A Kapa­ci­na mész­kő­bér­cei alatt talál­ha­tó a Kulcs-mene­dék­ház. Ez a kör­nyék egyet­len mene­dék­há­za, remek kiin­du­ló­pont a kapa­ci­nai baran­go­lás­hoz.

A Kéja-patak hosszú idők kitar­tó mun­ká­já­nak köszön­he­tő­en meg­al­kot­ta az egész Kár­pá­tok leg­mé­lyebb szur­dok­völ­gyét, a Kulcs-szur­do­kot. A közel két kilo­mé­ter hosszú kanyon falai néhol a 400 méte­res magas­sá­got is elérik. A zúgó patak men­tén vad­re­gé­nyes turis­ta­ös­vény vezet.

A gerinc­re szép bükk­er­dőn át vezet az út, majd a Kur­mat­u­ra-nye­reg­től feny­ve­sek­kel talál­ko­zunk. Innen vezet tovább a szik­lás, mere­dek hegyi ösvény a hegy­ség két csú­csá­ra: a Bui­la és a Vân­tu­ra­riţa csúcs­ra.

A nye­reg­ben talál­ha­tó Pat­run­sa hegyi kolos­to­ra.

A Kapa­ci­na kelet­ről nyu­gat felé eny­hén maga­so­dó főge­rin­cét az úgy­ne­ve­zett Bor­esz­ku-fel­szín marad­vá­nyai: szé­les, hul­lá­mos hátak, tágas fenn­sí­kok és alha­va­si rétek jel­lem­zik. A főge­rinc aszim­met­ri­kus­sá­ga szem­be­tű­nő: észak felé rövid, de mere­dek patak­völ­gyek fut­nak a szom­szé­dos Lator-havas és kisebb test­vé­re, a Lato­ri­ca irá­nyá­ba. A déli oldal patak­völ­gyei ezzel szem­ben hosszab­bak, lej­té­sük jóval eny­hébb.

Az Ursu- és a Kapa­ci­na-csú­cson keresz­tül érjük el a hegy­ség leg­ma­ga­sabb ormát, a Nedejt.