múze­um­nak ad ott­hont. Gaz­dag nép­raj­zi anyag van itt, hisz Mak­fal­va egy­kor híres faze­kas falu volt.

Az első, Atos­fal­va, ami Orbán Balázs sze­rint úgy ala­kult, hogy egy pes­tis alkal­má­val 6 csa­lád Szent­ist­ván­ról elme­ne­kül­vén, ide tele­pült, így lett belő­le Hatos­fal­va, később pedig a H kiha­gyá­sá­val Atos­fal­va.

Az anya­fa­lu Szé­kely­szent­ist­ván mai refor­má­tus temp­lo­ma 1880-ban épült, de a hagyo­mány sze­rint előd­je már Szent Ist­ván király ide­jé­ben állt. A falu ódon udvar­há­zai a régi szép, gaz­dag idők­ről mesél­nek. A helyi fafa­ra­gó mes­ter, Sán­dor János kop­ja­fái pedig az ara­di 13 vér­ta­nú­sá­gá­ról.

Csók­fal­ván az 1798-ban épült sudár uni­tá­ri­us temp­lom érde­mel figyel­met.

A Kis –Kükül­lő fel­ső völ­gyé­nek köz­pont­ja Erdő­szent­györgy. Itt őrzi ősei hagya­té­kát a 6. Würt­tem­berg Huszár­ez­red. És hogy miért Würt­tem­berg ezred? Sán­dor würt­tem­ber­gi her­ceg volt ugyan­is a fér­je a szép­sé­ges Rhé­dey Kla­u­dia gróf­nő­nek. Nem más volt ő, mint Mária brit király­nő nagy­any­ja, II. Erzsé­bet ükany­ja, aki éppen itt, a Rhé­dey csa­lád kas­té­lyá­ban nőtt fel. A hagyo­mány sze­rint a kas­télyt a Kor­nis­sok egy apát­sá­gi kolos­tor rom­ja­i­ra épí­tet­ték a 16. szá­zad­ban. Tőlük került aztán 1620-ban a Rhé­dey csa­lád­hoz, akik 1809-ben ala­po­san kista­fí­roz­ták ura­dal­mu­kat.

A falu felet­ti domb­te­tőn már csak romok­ban áll a Rhé­dey-mau­zó­le­um. Onnan hoz­ták át a refor­má­tus temp­lom alat­ti sír­bolt­ba az 1841-ben meg­halt Rhé­dey Kla­u­dia gróf­nő föl­di marad­vá­nya­it.

Szent­györgy­ről leka­nya­rod­va a Küs­möd pata­ka men­tén, egy völgy­zá­ró gát áll­ja a ván­dor útját. A kiszé­le­se­dő völgy­ben egy ragyo­gó tó ter­pesz­ke­dik. Cso­da­szép… mond­hat­ná az ember, ha nem tud­ná, hogy a fényes víz­tü­kör alatt egy közép­ko­ri szé­kely falu alussza örök álmát.

A kom­mu­nis­ta önkény­ura­lom, a romá­ni­ai falu­rom­bo­lás, a szé­kely­ség eltün­te­té­si kísér­le­té­nek jel­ké­pe, az elárasz­tott falu, Bözöd­új­fa­lu. A leg­sö­té­tebb 1980-as évek­ben a gát elké­szül­té­vel a szin­te szín­ma­gyar falu lakó­i­nak túl­nyo­mó több­sé­gét erő­szak­kal kite­le­pí­tet­ték. Aztán a víz lett az úr, s addig emel­ke­dett, míg 1994-re szin­te az egész falu hul­lám­sír­ba került. Itt alsza­nak a tó mélyén Bözöd­új­fa­lu szé­kely házai, temp­lo­mai, köz­tük a közép­ko­ri kato­li­kus temp­lom, amely­nek tor­nya egé­szen 2014-ig kiállt a tó vizé­ből, memen­tó­ként, aztán fel­ad­ta a har­cot és vég­leg alá­me­rült. Alá­me­rült, s nincs már itt se össze­tar­tó falu­kö­zös­ség, se böl­cső, se teme­tő, se élet se halál, se öröm se bánat, csak a nagy, mély üres­ség…

Bözöd­új­fa­lu első világ­há­bo­rús emlék­mű­vét 1996-ban kiemel­ték a víz­ből és az egy­ko­ri falu emlék­he­lyé­re helyez­ték. Azóta min­den év augusz­tu­sá­ban eljön­nek a falu egy­ko­ri lakói, hogy közö­sen emlé­kez­ze­nek elárasz­tott szü­lő­föld­jük­re.

A bözöd­új­fa­lu­si tóte­me­tő felett, a Küs­möd pata­ka völ­gyén fek­szik Kőris­pa­tak. A régi­ek helyé­re a 19. szá­zad­ban domb­ra épült refor­má­tus, és a köz­pont­ban álló uni­tá­ri­us temp­lom is a ki nem hunyó hitet hir­de­ti.

A 2004. decem­ber 5‑én fara­gott szé­kely­ka­pu pedig azt, hogy itt még akkor is befo­gad­ják a magyart, ha az elta­szít­ja magá­tól test­vé­rét.

A kőris­pa­ta­ki­ak min­dig is dol­gos szé­ke­lyek vol­tak. A föld­mű­ve­lés és állat­te­nyész­tés mel­lett évszá­za­dos múlt­ra tekint vissza a szal­ma­ka­lap készí­tés népi mes­ter­sé­ge. Szőcs Lajos és csa­lád­ja is őse­ik­től örö­köl­te a kala­pos­sá­got, és hogy ez a hagyo­má­nyos mes­ter­ség ne vesszen el az új világ­rend útvesz­tő­i­ben, 2001-ben meg­nyi­tot­ták a vilá­gon egye­dül­ál­ló Szal­ma­ka­lap-múze­u­mot.

A Véc­ke-patak völgy­kat­lan­ban fek­vő Szé­kely­véc­ke ami­lyen sze­rény lélek­szám­ban, olyan büsz­ke lehet kül­le­mé­re, ter­mé­sze­ti és épí­tett örök­sé­gé­re.

Véc­ke 18. szá­za­di kato­li­kus temp­lo­má­nak külön­le­ges­sé­ge, hogy erőd­fa­lát Pet­rás Mária csán­gó kerá­mia­mű­vész magyar szen­te­ket ábrá­zo­ló alko­tá­sai díszí­tik.

Szé­kely­véc­ke kál­vá­ri­á­ján a stá­ci­ó­kat az enyé­szet­től meg­men­tett szé­kely­ka­puk alkot­ják. A kereszt­út tete­jé­ről már csak a kápol­na hiány­zik.