A Majs nem­zet­ség ala­pí­tot­ta ben­cés kolos­tor­nak is már csak emlé­ke él a bara­nyai három­szög leg­na­gyobb tele­pü­lé­sén, Pél­mo­nos­to­ron. Magá­val vit­te a török­vész, kövei talán még ott van­nak új temp­lo­má­ban, aho­va egy­re keve­seb­ben jár­nak már, hisz ma már a város alig 10% vall­ja magát magyar­nak.

Ano­ny­mus sze­rint „Árpád, átkel­vén a Dunán, sere­gé­nek egy részét Bara­nya­vár felé kül­dé, kik a vidé­ket elfog­lal­ták s jutal­mul nagy föl­det nyer­tek.” Ami­kor pedig Szent Ist­ván király meg­szer­vez­te a magyar vár­me­gye­rend­szert, Bara­nya vár­me­gye szék­he­lyé­ül Bara­nya­vá­rat jelöl­te ki. S mivé lett a megye­szék­hely? Fényes ura­dal­má­nak már nyo­ma sincs, helyet­te van vörös csil­la­gos emlék­mű a dél­szláv hábo­rú­ban szét­lőtt tor­nyú Szent Kereszt temp­lom árnyé­ká­ban.

A 245 méter magas Báni-hegy lösz­ta­ka­ró­val fedett déli fek­vé­sű domb­ol­da­la nem is a túrá­zás­ról, annál inkább a sző­lő­ter­mesz­tés­ről szól. Ennek a nap­sü­töt­te lej­tő­nek köszön­het­jük a kivá­ló bara­nyai boro­kat.

Izsép mel­lett a pusz­ta köze­pén a temp­lom keresz­tény dia­dalt hir­det. A hagyo­mány sze­rint Savoyai Jenő her­ceg itt ver­te szét a török sere­get. Alig telt el 35 év a nagy­har­sá­nyi csa­ta után, és 1722-ben már fel is szen­tel­ték a Szent Péter és Pál temp­lo­mot.

Itt húzó­dik már észak felől az Öreg-Duna bővi­zű holt­ága, a hor­gá­szok ter­mé­sze­tes para­di­cso­ma.

Ahol a Báni-hegy a Duná­ra haj­lik, már a római kor­ban kikö­tő­hely és erőd volt. Per­sze már Kis­kő­szeg közép­ko­ri vára és pálos kolos­to­ra is nyom­ta­la­nul eltűnt. A török ezt a vidé­ket sem kímél­te, Mohács után csak 1719 után tele­pül­tek vissza magya­rok, majd jöt­tek néme­tek és hor­vá­tok is. A Dunán átíve­lő 1974-ben épült híd köti össze Bara­nyát Bács­ká­val.

A máso­dik világ­há­bo­rú­ban, 1944-ben az egyik leg­na­gyobb Duna-men­ti csa­ta zaj­lott itt a Dél-Dunán­túlt védő német-magyar erők és a Dunán áttö­rő szov­jet-jugo­szláv vörös had­se­reg között.

A Garai csa­lád ősi fész­ke, Vörös­mart is a török­vész után tele­pült újra, majd a bellyei ura­da­lom­hoz tar­to­zott. A bor­ter­me­lő vidék gyöngy­sze­me 1841-ben város­sá fej­lő­dött, ám a gya­ra­po­dás a világ­há­bo­rúk és Tri­a­non miatt elapadt. Ma már keve­sebb, mint ezren élnek itt.

A refor­má­tus temp­lom fölöt­ti utcács­ka a Deák-szur­dok­ba vezet. A Báni-hegy lan­ká­in a víz­fo­lyá­sok mély­uta­kat váj­tak, melyek löszös olda­la­i­ban pin­cék sora­koz­nak. Saját pin­ce­so­ra van a kato­li­ku­sok­nak és a refor­má­tu­sok­nak is.

A Fehér­bor út men­tén fek­szik Csú­za, mely nem­csak remek bara­nyai bora­i­ról, hanem régi mal­má­ról is híres. A malom­ban ma már faze­kas­mű­hely üze­mel, az egyet­len helyi magyar faze­kas, Asz­ta­los Dáni­el dol­go­zik ben­ne.

Tökös mel­let a ragyo­gó árté­ri erdő­ben mind­járt egy szép kis kas­tély bújik meg. Való­szí­nű­leg Habs­burg Fri­gyes főher­ceg épí­tet­te nya­ra­ló­nak a kiegye­zés után. Később vadász­kas­téllyá ala­kí­tot­ták. Aztán jött az új impé­ri­um, és a véres­ke­zű jugo­szláv dik­tá­tor, Tito rezi­den­ci­á­ja lett.

A park­ban a Pápai Áldás Kápol­na egy II. János Pál pápa által meg­szen­telt köny­vet őriz.

