"A Kis-Kárpátok a Kárpátok északnyugati határláncolatának legdélibb tagja. Szabályosan kifejlődött gerinces hegység, mely mintegy 70 km.-nyi hosszuságban és 10-20 km. szélességben terül el s a Morva lapályát a kis magyar alföldtől választja el. Hegysége szép s kedves alkotásu; tetői többnyire gömbölyded, hosszukás kúpok, szép lombfaerdők fedik, a legmagasabb tetőkön fenyvesek is mutatkoznak…"
E kedves hegység, a Kis-Kárpátok legmagasabb régiója, a Burián tájvédelmi terület bebarangolására vállalkozik most a Hazajáró. Az élettér-hódító útjára induló Kárpátok gerince itt még nem éri el a 800 métert. De valljuk be, nem a magassága, hanem különleges mészkőszikla képződményei, sűrű lombhullató erdői és lankás legelői miatt szeretjük a Kis-Kárpátokat. És persze azért, mert évszázadokon át természetes védelmi vonala volt hazánknak, melyet nemcsak keletről, de nyugati irányból is sűrűn fenyegettek. Gerincének kúpjain szinte ágyúlövésnyire követik egymást a végvárak, valóságos erődrendszert alkotva. Vannak még itt magyarok, akiknek fontos, hogy ne merüljön feledésbe a múlt. Az ő segítségükkel fejtjük meg a nyugati gyepűvidék átrajzolt településeinek rejtett üzeneteit és kutatjuk fel a legsűrűbb vadonokban megbújó romokat is, hogy kiolvassuk belőlük igaz történelmünket.