Alacsony-Beszkidek – Hantok a Sárosi-határhegységben
Hazajáró műsorok

Alacsony-Beszkidek – Hantok a Sárosi-határhegységben

100. rész
"Az éjszakkeleti Határ-Kárpátok alján terül el Sárosmegye. A megyének egész területe hegyes-völgyes; lapályoknak csak némely tágasabb völgyek nevezhetők, de hegyei nem oly magasak s ennek folytán nem is oly zordak, mint a szomszéd Szepesség vagy Liptó bérczei. Az Éjszakkeleti határhegyláncz a megye éjszaki részében a megyének körűlbelűl kétharmadrésznyi terűletét lepi el kisebb-nagyobb magasságú lánczolataival."
Berzeviczy Albert: Sárosmegye (1900)

Amikor Berzeviczy Albert történetíró e sorokat papírra vetette, még boldog békeidők jártak Felső-Magyarországon. Nem gondolta, hogy alig 15 esztendő és a szépséges Sárosi-határhegység egy végzetes háború véres csatáinak színhelye lesz. Nem gondolta, hogy az első nagy világégés mindent felperzsel, és évezredes rendet borít fel a Kárpátok medencéjében. Nem gondolta, hogy a magyar főurak, a szász hospesek és a hűséges lemkó ruszinok hazája elvész. Nem gondolta, hogy Sáros vármegye porba hull, hogy Bártfa csehszlovák város lesz, hogy Zboró vára után a falu is rommá válik és szinte minden községi temető mellé kerül egy-egy katonai sírkert is. Éppen 100 esztendeje pusztított erre a nagy háború. Eljöttünk hát az Alacsony-Beszkidekbe, számba venni, mi maradt a lankás hegyek déli völgyeibe épült örökségünkből és megemlékezni azokról a hős katonákról, akik megpróbálták megvédeni a királyságot az elpusztítására törő ellenséggel szemben.

Látnivalók / Felvidék / Sáros

Bárddal egy nap alatt kivágható erdő. Azaz Bárdfa. Így nevezték el az egykori Sáros vármegye gyöngyszemét, melynek fényét a szász hospesek tették messzi ragyogóvá. A Főteret uraló Szent Egyed székesegyház tornyából csodálatos kilátás nyílik a régi belvárosra. Bártfát a tatárjárás után flamand és német telepesek építették újjá. Nagy Lajos szabad királyi várossá tette. A 15. századra kiépült a város védműrendszere, és egy hatalmas céh rendszer is, körülbelül 30 céhvel.

A Városháza a 16. század elején épült.

Az új idők ellenére még megőrzött valamit a város középkori hangulatából. A téglalap alakú főtér közepén a Divald Kornél alapította Sárosi múzeumnak otthont adó városháza falán az óra már több mint 500 éve méri a visszafordíthatatlan időt.

Felvidék egyik legnagyobb harangja, a 4 tonnás Orbán-harang 1584 óta – túlélve ostromot és tűzvészt – annyiszor megkondult már, és most megfáradva, hallgatagon alussza örök álmát.

A míves polgárházak közül számunkra különösen érdekes ez a 17. századi, mert 1820-ban itt született az Európa szerte ismert és elismert komponista és karmester, Kéler Béla.

Bővebben...

A konyhasós, vasas és jódtartalmú gyógyforrásokat már IV. Béla király idején ismerték. Aztán megépült a gyógyfürdő, ami köré a 18-19. században sorra nőttek ki a ragyogó villák. Az „egészség és pihenés oázisa” olyan európai hírnévre tett szert, hogy felkereste I. Sándor orosz cár, és Erzsébet királyné is. Sissi látogatásának állít emléket az 1903-ban leleplezett bronzszobor. Eredeti feliratát persze azóta gondos-gondatlan kezek lecserélték.

Ahogy hűlt helye van már a királyné poharát őriző obeliszknek is.

Bártfafürdő szabadtéri néprajzi múzeuma fogadta be Felső-Sáros sajátos népi építészeti emlékeit. A hegyvidéki ruszinok egyik markáns etnikai csoportja, a lemkók éltek és imádták Istent ezekben a faépületekben, amíg a II. világháború után az új honfoglalók a „Visztula akció” keretében ki nem telepítették őket a Beszkidek vidékéről.

Néma kőemlékekbe szorultak vissza a vidék egykori urai, a Serédyek is.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

A középkori Magyar- és Lengyelországot összekötő főutat őrizte a sárga jelzésű ösvényen elérhető Zboró vára, amely mára az enyészeté lett. De nemcsak a vár, hanem odalent, Zboró községben a Rákócziak kastélya is. Pedig hogy festhetett fénykorában, 1666-ban, amikor I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fényűző esküvőjének adott otthont. Elpusztult a mellette álló templom is, amit még Báthori Zsófia épített. És hol vannak már a park hársfái, amelyek alatt Rákóczi György fejedelem írta leveleit. Az első nagy háborúban orosz ágyútűz söpört ki innen mindent: falakat, fákat, embereket…

Bővebben...

Az első nagy háborúban véres harcok folytak a Felvidéken. Biharó temetőjében több tízezer osztrák és magyar katona alussza örök álmát.

Ahogy a csodás dombvidék vérrel szentelt földjén tovább megyünk, gondoljunk azokra, akik a négyéves véres küzdelemmé terebélyesedett Nagy Háborúban adták életüket ezekért a földekért. Máig nem hevertük ki a háború tragikus végkimenetelét, hazánk széthullását. De sorsunk nem a monarchia katonáin múlt, ők helytálltak és sok százezren adták életüket a hazáért. Hősiességükre emlékezünk a következő temetőben, Alsópagony mellett, ahol az osztrák-magyar seregek megsegítésére érkezett német csapatok hősi halottai nyugszanak.

A hős hazafiaknak rengeteg véráldozat árán sikerült az oroszokat kiverni ősi földünkről. Rájuk emlékezzünk, már a galíciai oldalon, Grab hősi temetőjében.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

Az erdős Kárpátokban, az Alacsony-Beszkidekben Sárosi határhegységnek is nevezik azt a területet, ahol 1914 őszétől 1915 májusáig véres harcok folytak. A magyar honvédeknek végül sikerült megvédeni a Magyar Királyságot, de közülük rengetegen estek el az itt folyó harcokban. Ők itt, a Dujava-hegyi temetőben leltek végső megnyugvásra.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...