A mára­ma­ro­si fatemp­lo­mok vilá­gá­ban Diós­hal­mon talál­juk az egyik leg­szeb­bi­két annak a nyolc egy­kor görög kato­li­kus fatemp­lom­nak, ame­lyek közö­sen kerül­tek a Világ­örök­ség lis­tá­já­ra. Nem­csak szép, de 54 méte­res tor­nyá­val az elmúlt évti­ze­dig Euró­pa leg­ma­ga­sabb­ja is volt a Szent Mihály és Gáb­ri­el ark­an­gya­lok­nak szen­telt 18. szá­za­di temp­lom.

Bánya­vi­dék egyik leg­ré­geb­bi érc­te­le­pe Kap­nik­bá­nya. A falu­ba érve egy­ből neve­ze­tes emlék­be bot­lik a ván­dor. “1717-ben eddig jutot­tak el a tatá­rok”- írja a Tatár­kő latin fel­ira­ta, hisz vol­tak bát­rak, Gróf Káro­lyi Sán­dor és Bago­si Lász­ló, akik a helyi­e­ket meg­szer­vez­ve vissza­ver­ték a véreng­ző tatá­ro­kat.

Kap­nik­bá­nyát 1336-ban emlí­tik elő­ször az ira­tok, a Kap­nik-patak part­ján fek­szik. A víz­ho­zam elen­ge­dő volt a bányá­szat­hoz. Az 1800-as évek végén akko­ra mennyi­sé­gű ércet ter­mel­tek ki, hogy több euró­pai bányászt és bánya­mér­nö­köt is ide­von­zott, majd a szá­zad­for­du­lón az új szí­nes­fém­le­lő­he­lyek fel­fe­de­zé­sé­vel vissza­esett a bányá­szat a tele­pü­lé­sen. A ter­me­lés a két világ­há­bo­rú között újból fel­len­dült, de az arany­kor már nem tért vissza. A bányá­szat hanyat­lá­sá­val a falu lakos­sá­ga, s egy­ben a magya­rok ará­nya is erő­sen lecsök­kent. Bezárt bányák, elha­gyott házak, elöre­ge­dés, üres temp­lo­mok. Ez az érem egyik olda­la, de ha meg­for­dít­juk, ott csil­log­nak a kör­nye­ző hegy­or­mok adta turisz­ti­kai lehe­tő­sé­gek, a sípá­lyák, amik új irányt adhat­nak Kap­nik fej­lő­dé­sé­nek. A fes­tői fek­vés mel­lett az is ide vonz­hat­ja a turis­tá­kat, hogy a 2000 föl­di ásvány közül 500-at talál­tak meg Erdély­ben, ami­ből 15-öt itt a Gutin­ban. A magyar tulaj­do­nú Bánya­vi­rág Pan­zió kert­jé­ben a kör­nyék­re jel­lem­ző ásvá­nyok gyűj­te­mé­nye vár ránk.

A Gutin első csú­csa az Apos­to­lok szik­la­cso­port­ja, mely úgy fest, mint­ha egy szir­ten álló vár­rom vol­na. Innen észak­nyu­gat­ra tovább halad­va érjük el a Gutin-csú­csot, ahon­nan cso­dás kilá­tás nyí­lik a Mára­ma­ro­si-meden­cé­re és a kör­nye­ző hegyek­re. A Gutin-tető­ről a gerin­cen foly­tat­va utun­kat a Kakas­ta­réj fűrész­fo­gas, bazal­tos –ande­zi­tes szik­la­fa­lá­ra érünk. A szik­la az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let Gutin Osz­tá­lyá­nak a jel­ké­pe.

A Mára folyó part­ján fek­szik az apró Desze. A falu 18. szá­za­di görög kato­li­kus­nak épült Szent Piros­ka fatemp­lo­má­ról híres.