Az Árpád-kori Las­kó a 15. szá­zad­ban már mező­vá­ros volt. Miu­tán kato­li­kus temp­lo­mát a törö­kök elpusz­tí­tot­ták, a híres bara­nyai refor­má­tor, Sztá­rai Mihály az itt élők több­sé­get átté­rí­tet­te. Így tör­tén­he­tett, hogy mire újjá­épült a temp­lom, már a refor­má­tu­so­kat szol­gál­ta.

A világ­há­bo­rúk hősi halot­tai előtt tisz­te­leg az “Ősök jus­sán“ emlék­mű, mely­nek szí­nes alak­ja a Zsol­nay gyár­ban készült.

Dár­dán, a Kemény bir­tok­ra épült Esz­ter­há­zy ura­da­lom 18. szá­za­di kas­té­lya úgy tűnik, las­san fel­ad­ja a küz­del­met a türel­met­le­nül roha­nó idő­vel. Pedig micso­da világ­ra emlé­kez­tet.

Miu­tán a zen­tai csa­ta győz­tes had­ve­zé­re, a török­ve­rő Savoyai Jenő her­ceg nagy kiter­je­dé­sű drá­va­szö­gi bir­to­ko­kat kapott az ural­ko­dó­tól, köz­pont­já­ban, Bellyén 1711-re épí­tet­te fel a ragyo­gó park­kal sze­gé­lye­zett kas­té­lyát.

A Szűz Mária tisz­te­le­té­re szen­telt bellyei kato­li­kus temp­lom 1775-ben épült. A hon­vé­dő hábo­rú­ban súlyo­san meg­ron­gá­ló­dott, de ma már újra régi fényé­ben ragyog.

A kas­té­lyok után már a drá­va­szö­gi népi épí­té­szet­tel, a jel­leg­ze­tes orom­fa­las házak­kal ismer­ked­he­tünk meg Vár­da­ró­con.

A Kopá­csi-rét mocsa­ras, erdős-mezős zuga az ősi pan­non táj egyik utol­só apró emlék­da­rab­ká­ja, egy­ben Euró­pa egyik leg­jobb ter­mé­sze­ti álla­pot­ban meg­őr­zött árté­ri terü­le­te.

A Dunai-pusz­ta lege­lő­in a ter­mé­szet­tel szer­ves össz­hang­ban gaz­dál­kod­nak. Ennek jelei az ősho­nos szür­ke mar­hák, ame­lyek min­den évsza­kot a lege­lőn töl­tik.

A Kopá­csi-rét Ter­mé­szet­vé­del­mi Park, jól kiépí­tett fahíd labi­rin­tu­sa az ártér rej­tett kin­cse­i­hez vezet. Nagyobb ára­dá­sok ide­jén hatal­mas terü­le­te­ket áraszt el a víz, a holt­ágak és a láp­te­rü­le­tek között kisebb-nagyobb talaj­szi­ge­tek emel­ked­nek. A régi idők­ben ember volt a tal­pán, aki eliga­zo­dott az ingo­vány­ban. Per­sze ma már meg­vál­to­zott a kép, az útvesz­tő­kön kényel­mes tan­ös­vény vezet és saj­nos az évti­ze­dek víz­szint csök­ke­né­se las­san elapaszt­ja a tava­kat és mocsa­ra­kat. A rit­ka és veszé­lyez­te­tett növény- és állat­fa­jok miatt a Kopá­csi-rét Euró­pa egyik leg­je­len­tő­sebb vizes élő­he­lye. Főleg hatal­mas hal­ál­lo­má­nyá­ról és madár­vi­lá­gá­ról ismert. Ami­óta kor­lá­toz­zák a halá­sza­tot, a kopá­csi­ak első­sor­ban a ter­mé­szet­vé­de­lem­re és a turiz­mus­ra épí­te­nek.

A víz mel­lett fek­vő Kopács refor­má­tus temp­lo­ma is a meg­úju­ló magyar közös­ség ere­jét hir­de­ti. A 1991-es hábo­rút meg­szen­ve­dett épü­let a magya­rok össze­fo­gá­sá­val épült újjá.

Az évszá­za­dos elszi­ge­telt­ség­nek, a víz­zel való sajá­tos kap­cso­la­tá­nak köszön­he­tő ter­mé­sze­ti és nép­raj­zi „ősál­la­pot” meg­őr­zé­sé­ről és átörö­kí­té­sé­ről szól a falu leg­na­gyobb ünne­pe, a Kopá­csi-halász­na­pok.

Évről-évre ezrek jön­nek össze, hogy közö­sen ünne­pel­je­nek és emlé­kez­ze­nek a halá­sz­ősök­re.

A köz­pont­ban ter­mé­sze­te­sen a hal­éte­lek van­nak, melyek közül a hal­pap­ri­kás és a csip­te­tős ponty a leg­is­mer­teb­bek.