"Igazuk van azoknak, akik a Király kőt hegyeink rangsorában az élen állók között említik. Hogy a természet, ez a nagy építész fáradhatatlan munkásaival, vízzel, széllel, viharral milyen pompás alkotást hozott itt létre. Nincs az a művész, aki világhírű mesterműve után csak inasa is lehetne ennek a fehér kőből készült tündérkertnek."
Vannak hegyek és van a Királykő. Őfelsége, aki nem áll be a sorba. Nemcsak nevében, küllemében különc, de elhelyezkedésében is. Hisz míg a Déli-Kárpátok valamennyi vonulata kelet-nyugati irányban sorakoznak, szépen egymás mellett, addig ő csak azért is dölyfösen keresztbe fekszik, a nálánál magasabb Bucsecs és a Fogarasi-havasok közé. Talán, hogy még jobban felhívja magára a figyelmet. Nem hiába már a XII. században is Königsteinnek nevezték ezt a nyáron mészkőtől, télen hótól fehérlő, alig 15 km hosszú vonulatot. Ám amilyen kis kiterjedésű, olyan elképesztő szintkülönbségekkel, 2000 méteres magasságot meghaladó, merészen csipkézett gerinccel, és mélyen vágott szakadékokkal várja a Hazajárót. És honnan vesszük a bátorságot, hogy télen is felkapaszkodjunk a még nyáron sem könnyen járható koronájára? A Törcsvári átjáró történelmi atmoszférájából, Dél-Erdély régi krónikásanak legendás történeteiből, melyeket ámulattal hallgatva szinte szóhoz sem jutunk, csak átadjuk magunkat a tájnak és próbáljuk újra átélni azokat a regéket, amelyekről a Királykő és a lábainál heverő fejedelmi emlékek mesélnek.