Baj-hegység — Mezőhavas a Kárpátkanyar szívében
Hazajáró műsorok

Baj-hegység — Mezőhavas a Kárpátkanyar szívében

80. rész
"Sokat látott hegyek, melyeken most megállt az idő. Nemcsak az ezeréves határ húzódott végig ezeken a mezőhavasokon, hanem itt terültek el a hétfalusi csángók hatalmas havasi kaszálóik és legelőik. Ma itt fent, a senki földjén, megállt az idő."
Kovács Lehel

Ahol az Erdélyt kör­be­öle­lő Kár­pá­tok éles ívben kelet­ről dél­nek kanya­ro­dik, a Kár­pát­ka­nyar szí­vé­ben a Bucsecs, a Csu­kás és a Nagy­kő-havas szik­la­bér­cei között sze­ré­nyen bújik meg egy viszony­lag nagy kiter­je­dé­sű, közép­ma­gas hegy­ség. Nin­cse­nek külön­le­ges szik­la­for­mái, magas­sá­ga nem éri el a 2000 métert, sűrű, járat­lan vado­nok, lan­kás gyep­ha­vas gerin­cek vilá­ga: ez a Baj-havas. A bar­ca­sá­gi pász­to­rok mel­lett talán csak az ezer­éves határt járó ván­do­rok isme­rik és jár­ják gerin­ce­it. De éppen ez a vad­ság és elha­gya­tott­ság az, ami­ben a hegy vará­zsa rej­lik. Érin­tet­len ren­ge­te­ge­i­ben mint­ha meg­állt vol­na az idő. Nem úgy elő­te­ré­ben, a Bar­ca­ság dél­ke­le­ti szeg­le­té­ben, ahol a régi hatá­rok őrei, a hét­fa­lu­si csán­gók éle­te a ziva­ta­ros évszá­za­dok­ban nagyot vál­to­zott. Az ősi gaz­dál­ko­dá­si for­mák, a hava­sok­hoz kötő­dő állat­tar­tás és föld­mű­ve­lés kiha­ló­ban van­nak. A váro­si­a­so­dás itt is sze­di áldo­za­ta­it, de a bar­ca­sá­gi magyart nem olyan fából farag­ták, hogy elkó­tya­ve­tyél­je érté­ke­it.

Látnivalók / Erdély / Barcaság

A Musz­ka-tető­ről messzi­re lát­ni a Bar­ca­ság róna­sá­gán. Egé­szen a Har­gi­ta és a Cso­mád között áttö­rő Tus­ná­di-szo­ro­sig. Nyu­gat­ra ott van a Bras­só fölöt­ti Cenk-hegy, előt­te a Keresz­tény-havas pipál a fel­hő­ben. Ezek­ben a hegyek­ben jegyez­te el magát a vadá­szat­tal a tat­ran­gi taní­tó, Kit­ten­ber­ger Kál­mán. 1902-ben innen indult első afri­kai vadász­ki­rán­du­lá­sá­ra, hogy kalan­dos éle­te során a hét­fa­lu­si taní­tó­ból a leg­na­gyobb magyar Afri­ka-kuta­tó, zoo­ló­gus, vadász­író legyen.

Kit­ten­ber­ger Károly­ról is híres Tat­rang. No meg a szép díszes evan­gé­li­kus temp­lo­má­ról, ami egy koráb­bi helyé­re épült, 1820-ban. A temp­lom mel­let­ti gyü­le­ke­ze­ti ház a közös­sé­gi prog­ra­mok mel­lett csán­gó nép­raj­zi kiál­lí­tás­nak is ott­hont nyújt.

Bővebben...

A Gar­csin völ­gye egyi­ke a leg­szebb hava­si szo­ro­sa­ink­nak, egy­ko­ri határ­át­ke­lő. A Gar­csin meze­jén az újon­nan épült Pün­kös­di rózsa turis­ta­ház vár­ja a turis­tá­kat. A mene­dék­ház télen-nyá­ron nyit­va áll a meg­fá­radt ván­do­rok előtt, iga­zi erdei spe­ci­a­li­tá­sok­kal.

Bővebben...

Átkel­ve az Azu­ga-pata­kon, a kék három­szög jel­zést követ­ve for­rás­vi­dé­ké­re, a Baj-havas gerin­cé­re, a Tigáj-havas­ra vezet az út a mere­dek emel­ke­dőn.

A ren­ge­teg rit­kul­ni kezd, az egy­re szé­le­sebb­re nyí­ló tisz­tá­sok­ról a fenyők között a Nagy­kő-havas hófe­hér szik­lái, köz­tük a jel­leg­ze­tes Írott­kő látha­tó. A mező­ha­vas csú­csán, a Tigá­jon érjük el a főge­rin­cet. A nyi­tott, szé­les pla­tó min­den irány­ban maku­lát­lan kilá­tást nyújt, majd tovább­ha­lad­va elér­jük a Tót­pál-hava­sát. A főge­rin­cen foly­tat­va utun­kat a havas leg­ma­ga­sabb orma, a Neamt-csúcs felé.

Bővebben...

Egy­kor Magyar­or­szág és Romá­nia határ­vá­ro­sa volt. Mára már a régi vám­ház is elvesz­tet­te funk­ci­ó­ját.

 

Bővebben...