Van mit mesél­nie Feke­te­ha­lom­nak a közép­kor­ról. Pél­dá­ul azt, hogy Luxem­bur­gi Zsig­mond több okle­ve­let is innen bocsá­tott ki. Dúl­ta török, tatár, oláh, lát­ta elbuk­ni a kuru­co­kat és győz­ni Bem sere­gét, szem­ta­nú­ja volt, ahogy 1945-ben szász lakó­it depor­tál­ják, még­is van­nak még lát­ha­tó jelei a múlt­já­nak.

Itt ágas­ko­dik 13. szá­za­di temp­lom­erőd­je is, ami a hon­té­ri­u­szi idők­ben az evan­gé­li­ku­so­ké lett. Oda­bent a Szász­föl­dön rit­ka­ság szám­ba menő fes­tett kazet­tás mennye­zet hajol fölénk.

A Per­sá­nyi-hegy­ség egyik szik­la­fo­kán a Vár­he­gyen leli a ván­dor a Bar­ca­ság egyik őré­nek marad­vá­nya­it. A vár ere­de­te két­sé­ges, egye­sek sze­rint a Német Lovag­rend épí­tet­te, így ez a híres Öltö­vé­nyi vár. Egy másik elmé­let sze­rint Hid­vé­gi Nemes Mihály épí­tet­te a 13. szá­zad­ban, de van­nak, akik azt állít­ják, hogy ez a vár egyi­ke azon erő­dít­mé­nyek­nek, ahol a pogány magyar­ság véd­te magát a keresz­tény­ség­gel szem­ben.

Kriz­ba várá­nak szik­la­or­má­ról egész Bar­ca­ság belát­ha­tó.

A bar­ca­sá­gi tíz magyar falu­hoz tar­to­zó Három­fa­lu egyi­ke Kriz­ba. Ami­kor az ősi kirá­lyi bir­to­kot, Rákos­pa­ta­kot a bete­le­pült szá­szok magu­ké­vá tet­ték, el is nevez­ték Krebs­bach­nak. Így tör­tén­he­tett, hogy a magyar­lak­ta tele­pü­lés a refor­má­ció ide­jén a luthe­rá­nus hit­re tért át. Tör­té­nel­mi viha­rok pró­bál­ták, tűz­vé­szek, föld­ren­gé­sek pusz­tí­tot­ták, de áll az erős vár és él még a magyar Kriz­bán.

A betö­rő kele­ti hor­dák több­ször leta­rol­ták Bar­ca­új­fa­lut, ám sem a had­já­ra­tok, sem a ter­mé­sze­ti vészek nem tud­ták elpusz­tí­ta­ni. Ami­kor Bras­só­hoz került, a 15. szá­zad­ban épült fel temp­lo­ma is. Német lett az isten­tisz­te­let nyel­ve, de 1781 egy vasár­nap­ján, ami­kor a szász pap néme­tül kez­dett pré­di­kál­ni, a nép rázen­dí­tett egy magyar zsol­tár­ra. Így lett végül újfa­lu­nak magyar lel­ké­sze. Az önér­ze­tes nép büsz­ke lehet fából fara­gott fes­tett beren­de­zé­sé­re is, hiszen itt egy magyar evan­gé­li­kus temp­lo­mok­ban igen rit­ka szár­nya­sol­tár­ral talál­ko­zunk.

Bar­ca­föld­vá­ron állt egy­kor a Német Lovag­rend fő vára, a Mari­en­burg. A ’70-es évek­ben a vár nagy része egy föld­ren­gés áldo­za­ta lett. Nem­rég újí­tot­ták fel, de a vár már csak nyo­mok­ban hason­lít egy­ko­ri önma­gá­ra.

Ha II. And­rás nem hajít­ja ki a nagy­ra­vá­gyó lova­go­kat, Föld­vár az önál­ló pápai teu­ton állam fővá­ro­sa lett vol­na. A tatár­dú­lás után IV. Béla épí­tet­te újjá, majd Zsig­mond király tar­tott ország­gyű­lést falai között. A sok ost­ro­mot meg­élt Föld­vár­nak a leg­újabb kor átko­zott sze­re­pet szánt, hiszen itt talál­ha­tó a II. világ­há­bo­rú egyik leg­ke­gyet­le­nebb halál­tá­bo­ra, ahol ren­ge­teg magyar és német kato­na halt meg.

Szent­pé­ter Árpád-kori temp­lo­má­nak falai még úgy, ahogy meg­véd­ték a közös­sé­get a ziva­ta­ros szá­za­dok­ban, de a leg­újabb kor ármá­nyai ellen kevés­nek bizo­nyul­tak. Így van az, hogy a Bar­ca­ság egyik leg­ré­geb­bi és leg­je­len­tő­sebb szász tele­pü­lé­sén ma már fehér hol­ló a magyar és a német lélek.

A bar­ca­sá­gi erőd­temp­lo­mok egyik leg­szebb pél­dá­ja az Árpád-kori Szász­her­mány­ban talál­ha­tó. Az ere­de­ti­leg Szent Mik­lós­nak szen­telt, majd luterá­nus­sá lett temp­lom már a tatár­já­rás előtt állt.  Aztán az újabb fenye­ge­té­sek miatt addig erő­sí­tet­ték a fala­it, hogy kiáll­ta Bát­ho­ri feje­de­lem, a mold­vai vaj­da és a kuru­cok ost­ro­mát is. Utol­já­ra a fegy­ve­rek zaja 1848-ban ver­te fel a csend­jét, ami­kor a szé­ke­lyek roham­mal vet­ték be az oszt­rá­kok­tól. A temp­lo­mot öle­lő védő­fal rend­szer­ben a vész ese­tén ide mene­kü­lők szá­má­ra 200 kam­rát ala­kí­tot­tak ki. Béke­idő­ben a csa­lá­dok itt tar­tot­ták az élel­met és más érté­ke­i­ket. De a kam­rák­ban külön­fé­le műhe­lye­ket is működ­tek és itt volt az isko­la is.

Az erőd­fal tor­nyá­ban a kápol­na fala­in külön­le­ges 15. szá­za­di fres­kók dísz­le­nek.

A szá­szok­nak már se híre, se ham­va Prázs­má­ron, de temp­lom­erőd­jük olyan épen meg­ma­radt, mint­ha teg­nap lett vol­na ben­ne az utol­só isten­tisz­te­let. A Német Lovag­rend kezd­te el a temp­lom épí­té­sét 1218-ban. Miu­tán őket kiűz­ték, kora góti­kus stí­lus­ban folyt tovább az épít­ke­zés. Érde­kes­sé­ge, hogy a temp­lom­ha­jó­ból közé­pen emel­ke­dik ki a nyolc­szö­gű temp­lom­to­rony. A tatár­já­rás után meg­erő­sí­tet­ték. A vár­fal­ba 275 darab kis kam­rát épí­tet­tek, min­den csa­lád­nak egyet-egyet. Béke­idő­ben rak­tár­nak hasz­nál­ták, veszély ese­tén mene­dé­ket nyúj­tott.

A temp­lom a Világ­örök­ség része. A bor­dás bol­to­zat, a csúcs­ívek, a záró­kö­vek, és a kivé­te­les, 15. szá­za­di Szent Kereszt-szár­nya­sol­tár egy olyan letűnt kor hagya­té­kai, mely­nek szel­le­mét föl­di erő­vel nem lehet elpusz­tí­ta­ni.