Nos, szé­pen itt ragadt a Haza­já­ró Szé­kely­var­sá­gon. Nem bán­juk, hisz ily varázs­la­tos és ekko­ra kiter­je­dé­sű tele­pü­lé­sen nem lehet csak úgy átsza­lad­ni. Talán így volt ezzel annak ide­jén a szé­kely népi iro­da­lom egyik óri­á­sa, Nyírő József is, aki csak egy röp­ke tüdő-tisz­tí­tó kúrá­ra érke­zett az üde fenn­sík­ra, aztán talál­ko­zott Uz Ben­cé­vel és örök­re itt maradt. Mert hiá­ba köl­tö­zött már fel a csil­lag­ös­vény­re népi regény­hő­sé­vel egye­tem­ben, kitö­röl­he­tet­le­nül itt él a var­sá­gi táj és embe­rek lel­ké­ben. Nyírő József hagya­té­ka nyo­mán foly­tat­juk ván­dor­utun­kat, és ha már Uz Ben­ce ösvé­nye­it jár­juk, nem hagy­ha­tunk ki egy vér­be­li med­ve­lest sem. Azért indu­lás előtt vés­sük eszünk­be: a Gör­gény-pla­tó ter­mé­szet adta cso­da­vi­lá­gát, a vég­te­len virá­gos rétek illa­tát, a friss hava­si leve­gő simo­ga­tá­sát, a tisz­ta vizek nyug­ta­tó cso­bo­gá­sát, a legen­dás vár­ro­mo­kat, a szé­kely embe­rek ven­dég­sze­re­te­tét és a hely titok­za­tos szel­le­mét leír­ni és kép­er­nyőn keresz­tül átad­ni lehe­tet­len vál­lal­ko­zás. Ezt csak a hely­szí­nen lehet meg­ta­pasz­tal­ni.