Csal­ló­köz a Duna leg­na­gyobb szi­ge­te, a kürt törzs ősi szál­lás­te­rü­le­te. Az Árpád-kori Szent Ist­ván vér­ta­nú temp­lom ősi, góti­kus múlt­já­ra már csak tor­nya emlé­kez­tet. A refor­má­ció ide­jén a kür­ti kato­li­kus egy­há­zat több mint 350 évre kiik­tat­ták, 1872-ben lett újra önál­ló plé­bá­nia, majd a régi temp­lom marad­vá­nya­i­ból 1933-ban újjá­épí­tet­ték Isten házát.

Car­ra­rai már­vány főol­tá­ra a fel­vi­dé­ki magyar élni aka­rás sokat mon­dó jel­ké­pe. Mert hiá­ba dön­töt­ték le a múlt­rom­bo­lók Mária Teré­zia pozso­nyi lovas­szob­rát, jöt­tek a jövő­épí­tők, össze­szed­ték darab­ja­it és a romok­ból Isten dicső­sé­gé­re oltárt farag­tak. Így lett az áldo­zat gyü­möl­cse az örök­lét, és így szü­le­tik újjá min­den csa­pás után a magyar­ság is a Fel­vi­dé­ken.

A Kis-Duna mel­lék­vi­ze a Tőké­si-ág külön­le­ges­sé­ge, hogy nincs for­rá­sa – a meder alján fel­tö­rő talaj­víz­ből táp­lál­ko­zik, ezért vize rend­kí­vül tisz­ta. Foko­zot­tan védett terü­let, rend­kí­vül gaz­dag vízi­vi­lág­gal ren­del­ke­zik.

A ter­mő­föl­dek­ben bővel­ke­dő Csal­ló­köz­ben a gabo­nát évszá­za­do­kon át vízi­mal­mok segít­sé­gé­vel őröl­ték meg. A Duna ága­in több száz műkö­dött, ám a 20. szá­zad­ban zömük elpusz­tult. Egyik utol­só hír­nök­nek maradt meg az 1922-ben épült alsó meg­haj­tá­sú duna­tő­ké­si malom.

Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, s ahogy a búza őrlé­sét, úgy a gabo­na ara­tá­sát is moto­ri­zál­ták már. A vízi­mal­mok mel­lett már a kézi ara­tás is a múl­té, de a föld és a ter­més azért maradt a régi.

A tele­pü­lés igen régi temp­lo­mos hely. Volt idő, ami­kor külö­nös jog­ál­lá­sú mező­vá­ros volt, sőt, a közép­kor­ban Gel­lei Szék néven önál­ló köz­igaz­ga­tás­sal ren­del­ke­zett.

A szé­pen gon­do­zott köz­pon­ti park­ban egy több száz éves mocsá­ri töl­gyet tar­ta­nak mély­re hato­ló gyö­ke­rei. Árnyé­ká­ban egy turul­ma­da­ras emlék­mű tűnik fel, amely 1938-as évre emlé­kez­tet. Ekkor tért vissza Dél-Fel­vi­dék az anya­or­szág­hoz.

Gel­le, s egy­ben Csal­ló­köz egyik leg­ősibb és leg­ér­té­ke­sebb temp­lo­ma jó nyolc évszá­za­da őrzi a Krisz­tus­hi­tet. Oda­bent külön­le­ges érték a góti­kus szent­ség­ház, és a ragyo­gó fres­kók, melyek az utób­bi tíz évben kerül­tek újra elő.

Az Árpád-kori ’Szer­da­hely nevét szer­dán tar­tott vásár­nap­ja­i­ról kap­ta. A mező­vá­ros min­dig is fon­tos keres­ke­del­mi köz­pont­ja volt a vidék­nek. A tör­té­ne­lem nagy viha­rai elke­rül­ték, de a 20. szá­zad ember­te­len esz­mé­je itt is meg­tet­te a hatá­sát, így sok régi épü­le­tet lerom­bol­tak. Leg­ré­gibb szak­rá­lis emlé­ke, az Árpád-kori ere­de­tű Szent György-temp­lom még áll­ja az idők viha­ra­it.

Szer­da­hely leg­több neme­si háza és kas­té­lya a 18. szá­zad­ban épült. Egyik leg­szebb ma is álló épü­le­te a Sár­ga-kas­tély, melyet Pad­ányi Biró Már­ton veszp­ré­mi püs­pök épít­te­tett. A 19. szá­zad ele­jén a kör­nyé­ken évszá­za­do­kig meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szó Kon­dé csa­lád örö­köl­te meg és át is ala­kí­tot­ta a kas­télyt. A szé­pen fel­újí­tott épü­let 1972-óta a Csal­ló­kö­zi Múze­um­nak ad ott­hont. Tör­té­nel­mi, művé­szet­tör­té­ne­ti és nép­raj­zi gyűj­te­mé­nyé­nek érté­kes darab­jai a dunai arany­mo­sók szer­szá­mai is.

A lehan­go­ló szoc­re­ál város­kép arcu­la­tá­nak meg­újí­tá­sát az 1990-es évek­ben Mako­vecz Imre ter­vei sze­rint kezd­ték meg. A város­há­za bejá­ra­ta fölé emelt torony a régi-új város egyik jel­ké­pé­vé vált.

A bol­dog béke­idők­ben pezs­gő magyar kul­tu­rá­lis és szel­le­mi éle­tet pusz­tí­tó vil­lám­csa­pás­ként érték a 20. szá­zad tra­gé­di­ái. Hogy meg­ért­sük a város mai éle­tét, el kell láto­gat­nunk a sors­csa­pá­sok emlék­mű­ve­i­hez is.

A tri­a­no­ni ország­vesz­tés­re emlé­kez­tet a 2008-ban fel­ava­tott kop­ja­fa, ame­lyet a vár­pa­lo­tai Tri­a­non Múze­um aján­dé­ko­zott a város­nak.

A 2. világ­há­bo­rút köve­tő­en kite­le­pí­tett fel­vi­dé­ki magya­rok emlék­mű­vét 2013-ban adták át.

De hiá­ba meg­annyi ellen­sé­ges törek­vés, a csal­ló­kö­zi magyar­ság él, És mint­ha ez a magyar­ság kez­de­ne újra magá­ra talál­ni. Ennek egyik jele Fel­vi­dék egyik leg­na­gyobb múl­tú sport­egye­sü­le­te, a 20. szá­zad ele­jén ala­kult Duna­szer­da­he­lyi Atlé­ti­kai Club. A DAC, amely a város büsz­ke­sé­ge és jel­ké­pe is egy­ben.

Nemes­hó­dos Pozsony várá­nak egy­ko­ri ura­dal­má­hoz tar­to­zott.

A Hódossy csa­lád ősi ura­dal­má­ban nagy hagyo­má­nya van a refor­má­ci­ó­nak. A XIX. szá­zad­ban a duna­szer­da­he­lyi kál­vi­nis­ták a hodo­si temp­lom­ba jár­tak isten­tisz­te­let­re. Hosszú ide­ig az 1786-ban épült temp­lom volt az egyet­len hely, ahol val­lá­su­kat gya­ko­rol­hat­ták.