Kis-Kárpátok — A nyugati gyepű őre
Hazajáró műsorok

Kis-Kárpátok — A nyugati gyepű őre

28. rész
"A Kis-Kárpátok a Kárpátok északnyugati határláncolatának legdélibb tagja. Szabályosan kifejlődött gerinces hegység, mely mintegy 70 km.-nyi hosszuságban és 10-20 km. szélességben terül el s a Morva lapályát a kis magyar alföldtől választja el. Hegysége szép s kedves alkotásu; tetői többnyire gömbölyded, hosszukás kúpok, szép lombfaerdők fedik, a legmagasabb tetőkön fenyvesek is mutatkoznak…"
 Cholnoky Jenő: Kis Kárpátok

E ked­ves hegy­ség, a Kis-Kár­pá­tok leg­ma­ga­sabb régi­ó­ja, a Buri­án táj­vé­del­mi terü­let beba­ran­go­lá­sá­ra vál­lal­ko­zik most a Haza­já­ró. Az élet­tér-hódí­tó útjá­ra indu­ló Kár­pá­tok gerin­ce itt még nem éri el a 800 métert. De vall­juk be, nem a magas­sá­ga, hanem külön­le­ges mész­kő­szik­la kép­ződ­mé­nyei, sűrű lomb­hul­la­tó erdői és lan­kás lege­lői miatt sze­ret­jük a Kis-Kár­pá­to­kat. És per­sze azért, mert évszá­za­do­kon át ter­mé­sze­tes védel­mi vona­la volt hazánk­nak, melyet nem­csak kelet­ről, de nyu­ga­ti irány­ból is sűrűn fenye­get­tek. Gerin­cé­nek kúp­ja­in szin­te ágyú­lö­vés­nyi­re köve­tik egy­mást a vég­vá­rak, való­sá­gos erőd­rend­szert alkot­va. Van­nak még itt magya­rok, akik­nek fon­tos, hogy ne merül­jön fele­dés­be a múlt. Az ő segít­sé­gük­kel fejt­jük meg a nyu­ga­ti gye­pű­vi­dék átraj­zolt tele­pü­lé­se­i­nek rej­tett üze­ne­te­it és kutat­juk fel a leg­sű­rűbb vado­nok­ban meg­bú­jó romo­kat is, hogy kiol­vas­suk belő­lük igaz tör­té­nel­mün­ket.

Látnivalók / Felvidék / Pozsony-Hegyentúl
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

A tor­nyos vár­kas­tély évszá­za­don keresz­tül hazánk fon­tos határ­vá­ra volt. Az Árpád-házi kirá­lyok a gye­pű védel­mé­re szé­kely, bese­nyő és úz határ­őrö­ket tele­pí­tet­tek ide. A legen­da sze­rint Balas­si Bálint itt sze­re­tett bele Loson­czi Anná­ba. Ber­csé­nyi Mik­lós kuruc sere­ge pél­dá­ul itt ara­tott fényes győ­zel­met a csá­szá­ri­ak felett. 1770-től lett a Pál­ffya­ké, akik a romos­sá vált várat a múlt a szá­zad ele­jén neo­gó­ti­kus stí­lus­ban épí­tet­ték újjá és egé­szen 1945-ig bir­to­kol­ták. Ma már a Szlo­vák Tudo­má­nyos Aka­dé­mia alko­tó­há­za műkö­dik ben­ne. A torony­ból belát­ni a Kis-Kár­pá­tok vonu­la­tát, az alat­tunk elte­rü­lő Nagy­szom­ba­ti hát­sá­got és a völgy­ben fek­vő apró tele­pü­lé­se­ket.

Bővebben...
Bővebben...

Az ezer­éves vár nevét első bir­to­ko­sá­ról Kor­láth Kon­rád­ról kap­ta. Kor­lát­kő is a cseh utat őriz­te és itt is olyan tör­té­nel­mi ala­kok tet­ték le a név­je­gyü­ket, mint az Abák, Csák Máté, Stí­bor vaj­da, a Pong­rácz és az Appo­nyi csa­lá­dok. A 18. szá­zad­ban vég­leg sor­sá­ra hagy­ták. Azóta por­la­nak falai és foly­tat­ja remény­te­len küz­del­mét az enyé­szet ellen.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

A Pál­ffyak régi ura­dal­ma. A falu felet­ti hegy 420 méte­res csú­csán maga­so­dó Det­rekő közép­ko­ri szik­la­vá­ra évszá­za­do­kon át véd­te hazán­kat a nyu­gat­ról betö­rő ellen­ség ellen.

Soká­ig a Balas­sa csa­lád ural­ta. A 16. szá­zad­ban nyom­dá­ju­kat is ide köl­töz­tet­ték, ahol nem más nyom­tat­ta tucat szám­ra köny­ve­it, mint Balas­si Bálint neve­lő­je, a pré­di­ká­tor-köl­tő, Bor­nem­issza Péter. A vár akkor dőlt rom­ba, ami­kor az oszt­rá­kok 1707-ben legyőz­ték Ocs­kay Lász­ló sere­gét.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...